Csapatunk a tavalyi világbajnokságon a hatodik helyen zárt, amely bravúros teljesítmény, akár jó Eb-eredményre is feljogosítana bennünket, de ismert nehézségeink mellett – kulcsembereink hiánya, illetve többek sérülése – figyelembe kell venni, hogy a sportág erősorrendje miatt egy kontinensbajnokság szakmai színvonalát nézve vetekszik az olimpiával vagy akár a világbajnoksággal.

NEHÉZ KEZDET

Az első, 1994-es Európa-bajnokság már a selejtezőktől fogva izgalmasan alakult a mieink számára, ugyanis válogatottunk a Szlovénia elleni idegenbeli vereség után meglepetésre 14–8-as vezetésről 23–20-ra kikapott Litvániában. Szerencsére a csapat a folytatásban javított, nyert Oslóban (24–16) is, így csoportelsőként harcolta ki a portugáliai részvételt.

Az Eb-n Szlovéniával ismét egy csoportba került a csapat, és délnyugati szomszédunkat Portugáliában is felülmúltuk, akárcsak a házigazdát, ám a svéd, dán, spanyol trió erős falatnak bizonyult, így a mieink csak a hetedik helyért játszhattak Fehéroroszországgal, és végül győzelemmel fejezték be az első kontinensviadalt. Az aranyérmet a mind a hét mérkőzését megnyerő Svédország szerezte meg.

Két évvel később az orosz, jugoszláv, horvát, szlovén négyes mellett a németekkel sodorta össze Magyarországot a sors, miután második helyen jutott tovább a cseh, macedón, szlovák selejtezős körből. Németországgal 24–24-es döntetlent játszottak a fiúk, míg Szlovéniát megverték, a másik három csapat viszont jobbnak bizonyult nálunk, és a románok elleni helyosztó is vereséggel végződött, így a tizenkettes mezőnyben csupán a tizedik helyen zártunk. Egy évvel később világbajnoki negyedik helyen végzett a válogatott, amely azt bizonyítja, kisiklás volt a kontinensbajnokság, hiszen annál azért több volt a gárdában, mint amit mutatott és elért.

Az Eb-t Oroszország nyerte, a döntőben a spanyolokat egy góllal verve. Az aranyérmes hat győztes mérkőzése mellett mindössze egyszer játszott döntetlent, még a csoportkörben (20–20) Jugoszlávia ellen.

A LEGJOBB EB-HELYEZÉS

1998-ban nagy reményekkel, világbajnoki negyedikként, Eb-selejtezős csoportját Svédország, Dánia és Lengyelország előtt megnyerve – hazai környezetben sorrendben négy-, öt-, illetve hét góllal győztünk (!) riválisaink ellen – utazott a válogatott Olaszországba, és Horvátországot, Csehországot, valamint Macedóniát le is győzte a csoportban, ám az elődöntőbe a nagyobb játékerőt képviselő Spanyolország és Oroszország jutott. A mieink a jugoszlávok elleni vereség után hatodikként térhettek haza, amely a mai napig a férfi válogatott legjobb eredménye Európa-bajnokságon.

A svédek visszaültek a kontinens trónjára, a spanyolok megint vesztes döntőt tudtak le (25–23). A svéd csapat a kontinensbajnokságon hat mérkőzését megnyerte, vereséget csupán egyszer szenvedett, a számára a továbbjutás szempontjából téttel nem bíró utolsó csoportmeccsen az olaszoktól (!) kapott ki (28–29).

ELMENT A VONAT

Rossz sorozat vette kezdetét 1999-ben a férfiválogatott életében, hiszen egymást követően négy világversenyre sem kvalifikálta magát. A sor a 2000-es Eb-pótseljetzőkkel vette kezdetét, még 1999 nyarán. Arra számítani lehetett, hogy a jó erőket képviselő szlovének ellen nem lesz egyszerű az Eb-részvétel megszerzése, de arra a totális csődre, amely bekövetkezett, alighanem senki sem számított.

Koperben az első meccsen még bele is fért a háromgólos vereség, de hiába számoltunk a behozható, ledolgozható hátránnyal, a veszprémi visszavágót is elbukta csapatunk, amely így csupán szemlélője lehetett a svéd válogatott Eb-címvédésének. A skandinávok minden mérkőzésüket megnyerték az Eb-n, igaz a franciák elleni elődöntőt csupán egy góllal hozták (24–23), az oroszok elleni finálét pedig hosszabbításban nyerték meg (33–31).

NEM SIKERÜLT A JAVÍTÁS

Miután kimaradt a sydneyi olimpia, valamint a 2001-es, franciaországi világbajnokság (utóbbi pótselejtezőjében a norvégok állták utunkat 43–42-es összesítéssel), adott volt a lehetőség a javításra, ehhez az Eb-pótselejtezőn Svájc ellen kellett volna bizonyítanunk. A javítás azonban nem sikerült. A papírforma alapján egyértelmű volt ugyan a győzelmünk, de a pályán mást mutatott a valóság. Már az első mérkőzésen, idegenben elszenvedett egygólos vereség is kissé felborzolta a kedélyeket, ugyanis ott is illett volna nyernünk. A nyíregyházi visszavágón egy héttel később hiába vezettünk a félidőben három góllal (13–10), a végén csupán minimális győzelmet arattunk, az idegenben lőtt több gól pedig ellenfelünk továbbjutását eredményezte.

A kontinensbajnokságot ismételten a svédek nyerték meg, akik ezúttal a Németország elleni fináléban bizonyították (33–31), nincs náluk jobb. Vagyis volt, a középdöntőben kikaptak ugyan a később bronzérmes dánoktól (26–27), de az végül nem osztott-szorzott.

Szinte megváltás volt a sportág, de különösen a szakág számára, hogy a 2003-as, portugáliai vb-n visszatértünk a legjobbak közé, ráadásul ottani hatodik helyünkkel olimpiai kvalifikációt is szereztünk. Azért a 2004-es Eb-pótselejtezőjében a macedónok ellen még megszenvedtünk, de megvolt a részvétel, és az athéni olimpiára készülve ez különösen fontosnak érezhettük.

A csoportmeccseken Csehországot és Izlandot is legyőztük, a házigazda szlovénekkel ikszeltünk, így három pontot vittünk a középdöntőbe. Ott azonban már csak egyet sikerült szereznünk, Szerbia és Montenegró ellen, viszont a franciáktól és a németektől is kikaptunk. Végül egy ponttal lemaradtunk a hetedik helyért megrendezendő helyosztóról, de a nemhivatalos számítások szerint a kilencedik helyen zártunk, miután jobb eredményt értünk el a másik középdöntős csoportban ötödik spanyoloknál.

Az Eb-t Németország nyerte meg, méghozzá a rendező szlovének ellen (30–25). A mezőny kiegyenlítettségre jellemző, hogy a szlovénektől mi pontot csíptünk el, a németek pedig a csoportmeccsek során döntetlent játszottak a franciákkal, a szerbektől pedig kikaptak, így a harmadik helyen továbbjutva csupán egy ponttal kezdték a középdöntőt.

A NAGY FRANCIA MENETELÉS KEZDETE, NEKÜNK CSALÓDÁS

A 2006-os Európa-bajnokságot Svájcban rendezték. Bár a macedónok elleni pótselejtezőt lényegesen könnyebben hoztuk, mint két évvel korábban – kettős győzelem, 68–54 ide, a hazai visszavágón tizenegy gólos siker –, az Eb számunkra sajnos nagyon könnyen felejthető volt. Első két mérkőzésünkön vereséget szenvedtünk (Dániától, illetve Szerbia és Montenegrótól), így az utolsó csoportmeccsen hiába vertük meg Izlandot, nem jutottunk tovább. A nemhivatalos pontszámítások alapján a 13. hely jutott nekünk.

Velünk ellentétben a franciák számára nagyon is emlékezetes volt a négy évvel ezelőtti torna, ugyanis a sportág történetében először nyerték meg az Európa-bajnokságot. Fölényüket jól mutatja, hogy az elődöntőben a 2004-es olimpiai bajnok horvátokat hat góllal (29–23), a döntőben a spanyolokat nyolc góllal (31–23) győzték le.

A gallok hőse a 40 gólt szerző Nikola Karabatic, illetve Thierry Omeyer kapus volt, utóbbi a franciák közül egyedüliként bekerült az Eb All Star-válogatottjába is. A 2006-os Eb-győzelemmel kezdődött Claude Onesta csapatának nagy menetelése, amely azóta olimpiai (2008) és világbajnoki (2009) aranyérmet is eredményezett.

Kulcsfontosságú volt a 2008-as norvégiai Európa-bajnokság a pekingi olimpiára való kvalifikáció szempontjából, ennek megfelelően az első hatba kerülést tűzte ki célként a válogatott elé a szövetség a torna előtt. A litvánok elleni pótselejtező nem okozott gondot – kettős magyar siker, összesítésben 59–53 –, az olimpiai kvalifikáció megszerzését illetően nehézséget jelentett, hogy nem lehetett pontosan megmondani, hányadik helyen kell végezni a kontinenstornán a továbbjutásért. Csak annyi volt biztos, hogy a szlovén, cseh, norvég, montenegrói, fehérorosz, magyar, izlandi, szlovák és svéd kilencesből kellett (volna) a két legjobb között zárni.

A csapat a csoportban a három évvel azelőtti világbajnok spanyolokkal, a vb-aranyérmes, biztos olimpiai résztvevő németekkel, valamint a fehéroroszokkal találkozott. Három kapussal utaztunk az Eb-re, ugyanis Fazekas Nándor megsérült a felkészülés közben, ugyanakkor erősítést jelentett a honosított Eklemovics Nikola.

A nem éppen kedvező csoportbeosztás ellenére sikerült magunk mögé utasítanunk riválisainkat. Előbb parádés teljesítménnyel legyőztük a spanyolokat, majd kikaptunk a világbajnok németektől, az utolsó körben a fehéroroszok ellen aratott ötgólos siker azonban mégis csoportelsőséget ért.

A középdöntőben a másik ágról sorrendben a svédek, az izlandiak és a franciák vártak a mieinkre. Úgy álltak a dolgok, hogy a svédek elleni győzelemmel elérhető közelségbe került volna az olimpiai selejtezőn való szereplés, de egy hétperces rövidzárlat miatt a végén meg kellett elégednünk a döntetlennel. Ezután csúnya vereséget szenvedtünk Izlandtól, az utolsó körben azonban nagyszerű hajrával legyőztük a franciákat.

Mint később kiderült, végzetesnek bizonyult az Izlandtól elszenvedett vereség. A másik középdöntős csoportban ugyanis az utolsó körben a horvátok és a norvégok döntetlent játszottak egymással, így a svédek mellett a végső helyezéseknél a norvégok is megelőzték a magyar válogatottat, amely így lemaradt az olimpiai selejtezőről. Nemhivatalos pontszámítások alapján, a szerzett pontokat figyelembe véve a nyolcadikok lettünk, hiába zártunk a csoportban az ötödik helyen.

Az Eb-t a dánok nyerték meg, akik a döntőben a horvátoknál bizonyultak jobbak (24–20). A középdöntőben még tíz gól volt a két együttes közötti különbség (30–20). Az aranyérmesek bizonyítványában hét megnyert találkozó mellett csupán a házigazda norvégok elleni, nyitányon elszenvedett egygólos (26–27) vereség csúfoskodott.

A favorit horvátok veszprémi legyőzése után (30–28) a 4. csoportban saját kezébe vette sorsa alakítását a magyar együttes, amelynek azt követően tulajdonképpen a hazai kötelezőket kellett volna hoznia a biztos továbbjutáshoz. A finnek és a görögök ellen nem is volt gond, viszont a szlovákok meglepetésre nyertek ellenünk (29–30) Szombathelyen, így az utolsó találkozónkra maradt a döntés, amelyen éppen északi szomszédunkhoz látogattunk. Szerencsére csapatunk átérezte a mérkőzés súlyát, annak jelentőségét, és pillanatnyi kétséget sem hagyott győzelme és Eb-részvétele felől. Már a szünetben 17–6-ra vezettünk, a vége pedig 30–19 lett. Elkezdhettük szervezni az ausztriai utunkat.