„Nem stresszelek annyit, mint otthon” – ilyen egy magyar kézilabdás élete Dániában

Bognár számára nem ismeretlen Dánia, hiszen a Győri ETO-ból fiatalon, 19 évesen az Aalborghoz került, ám egy szezont követően hazatért, aztán Debrecenben három, Érden négy évet húzott le, s ezen a nyáron állt újra légiósnak.

„Mindenképpen ki szerettem volna magam újra próbálni Dániában, mert bár már belekóstoltam a légióskodásba, akkor még nagyon fiatal voltam – mondta a Nemzeti Sport Online megkeresésére Pálos-Bognár Barbara. – Abból az időszakból pozitív tapasztalataim voltak, és most volt talán az utolsó lehetőségem újra belevágni. A férjemmel együtt közösen döntöttünk, és szerencsére ő is talált magának csapatot. A korábbi aalborgi másodedzőm irányítja most a Viborgot, így érdekesen összefonódtak a szálak.”

Bognár párjának, Pálos Gábornak szélsőként jóval nehezebb dolga volt, mert ezt a posztot a dánok igyekeznek hazai játékosokból megoldani, végül a második ligás Vesthimmerlandnál kötött ki.

„A férjemért átigazolási díjat kellett fizetni, és ez a csapat hajlandó volt erre” – tette hozzá az irányító. Figyelembe véve a hazai kézilabda lehetőségeit, nem sokan választják mostanában a légióséletet, de Bognárékat egészen más motiválta a váltásban.

„Szeretjük a nem szokványos dolgokat, így talán kalandvágyból is igazoltunk Dániába. Most vagyunk olyan korban, hogy ha sikerül megragadnunk, akkor még pár jó év bennünk lehet. Próba, szerencse – a lényeg, hogy együtt legyünk.”

Az egyértelműen könnyebbséget jelentett, hogy tisztában voltak azzal, mire számíthatnak az országban.

„Az az egy év nem volt hosszú idő, de azért a kultúrájukat megismertem alatta. A nyelv is hamar visszajött, ez sokat számít a mindennapos kommunikációban. Nagy változás a korábbiakhoz képest, hogy sokkal kevesebb a légiós, aminek nyilván pénzügyi okai is vannak, de a saját utánpótlásukat is erőteljesen előtérbe helyezik. Előbb játszatnak egy fiatal dánt, mint egy külföldit. Lehet, hogy ennek a nemzetközi eredmények látják a kárát, de inkább hosszú távban gondolkodnak.”

Bognár Barbara és férje Viborg mellett él egy kis házban, ahova a két golden retrieverüket is magukkal vitték, a kutyáknak arany életük van Dániában.

„A városban sincsen nyüzsgés, tolakodás, mindenkiről a nyugalom sugárzik. Furcsa ezzel szembesülni, és néha már kicsit sok is nekem, de azért jó, ha az emberek nem idegeskednek folyton. Szintén tetszik az itteniekben, hogy senki nem akar azzal felvágni a másik előtt, hogy neki mije van. A házak is egységesek, minimál stílusúak. Azt persze hozzá kell tenni, hogy a magas életszínvonal mellett könnyebb kiegyensúlyozottnak lenni.”

A játékost kedvesen fogadták új klubjában, amellyel tíz fordulót követően (négy győzelem, két döntetlen és négy vereség a mérleg) a hetedik helyet foglalják el a tizenkét csapatos dán bajnokságban.

„Rengeteg változás volt a csapatban, nyolc vagy kilenc játékos érkezett a nyáron, új a szakmai stáb, és a vezetőségben is volt csere. Az alapozás jól sikerült, és összetartó társaság alakult ki. A bajnokságban nem várt győzelemmel kezdtünk, utána hullámzóbb időszak jött. A mostani helyezésünk reálisnak mondható, de a végén ennél előrébb kell lennünk. A Dán Kupában 27-én döntőt játszunk, és a KEK-ben is ott vagyunk a nyolcaddöntőben.”

A mezőny nagyon kiegyenlített a dán női ligában, nem számít szenzációnak, ha a hátsó régióhoz tartozó együttes legyőzi a dobogóst. Sok jó csapat van, talán csak az FC Midtjylland Handbold emelkedik ki a többiek közül. Ami a személyes teljesítményét illeti, egy sérülés is hátráltatta az ősszel.

„Egy fiatal dán irányítótársam van, de gyakran szerepelek jobbátlövőben is. A felkészülés során nagyon sokat játszottam, és a bajnokság elején sem volt probléma. Élveztem a játékot, és a visszajelzések is pozitívak voltak. A Randers ellen azonban agyrázkódást szenvedtem a kupában, egy hónapot ki kellett hagynom. Tudni kell, hogy ha itt valaki sérült, akkor egyáltalán nem edzhet, amíg teljesen fel nem épül. Ezáltal hosszabb időt vett igénybe a visszatérésem, és azóta már több szerepet kapott a váltótársam is. Egészséges versenyhelyzet van közöttünk, de úgy érzem, jobban megy a játék, mint otthon. Talán én is máshogy fogom fel a dolgokat, nem stresszelek annyit.”

A sportág természetesen nagy népszerűségnek örvend az országban, de a hazai vb még tovább fokozta az őrületet.

„Óriási vébéláz van, de már a torna előtt is nagy volt a felhajtás. A városban sétálva az üzletekben is mindenhol kézilabda megy a televízióban. A magyar válogatott Dánia elleni csoportmeccsét a helyszínen szurkoltuk végig, de kicsit meg kellett húznunk magunkat, mert a dán tábor közepén ültünk. A találkozó után váltottam néhány szót korábbi csapattársaimmal, Szekeres Klárával és Triscsuk Krisztinával, de velük egyébként is tartom a kapcsolatot.”

„Számomra is hihetetlen volt, hogy ekkora különbségek voltak teljesítményben az egyes meccseink között. Nem tudom, erre mit lehet mondani. Biztos nem ez a valós helyünk, ahol végeztünk” – tette hozzá Bognár, aki a maga részéről mindent megtesz egy esetleges válogatott meghívóért, de sok esélyt nem lát rá.

Jelen pillanatban még nem tudni, hogy kitölti-e a plusz egyéves opciót Viborgban, a maradás és a távozás mellett is több indok szól.