ELŐRE A BÖHNI TÉRKÉPEN! DE OLVASHATÓ LESZ-E BÖHN NÉLKÜL?

Egy éve a válogatott óriási becsvággyal készült a szurkolók által feszülten várt szerbiai Eb-re: a németektől elszenvedett kudarc a világbajnoki selejtezőn másfél évre a purgatóriumba taszította a nemzeti csapatot, amely azonban tavaly decemberre túlküzdötte magát a tisztítótűzön, és Európa-bajnoki harmadik helyével nemcsak a renoméját állította helyre, hanem újra egységbe forrasztotta a válogatottban korábban csalódó, ám mégis kitartó drukkereket.

Válogatottunk tagjai bizakodva várják az újabb szerbiai kihívást, a szövetség mégis óvatos, csak az 1–8. hely elérését tűzte ki célként, ami az Eb-szereplésből kiindulva kötelező feladatnak tűnhet. Elsőre. Az elmúlt egy év történései azonban alátámasztják az MKSZ visszafogott várakozásait: Karl Erik Böhn betegsége megdöbbentette a kézilabda-társadalmat és egyben jócskán átírta a forgatókönyvet.

Horribile dictu a februári mellbevágó hír után egy időszakban a kapitány életéért aggódtunk. Érezhetően az Eb-bronzos csapat tagjait is megviselte, ami a norvég szakemberrel történt, így érthetően ugrott a tervezett nyári, norvégiai felkészülés, és több mint fél évig nem játszott együtt a válogatott. A nyár közepére az is eldőlt, akármennyire kedvezően is alakulnak a dolgok számára, Böhn biztosan nem lesz ott a szerbiai vb-n, s ez a szövetségre is nehéz feladatot rótt. Olyan el nem kötelezett, ugyanakkor tapasztalt szakembert kellett keresni ideiglenes posztra, aki alkalmazkodni tud egy másik edző koncepciórendszeréhez és stábjához – miközben a feladat vállalásával gyakorlatilag csak megégni lehet, hiszen a nemzeti csapat az előző világeseményen az eredményt illetően a maximumot hozta.

A „beugrói szerephez” már hozzászokó Hajdu Jánosnak egy erőltetett BL-menetbe iktatott összetartás, egy háromnapos torna és az elmúlt egy hét maradt a felkészülésre a válogatottal. Ennek tükrében nem meglepő, hogy az ideiglenes kapitány amennyire csak tudott, igazodott a böhni térképhez: a keretben gyakorlatilag minimális a változás – s alighanem a válogatott játékában is azokat az elemeket látná szívesen viszont, amik az előző év végén jellemezték.

Az október végi hazai rendezésű tornából és az azon megszerzett 2. helyből sok következtetést aligha lehet levonni. Jellemző, hogy Hajdu János a hétfői sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy ha eljut addig a csapat, jó lenne, ha Brazíliát kapná a negyeddöntőben, mert legalább lenne miért visszavágni. Brazíliát, amely Szombathelyen legyőzte a mieinket és amelynek jól megy az utóbbi időben ellenünk. No persze azt a kapitány tudja a legjobban, hogy felesleges előreszaladni a negyeddöntőig, hiszen számtalan forgatókönyv vihet a nyolc közé.

A Provident-kupára meghívott keretből Cifra Anita, Mayer Szabina, Orbán Adrienn, Planéta Szimonetta és Zácsik Szandra nem kapott szerepet a tavalyi Eb-n. Közülük viszont már csak Cifra és Zácsik utazik most a „tizenhat pluszos” keret tagjaként Szerbiába (illetve még a kapus Triffa Ágnes – erről kicsit alább), az a két Fradi-játékos, akik egy éve sem szakmai okok, hanem sérülés miatt maradtak le a tornáról. (Cifra tartalék volt, de végül nem „aktiválta" Böhn.) Az Eb-csapatból Szabó Valéria és Klivinyi Kinga nem utazhat most. Szabónál jelenleg Szamoránsky Piroska elsősorban támadásban, Cifra pedig védekezésben tud sokkal többet, és amennyire szűkös a magyar mezőny beállófronton, aligha vitatható, hogy a poszton jelenleg számításba vehető két legjobb kézilabdázó utazik a vb-re. Klivinyi pedig hiába termeli Érden is szépen a gólokat, nagyon erős a konkurenciája, és tapasztalatuk miatt a többiek egyelőre a háttérbe szorítják.

„Örülök neki, hogy mind a tizennyolcan megyünk, és így senkiben sem okoz törést a kerethirdetés” – fogalmazott Görbicz Anita hétfőn, s véleményét alighanem a keret szélén táncolók is osztják, hiszen mégis más a helyszínen, akár csak edzőpartnerként is részesének lenni a nagy célért küzdő közösségnek, mint itthon, a tévé bambulása közben sóvárogva várni a telefon megcsörrenését. Úgy tűnik tehát, hogy az MKSZ ezúttal valóban nemcsak szavakkal biztosította a tökéletes felkészüléshez szükséges hátteret, hanem tettekkel is, és bár a végső megoldás így is Hajdu Jánosra vár, nem mindegy, hogy a szálak milyen állapotában kell a 18-ból 16-ot kihúznia, nem is beszélve a további taktikázásra lehetőséget adó esetleges 15-ről.

S ha már itt tartunk, a rend kedvéért zárásul fussuk is át, kikből „főzhet” a következő bő két hétben a Hajdu-team!

POSZTRÓL POSZTRA – NÉVSOROLVASÁS

Kapusposzton egy éve Herr Orsolya és Kiss Éva is tett azért, hogy a magyar védekezés összképéről jobb kép alakuljon ki, mint az azt megelőző években. A Provident-kupán ugyanakkor nem életük formájában védtek hálóőreink, és kirajzolódott, hogy a nagy nemzetközi riválisok ebben előrébb járnak: Herr a játékpercek, Kiss pedig a mérkőzések minőségét tekintve nem éri el azt a szintet, ami bizonyosan jellemző egy világviszonylatban minden héten kimagaslóan teljesítő kapuvédőre. Alighanem ez a tényező áll azon döntés mögött, hogy Hajdu a Szombathelyen szereplőkhöz képest egyedüli „többletjátékosként” számít még Triffa Ágnesre, és egyáltalán nem biztos, hogy ő lett volna az egyik tuti kimaradó 16 fős utazásnál.

Könnyen lehet ugyanis, hogy a szakmai stáb a balszélső posztján „spórolt volna" egy helyet, legalábbis Kovacsics Anikó és Görbicz Anita kitartó próbálgatása Szombathelyen erre is utal. Márpedig a szélső poszt teljesítménye fontos lehet a mieink számára, ugyanis a közvetlen élmezőny egy éve, az Eb-n ebben az aspektusban egyértelműen előttünk járt. Vérten Orsolya és Vincze Melinda úgy is őrzi helyét a keretben, hogy előbbi a keret legidősebb tagjaként a felkészülés egy-egy szabadnapján már arra összpontosít, hogy az ASI fiatal szivacsosainak minél jobban átadja a tudását, és azok az idők is elmúltak már, amikor Vincze számított a legalkalmasabb labdacipelőnek a csapatból – Vértent leszámítva mindössze ketten mondhatják el magukról, hogy években és napokban számítva rutinosabbak nála a 18-akból. A túloldalon a Bognár-Bódi Bernadett, Orbán Adrienn, Kovacsicz Mónika hármas közül a legfiatalabb, azaz Orbán maradt ki a keretből, így ezen a poszton is maradt a 2012-es állandóság.

A középső pozíciók közül a beállókat már érintettük, Cifra és Szamoránsky egyensúlyban való szerepeltetésére – értsd: ki nem lúgozására – jó példa a Fradiban való játékidő-elosztás, a többiekkel kapcsolatban pedig kevés vita van. Görbicz Anita, Szucsánszki Zita, Tomori Zsuzsanna és az egészséges Zácsik Szandra az egymillió szövetségi kapitány országában is alighanem mindegyik keretben ott lenne. (Utóbbi egyébként 23 évével még mindig a keret második legfiatalabb tagja!) Bulath Anitának a tapasztalata és az NB I góllövőlistáján második helyet érő 11/72 meccs/gólos formája, Szekeres Klárának a kimagasló védekezése, Triscsuk Krisztinának a játéktudás-komplexitása, Kovacsics Anikónak a fiatal korát meghazudtoló érettsége és – ahogy kollégánk fogalmazott – „fregolisága”, Soós Viktóriának pedig az őszi gyengébb forma ellenére a benne rejtőző potenciál, a kiismerhetelen balkéz jelentette a garanciát a tagságra a bő keretben.

A MAGYAR VÁLOGATOTT 18 FŐS KERETE
Kapusok: Herr Orsolya (Győri Audi ETO), Kiss Éva (Fehérvár KC), Triffa Ágnes (Ipress Center Vác)
Jobbszélsők: Bognár-Bódi Bernadett (Győri Audi ETO), Kovacsicz Mónika (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Jobbátlövők: Soós Viktória (Győri Audi ETO), Tomori Zsuzsanna (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Irányítók: Görbicz Anita (Győri Audi ETO), Kovacsics Anikó (Győri Audi ETO), Szucsánszki Zita (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Beállók: Cifra Anita (FTC-Rail Cargo Hungaria), Szamoránsky Piroska (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Balátlövők: Bulath Anita (Dunaújvárosi Kohász KA), Szekeres Klára (Érd), Triscsuk Krisztina (Érd), Zácsik Szandra (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Balszélsők: Vérten Orsolya (FTC-Rail Cargo Hungaria), Vincze Melinda (Dunaújvárosi Kohász KA)