Kilátástalan szélmalomharc Hollandia ellen

A MÉRKŐZÉS ONLINE-KÖZVETÍTÉSÉT ITT TALÁLJA MEG!

Hollandia a csoportkörben előbb átgázolt Ukrajnán (25–13), majd szoros meccsen kapott ki Németországtól (27–30). A záró találkozón aztán a svédek is jobban bizonyultak a németalföldieknél (18–25), akik viszont így is a második helyen jutottak be a középdöntőbe, ahol elsőre a franciák elleni kétgólos vereséget (21–23) sikerült összehozniuk.

A magyarok mérlege ennél azért lényegesen jobb volt. A szlovénok és a franciák elleni nagyszerű diadalt a norvégok elleni ballépés követte ugyan a csoportban, de a középdöntőben az Ukrajna elleni 26–25-ös siker következett.

A magyar és a holland női válogatott ezt megelőzően 38 alkalommal mérkőzött meg egymással, és 37 győzelmünk mellett mindössze egyszer szenvedtünk vereséget, míg a gólkülönbség 847–555 volt a javunkra. Legutóbb egy éve, a Pannon-kupán vertük meg őket 27–25-re.

A találkozót a Stolarovs, Licis lett bírópáros vezette, amellyel a franciák elleni meccsen találkozhattunk már az Eb-n. A magyar csapat fehér mezben játszott, a kapunkban Pálinger Katalin kezdett, míg a hollandoknál Marieke van der Wal.

Az első támadást mi vezethettük, Tóth Tímea lövése azonban a kapufán csattant, a gyors kontrát ellenben gólig vitték a hollandok. Támadásainkból hiányzott a tűz, így hiába adogattunk a holland fal előtt, lövésig nem igazán jutottunk. Szucsánszki Zita egy kipattanóból egyenlített három perc után, de három leindításból – kétszer eladtuk a labdát – másfél perc alatt hárommal megugrott az ellenfél. Mátéfi Eszternek már az 5. perc végén ki kellett kérnie az idejét. (4–1)

Hogy mennyi foganatja volt a kapitány kérésének, azt jól jellemzi, hogy másodpercekkel később leindításból az ötödik gólunkat is megkaptuk. Tomori Zsuzsanna és Bulath Anita remek átlövéseivel elmozdultunk vége a holtpontról, a 10. percben azonban így is négy gólra nőtt a hátrányunk, noha legalább a védelmünk vissza tudott zárni. (7–3)

A 15. perchez érve még mindig nem mutatkozott meg az erőfölényünk, bár Tomori után Kovacsics Anikó és Sopronyi Anett is átlőtte a holland falat. Az ellenfél mozgékony támadói viszont rendesen megdolgozták a védelmünket – szerencsénkre a befejezéseknél többször hibáztak. (8–6)

Bosszantó labdaeladás után Kovacsics tört be bátran és lőtt gólt – sajnos nem sokkal később le kellett mennie ápolásra –, majd Pálinger védett átlövéseket, a felzárkózáshoz esélyt teremtve. Ezzel azonban több támadást vezetve sem tudtunk élni, a 20. percben így még mindig csak kapaszkodtunk. (10–7)

Végre beállónkat is megtaláltuk a labdával – Szabó Valéria pedig kihasználta a helyzetet –, de a lendületes hollandokat változatlanul nem sikerült feltartóztatnunk, amit ráadásként technikai hibákkal tarkítottunk. A 25. percben Szucsánszki legalább a Bulath által kiharcolt hetest értékesítette. (13–9)

Tomori szintén egy betöréssel harcolt ki büntetőt, Szucsánszki pedig nem hibázott. A védekezésünk rendezettebb volt a felvonás hajrájában, ám mindez hiába, ha elöl ötlettelenül és statikusan játszottunk. A 30. percben váratlanul, de nem érdemtelenül vezettek öt góllal a hollandok, kihasználva hibáinkat és lassúságunkat: kilenc gólt kaptunk indításból... (15–10)

A második félidőre Herr Orsolya állt be a kapunkba – nem kellett sok neki, hogy két ziccert védjen –, míg a falunkat megnyitottuk, a visszatérő Kovacsics volt a zavarónk. A 35. perchez érve védekezésünk mindezzel hatékonyabbá vált, támadójátékunkon viszont nem kifejezetten segített. De Kovacsicz Mónika legalább megszerezte az első szélső gólunkat. (16–11)

Szamoránsky Piroska kiállítását 3–0-val használták ki az akkor már átlövésből is eredményes hollandok, Szucsánszki viszont hetesből legalább büntetett. A 40. percben azonban így is kezdett elúszni a hajó. Ellenfelünk vérszemet kapott, a mieinknek picit elment a kedvük. Pedig jó lett volna, ha még visszajött volna az utolsó húsz percre... (21–12)

Lerohanásból Szamoránsky is eredményes tudott lenni, de gyorsítani kellett volna a játékunkat, az pedig nem az erősségünk. Viszont magában hordozza a technikai hibák lehetőségét, amelyekkel nem is voltunk adósak... Szerencsénkre picit az ellenfél is fáradni látszott – ezt alátámasztandó hibák sokaságát követte el mezőnyben –, így a páros kiállítás utáni emberfórunkat 2–0-val zártuk. A 46. percben viszont még így is igen nagy volt a ledolgozásra váró hátrány. (22–15)

A negyven százalék felett védő Herr bravúrjai adtak némi reményt, támadásban viszont nehezen jutottunk lövésekig. A következő emberelőnyből sem tudtunk eredményesek lenni, pedig az 51. perchez érve nagyon kellett volna. Tomori időközben több hollanddal is játék közbeni pofozkodásba bocsátkozott. (22–16)

Az 55. percben Diane Lamein taglózta le a betörő Tomorit, aki a földön fekve belerúgott ellenfelébe – mindketten piros lapot kaptak –, így jobbára a hibákról szóltak ezek a percek. (23–18)

Az utolsó öt perc rohanásról és hibák tömkelegéről szólt mindkét oldalon. A hajrában azért küszködtünk, hogy csökkenjen a különbség, de nem nagyon sikerült. A vége közte nyolc lett: egy időn túli szabaddobás pattant be a lövést már hárító Herr testéről, ami méltó kifejezése volt keddi produkciónknak. (27–19)

A szünetbeli ötgólos hátrányunk ledolgozható lett volna – a második félidőben érkező Herr Orsolya többször védett bravúrosan –, de hiába fáradt az ellenfél, ha támadásban rendre lassan mozogtunk és passzoltunk. Hollandia pontszámban beért minket, az egymás elleni eredménnyel pedig meg is előzött.