Erőt merített a betegségéből is – Veronica Kristiansen élete Győrben vált teljessé

Vágólapra másolva!

2024.11.26. 10:32

Címkék

Veronica Kristiansen a pályán és a magánéletben is megtalálta a számítását Győrben. Az Audi ETO immár olimpiai bajnok norvég balátlövője őszintén elmondta, magyar párjával milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük első gyerekük születése előtt, ezzel is segítve a hasonló cipőben járókat. „Vikki” a párizsi játékok alatt tudta meg, hogy ismét anyai örömök elé néz, de feltett szándéka, hogy az idény hajrájában már társaival küzdjön az újabb trófeákért.

– A második gyerekét várja, amely annak fényében is örömteli, hogy kislánya, Olívia születése előtt megrázó lelki hullámvasúton kellett keresztülmennie.
– Öt éve derült égből villámcsapásként ért, amikor az orvosok közölték velem: PCOS nevű betegségem van (policisztás ovárium szindróma – a szerk.). Fogalmam sem volt róla, mit jelent, mégis szíven ütött, amikor a doktorok kiemelték, problémáim adódhatnak a teherbe eséssel. Emlékszem, kimentem apuhoz a kocsiba, és keserves sírásban törtem ki. Arra is felhívták a figyelmemet, ha szeretnék gyereket, minél hamarabb próbálkozzak vele, miközben épp nem éltem párkapcsolatban.

– Milyen tünetek jelentkeztek?
– Elmaradt a menstruációm és az ovulációm, ugyanakkor a hasonló problémával küzdő nőkkel ellentétben nekem nem járt akkora fájdalommal, és bőrelváltozás, hajhullás vagy éppen elhízás sem társult hozzá. A sportban pedig azt hiszem, még keményebbé is tett.

Veronica Kristiansen életét gyökeresen megváltoztatta első gyermeke, Olívia megszületése (Fotó: Veronica Kristiansen archívumából)

– Egyfajta „természetes szuper erőként” gondolt rá?
– Pontosan. A tanulmányok szerint a PCOS nagy arányban kimutatható azon női élsportolóknál, akik hosszú időn keresztül keményen edzenek. Én is sokat dolgoztam azért, hogy elérjek a mostani szintemre, a konditeremben is mindent megtettem érte, hogy meglegyen a játékhoz szükséges erőm és dinamikám. A PCOS-ben szenvedő nők szervezetében magasabb a tesztoszteronszint az átlagosnál, ilyen értelemben nekem is a segítségemre lehetett kézilabdázóként. Miután jobban utánaolvastam, próbáltam ezt a részét az előnyömre fordítani.

EGY HORMONINJEKCIÓ HOZTA MEG AZ ÁTTÖRÉST

– Tudatos döntés, hogy ilyen nyíltan beszél az önnel történtekről?
– Egyszerűen csak arról van szó, hogy nagyon örültem volna, ha 2019-ben annyi információm lett volna a PCOS-ről, mint most. Ráadásul ez nem is az egyetlen olyan, női testet érintő téma, amelyről kevés szó esik a közbeszédben, pedig nagyobb figyelmet érdemelne. Ezért is beszélek őszintén a helyzetemről, hátha másnak tudok segíteni vele.

– Ahogy említette, amíg sportolóként akár az előnyét is élvezhette a PCOS-nek, a gyerekvállalást alaposan megnehezítette. Mi hozta meg az áttörést?
– Érdekes, fiatalabb koromban nemigen akartam gyereket. Miután azonban megismertem Ádámot, megváltozott a véleményem. Amikor egy pár úgy dönt, hogy gyereket szeretne, boldog időszakként kellene megélnie, mi azonban hiába próbálkoztunk, nem akart összejönni. Végül 2022 őszén Oslóban kerestünk fel egy magán termékenységi centrumot, ahol az első perctől kezdve éreztük, nagyon figyelnek ránk, és többféle tervet felvázoltak nekünk. Aztán minden olyan gyorsan történt… Előtte egy éven keresztül jártam különböző tesztekre, mindenféle eredmény nélkül, míg ezúttal mindössze egy hormoninjekció elég volt a pozitív változáshoz.

– Mennyiben változtatta meg az anyaság?
– Jobban élvezem a játékot, mert nem teszek már magamra akkora terhet. Sokkal nyugodtabb vagyok a pályán és azon kívül. Ha rossz napom is van, tudom, hogy otthon valaki sokkal fontosabb vár rám. Nem hittem, hogy ilyen fokú szeretet létezik az életben. Sokan próbáltak rá felkészíteni, de nemigen tudtam elképzelni, milyen lesz. Most már értem!

– Megtalálta a helyét a félig magyar, félig norvég családi körben is?
– Szerintem elég jól beilleszkedtem. Nagyon sokat megértek már magyarul, csak nem vagyok elég bátor hozzá, hogy magyarul megszólaljak. Ádámmal angolul beszélünk itthon, Olíviával magyarul, angolul és norvégul, szóval egyszerre három nyelvvel ismerkedik. Ádám családjával is jól megértetem magam, ha kell, a metakommunikáció is segít. Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan alázatos párom van, mint Ádám. Sok terhet levesz a vállamról a gyereknevelés terén, amíg edzésem vagy mérkőzésem van. Máskülönben nem is tudnám összeegyeztetni az anyaságot a versenysporttal.

AZ OLIMPIA VÉGÉIG TITKOLTA, HOGY ÚJRA BABÁT VÁR

– Az előző idényben, szülésből visszatérve már aktívan kivette a részét a Győri ETO újabb BL-győzelméből. Mi kellett ahhoz, hogy öt év után újra felérjenek a csúcsra?
– Talán a legfontosabb változást Per Johansson érkezése jelentette, aki önbizalmat és biztonságot adott minden játékosnak. Aki kevesebb játékpercet kapott egy meccsen, szintén úgy érezhette, hogy fontos része a csapatnak. Nemcsak arra mutatott rá tűpontosan, hogy mi hiányzik az összjátékunkból, hanem a játékosoknak egyénileg is sokat tudott segíteni. Uros Bregarral együtt világosan és nyíltan elmondták, kitől mit várnak, és kinek miben kell fejlődnie. Ez az őszinte kommunikáció is számított abban, hogy mindenki egyfelé húzzon, és közösen küzdjön a célokért.

– Más érzés volt újra felemelni a trófeát?
– A korábbi BL-aranyat még az első győri évemben nyertem az ETO-val. Utána nagy küzdelmet folytattunk évről évre azért, hogy újra elérjük ezt a sikert. Az elmúlt idényünk is hullámvasutazás volt, amelynek végén még édesebbnek érezte a győzelem ízét mindenki, így én is. Ráadásul már édesanyaként ünnepelhettem, szóval „őrült” év volt, és még hol volt a vége?!

– Számított rá, hogy két kihagyott világversenyt követően ott lehet a párizsi olimpiára készülő norvég keretben?
– Tavaly decemberben örültem neki, hogy nem kerültem be a világbajnoki csapatba, abban az egy hónapban sokat dolgozhattam azért, hogy fizikailag felépítsem magam az idény második felére. A vébé egyébként is még korai lett volna nekem a szülést követően, júniusig azonban mindent elkövettem, hogy az olimpián már számításba vehessen Thorir Hergeirsson.

Shelby, az ausztrál juhászkutya a vidám percek „felelőse” (Fotó: Koncz Márton)

– Nehéz volt hátrahagynia a nem egészen egyéves kislányát?
– Az edzőtáborban még szerencsére Ádámmal együtt velem lehetett. Utána azonban három és fél héten keresztül az apja vigyázott rá, mi nem találkoztunk. Az első napok nehezen teltek, de aztán az olimpiai buborékba bekerülve a mérkőzések és a válogatottal közös célunk töltötték ki a gondolataimat. Nyugodtan koncentrálhattam a feladatomra, mert tudtam, Olívia jó kezekben van, szuper apukája van, aki lenyűgöző teljesítményt nyújtott.

– Az olimpia alatt aztán nem mindennapi hírt kapott. Hogyan derült ki, hogy ismét anyai örömök elé néz?
– Még nekem is nagy meglepetést jelentett, amikor tudomást szereztem róla. A negyeddöntő előtt azzal kerestem fel a csapatorvosunkat, hogy hasonló tüneteim vannak, mint amikor Olíviával voltam várandós. Megcsináltam a tesztet, amely pozitív lett – teljesen lesokkolt. Elintézték, hogy eljussak egy ultrahangos vizsgálatra az olimpiai faluban, hogy teljes bizonyosságot nyerjünk. Azzal jöttem ki, hogy tizenhat hetes terhes vagyok. Kétségbeestem, hogy mihez kezdjek. Először Ádámot hívtam fel azzal, hogy valószínűleg be kell fejeznem a versenyt, de szerencsére a válogatott orvosi stábja és a falu egyik francia specialistája megnyugtatott, hogy minden rendben van, és kockázat nélkül folytathatom a tornát. Ezután döntöttünk úgy, hogy „félretesszük” a témát, és nem beszélünk róla senkinek az olimpia végéig.

– Szóval a szövetségi kapitány és a csapattársai sem tudtak az állapotáról?
– Nem, nekik sem árultam el. Az volt a legfontosabb, hogy egészségesnek éreztem magam, és nem féltem pályára lépni. Az említett szakember is elmagyarázta, a baba jó pozíciót vett fel, nem veszélyezteti, ha esetleg kapnék egy ütést a hasamra. Amikor az olimpia után megosztottam a nagy hírt, mindenki kedvesen fogadta, velem együtt örült.

Visszatérése után a bajnoki és a kupaaranyat elveszítette az FTC-vel szemben… (Fotó: Dömötör Csaba)

…de a Bajnokok Ligáját megnyerte az Audi ETO-val… (Fotó: AFP)

…és olimpiai bajnok lett a norvég válogatottal – a korábbi győri Silje Solberggel (Fotó: Imago Images)

ÚGY TERVEZI, GYŐRBŐL VONUL VISSZA

– Mekkora megkönnyebbülést jelentett a generációjának, hogy összejött az áhított olimpiai győzelem?
– Amikor megnyertük az aranyat, mindenki azt érezte: végre! Régóta üldöztük az utolsó, még hiányzó érmet a válogatottal. Norvégiában el vannak kényeztetve az emberek az aranyakkal a női kézilabda-válogatottól, már talán nem is tulajdonítanak neki akkora jelentőséget. Elintézik annyival, szép munka, ezt vártuk, aztán mennek tovább. Személy szerint korábban igencsak nehezményeztem ezt magamban, mert bizony extra erőfeszítés kellett a többi arany megszerzéséhez is. Ezúttal pluszmotivációt adott, hogy Stine Oftedal a legmagasabb szinten fejezhesse be páratlan karrierjét. Hogy BL-arannyal és olimpiai bajnoki címmel vonulhatott vissza, igazán meseszerű.

– Az Európa-bajnoksággal véget ér egy tizenöt éves korszak a nemzeti csapatnál, ugyanis Hergeirsson ezzel a tornával búcsúzik. Össze lehet foglalni, mit jelentett a munkája
a válogatottnak?
– Most, hogy a terhességem miatt a hormonháztartásom is felbolydult, még érzelmesebben élem meg a távozását. A felnőttválogatottnál a bemutatkozásom óta ő volt a kapitányom, mindannyian rengeteget köszönhetünk neki. Amellett, hogy kiváló a csapatépítésben, sokat foglalkozott a játékosok emberi oldalával is. Előttem van, ahogy minden nagy torna előtt felrajzolt a táblára egy piramist, amellyel azt szemléltette, hogy folyamatban kell gondolkodni, és nem lehet kihagyni egyetlen lépcsőfokot sem, nem lehet már az elején a kieséses szakasszal foglalkozni. Bár a skandináv emberekről nem ez a kép él a legtöbbek fejében, ő is tudott nagyon mérges lenni, de konstruktív módon. Nem kezdett el ok nélkül kiabálni velünk, hanem a megoldásra törekedett. Bevonta a játékosait is a közös gondolkodásba, épített a véleményünkre. Nem lesz könnyű továbbvinni az örökségét.

– Most is úgy tervezi, hogy amint lehet, visszatér a pályára?
– Olíviával konkrétan a születése előtti napig edzettem, ez is biztos segített a visszatérésben. Talán most is így lesz, mert eddig jól viselem a terhességet. Úgy érzem, sikerült visszatalálnom a korábbi formámhoz, az újabb terhesség miatt azonban jövőre ismét dolgoznom kell azért, hogy elérjek erre a szintre. Arra készültem eredetileg, hogy végigjátszom az idényt, az élet azonban átírta a forgatókönyvet. Persze ne értsenek félre, nagyon boldogok vagyunk a kisfiunk érkezése miatt, de az idény végső szakaszára azért szeretnék újra a pályán lenni. A motiváció még nagyobb is bennem, hogy még jobb állapotban térjek vissza a második gyerekem születése után.

– A közelmúltban kettő plusz egy évvel hosszabbított a Győrrel. Kijelenthetjük, hogy az utolsó szerződését írta alá?
– Ezt elég határozottan állíthatjuk, az a tervem ugyanis, hogy az ETO-ból vonulok vissza. Nem volt nehéz döntés a hosszabbítás, hiszen nemcsak a sport, a magánélet terén is már erős kötelékek fűznek Győrhöz. Ádám az olimpia után kérte meg a kezem, jövő júniusban tartjuk az esküvőt. Egyre inkább magaménak érzem a magyarországi életstílust, tényleg már csak arra lenne szükségem, hogy magabiztosan beszéljem a nyelvet. De rajta vagyok!