Női kézi: A lányok is látják a hibákat, és tudják, mit kell tenni – Golovin

– Tavaly nyári kinevezése után azt nyilatkozta, egy év kell, míg a válogatott az ön csapata lesz. Ez már az?
– Igen, egy év után már el lehet mondani, hogy ez az én csapatom, mert azok az elvek érvényesülnek védekezésben, amelyeket kértem, az elmúlt egy évben pedig igyekeztem kidolgozni azt a támadójátékot, ami fekszik nekünk, amiben eredményesebbek lehetünk, bár most a románok és a németek ellen nemigen működött semmi – mondta Golovin Vlagyimir, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya a Nemzeti Sportnak. – Az elmúlt esztendő során átalakulóban volt a csapat, eleinte sokkal több rutinos játékosom volt, utána jött a világbajnokság, amely sikerülhetett volna jobban is, apróságokon múlott a jobb szereplés. A spanyolok elleni Európa-bajnoki selejtezőre viszont már sokat javult a védekezés, és jó tapasztalat volt a hazai vereség, három nappal később győzni tudtunk a spanyolországi visszavágón, ami nagyon jót tett a lányok önbizalmának, mert elhitték, hogy jó csapatok ellen is tudunk eredményt elérni. A szlovákok és a portugálok ellen, bár győztünk, láthatóan fáradt volt a társaság.

– Az eredményektől elszakadva, mennyire volt nehéz az elmúlt éve főállású kapitányként?
– Szokatlan volt, hogy kiesett a napi rutin, az edzéstartás, az, hogy a meccsek sorban egymás után következnek, ehelyett sokkal többet kellett a számítógép előtt ülnöm az ellenfeleket elemezve. Egy klubnál hetente van bajnoki, esetleg a héten még egy európai kupameccs, de egy világversenyen teljesen más, ott minden második nap pályára kell lépni heteken át, ami nagyon kemény fizikai és mentális megterhelés, a kapitánynak pedig egy napja van arra, hogy átállítsa és felkészítse az együttest egy teljesen más stílusú ellenfélre. Egyébként a románok és a németek elleni felkészülési találkozó erre is nagyon jó volt, hiszen két különböző erejű, stílusú és teljesen más játékfilozófiájú ellenféllel találkoztunk.

– Miben változott az elmúlt egy év alatt ön és a válogatott?
– A csapat is folyamatosan változtatja az edzőt, és más az alaphelyzet, mint klub­edzőként volt, és amit megszoktam. Itt rövid időn belül látni kell, ki milyen állapotban van fizikailag és mentálisan, amikor megérkezik a válogatotthoz, fontos, kihez hogyan szól az ember, mire van szüksége a játékosnak. Mivel sokat játszottak egymás mellett, sok-sok éven át küzdöttek egymásért, ezek a lányok ismerik, értik és segítik egymást, jó köztük a kommunikáció. Korban is közelebb állnak egymáshoz, ezért nincsenek akkora tapasztalatbeli, tudásbeli és mentális különbségek a csapaton belül. Ez erősíti őket, ugyanakkor még nem kész játékosok, néhány év múlva, 27-28 évesen lesznek a csúcson. Ebből a fiatal korosztályból többen is vannak, akik már több világversenyen is játszottak, de alapvetően más a helyzet, mert akkor még nem voltak meghatározó játékosok, most viszont több időt töltenek a pályán, és már nekik kell a meccseket eldönteniük. Minden találkozó tapasztalat és tanulás, akár győztes, akár vesztes, és meg kell tanulniuk kezelni. Erre nincs recept, ők pedig nem gépek, viszont motiváltak és van akaraterejük, ami a jó eredményhez kell.

– Kapitánysága alatt melyik volt az a mérkőzés, amelyen a lányok leginkább úgy játszottak, ahogy ön szeretné?
– A már említett spanyolok elleni hazai mérkőzés, annak ellenére, hogy kikaptunk. Több mint ötven percen keresztül a kezünkben volt az irányítás, jól védekeztünk a gyors lábú spanyolok ellen, jól zártunk, de az utolsó perceket elszúrtuk. Abból a találkozóból egyébként a mai napig építkezem, nemcsak a mutatott játék miatt, hanem azért is, ami utána történt. A hazai vereséget követően sem adtuk fel, nemcsak én, a játékosok sem, úgy álltak hozzá, hogy a visszavágón meg tudjuk csinálni, és meg is csinálták.

– Sok példa van rá, hogy a szövetségi kapitány egyszerre klubedző is. Ön miért hagyta ott az MTK-t?
– A kinevezésem után három hónapig egyszerre irányítottam a női válogatottat és az MTK-t, de beláttam, hogy ez nem megy, főállású kapitánynak kell lennem. Szerintem ez a kettős munka akkor működőképes, ha a kapitány olyan klubot irányít, amely több játékost ad a nemzeti együttesnek, mert akkor kevesebb idő beépíteni a többieket. Az MTK-nál nem ez volt a helyzet, hiszen a jelenlegi válogatottat főleg a Debrecen, a Fradi és a Győr kézilabdázói adják, illetve egy-egy ember jön innen-onnan, ehhez pedig kevés az a három-négy nap, amit az összetartáson együtt töltünk. Ezért a felkészülés alatt inkább végigutaztam az országot klubcsapatról klubcsapatra, beszélgettem és egyeztettem az edzőkkel, ki mit játszik a klubjában, és hogyan lehetne minél hasznosabb a válogatottnak. Rengeteg támogatást és segítséget kaptam a kollégáktól, de másképpen nem is működne a munka.

– Hogyan látja a magyar utánpótlást? Van gond, vagy nincs?
– A hazai utánpótlás az elmúlt években kiemelkedő eredményeket ért el, de továbbra is gond, hogy a felnőttmezőnybe kerülve több fiatal játékos elvész vagy nem tud megfelelően fejlődni. Én az 1998-as és a 2000-es generációval dolgoztam, közülük sokan vannak most a felnőttválogatottnál, és lehet, hogy még nem kész játékosok, de el kell fogadnunk, hogy jelenleg ők a legjobbak. Márpedig ezt a generációt össze kell tartani, meg kell erősíteni, hogy három-négy év múlva ők alkothassák a válogatott gerincét. A kor nem gond, Katrine Lunde például még negyvenkét évesen is a csúcson van, de az elitben 35 év felett még simán vannak játékosok. Inkább azt látom problémának, hogy balátlövőben például Háfra Noémi és Kácsor Gréta után nincs senki, egyelőre csak tehetségek vannak, akikből vagy lesz valami, vagy nem, attól függ, megfelelő ütemben fejlődnek-e továbbra is. Én bizakodó vagyok.

– A 2021-es világbajnokság volt az első világversenye kapitányként. Milyen tapasztalat volt?
– A tizedik helyezés nem volt rossz eredmény, de nem az volt a célunk. A céljainkhoz kellett volna egy bravúr, amihez közel is álltunk a németek ellen, de végül egy góllal kikaptunk, Klujber Katrin pedig megsérült a találkozó elején, és nemigen tudtuk pótolni. Ha végig játszik, talán másképp alakul, de mindig az adott csapattal kell legyőzni az aktuális ellenfelet. Összességében hat meccsből négyet megnyertünk, és nem éreztem, hogy fizikailag elfogytunk volna, aminek örültem még akkor is, ha a nyolc közé végül nem sikerült bejutnunk.

– A fiatalokkal két utánpótlás-világversenyt is megnyert. A felnőttekkel is olyan jó az összhang?
– Bízom benne, hogy igen, de ők már nem azok a fiatalok, akik utánpótlásversenyeket nyertek. Változnak az emberek, változik a motiváció, de egyvalami ugyanaz maradt, ezek a lányok ugyanúgy vágynak a sikerre. Mivel még nem kész játékosok, a munkát eredménnyel is meg kell erősíteni, kell nekik a sikerélmény. Az Európa-bajnokságon nehéz ágon vagyunk, de nem akarok azzal foglalkozni, milyen nehéz lesz, sokkal inkább az érdekel, hogyan tudjuk majd megoldani.

– Háfra Noémi és Szöllősi-Zácsik Szandra kiesésével balátlövőposzton röviddel az Eb előtt nehéz helyzetbe került az együttes. Mennyire sikerült orvosolni a helyzetet?
– Nehéz helyzet, mert ilyenkor a kialakult struktúra valamilyen szinten mindenképpen megbomlik, kicsit újra kell kezdeni a csapatépítést, elmagyarázni, kinek mi a feladata az új helyzetben. A románok ellen Kácsor Gréta és Kuczora Csenge is tudott segíteni, de csak fe­lemásan oldottuk meg, és megoldás lehet a kétirányítós játék, de az biztos, hogy sok gól kell majd a győzelemhez, amit balátlövő nélkül nagyon nehéz lesz megoldani, de bízunk benne, hogy sikerül. A felkészülési meccs azért mentálisan is más, mint az éles találkozó.

– Miben kell leginkább fejlődnie ennek a magyar válogatottnak?
– Mondhatnám, hogy mindenben, de szerencsére évről évre mindig javul valami. Nem szabad stagnálni és hagyni, hogy a játékosok megelégedjenek azzal, ami van, mert fejlődni csak akkor fognak, ha többet, jobbat akarnak. Nincsenek olyan magas embereink, de gyorsak és ügyesek igen, viszont hozhatnám példának Nora Mörköt vagy Stine Oftedalt, akik bizonyítékai annak, hogy az elitben sem minden a magasság, még akkor is, ha mindketten zsenik. Persze kellenek a magas, erős és gyors játékosok, úgy is, ha fiatalon nem annyira ügyesek, mert utóbbi fejleszthető. Bokszban egy középsúlyú nagyon ritkán győzne le nehézsúlyú ellenfelet, bármilyen ügyes, és ezt látnunk kell a mi sportágunkban is. Nekünk most ki kell használnunk az ügyességünket, és javítani a támadójátékon, gyors lerohanásokkal és gyors középkezdésekkel operálni. A tatabányai tornán a védekezés nem volt jó, a románok ellen például jobban figyeltünk a támadásra, pedig a védekezés a legfontosabb, mert abból lehet építkezni.

– A két mostani felkészülési meccsen négy félidőből csak egy sikerült jól. Mit mondott a játékosoknak a románok ellen a szünetben?
– Úgy láttam, az első félidőben inkább egyének voltak a pályán, mint csapat, az egyéni megoldásokra építettünk, és sok helyzetet elrontottunk, olykor teljesen érthetetlenül dobáltuk ki a labdát. Janurik Kinga sokat segített azzal, hogy ziccereket fogott, de felemás érzéseim voltak, mert mintha a mezőnyben nem adtunk volna bele teljes erőt sem elöl, sem hátul. A szünetben azt mondtam nekik, hogy nem egyetlen ember nyer vagy veszít, hanem a csapat, és átment az üzenet. A második félidőben javult a védekezés, többet dolgoztunk lábbal, Szemerey Zsófi pedig ott folytatta, ahol Kinga abbahagyta, így gyorsan fordítottunk. Ez magabiztosságot adott, egyre kevésbé görcsöltünk, de azért ott is voltak olyan hibák – labdaeladások, rossz döntések –, amelyeket az Európa-bajnokságon nem engedhetünk meg magunknak. A lányok is látják, hol a hiba, és tudják, mit kell tenni.

– A németek ellen ez nemigen látszott…
– Abban a meccsben nem sok öröm volt, az első félidőben semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük, egyedül a szünet után éreztem rövid ideig, hogy talán mégis lehet ebből valami. De hiába volt lehetőségünk a felzárkózásra, nem tudtunk élni vele, körülményesen dolgoztuk ki a támadásainkat, nagyon pontatlanul lőttünk, ott folytattuk, ahol az első félidőben abbahagytuk, védekezésben nem tudtuk lekövetni a németeket. A különbség az volt a románok elleni második félidőhöz képest, hogy míg az előbbinél a játékosok elhitték, hogy meg lehet fordítani a meccset, és egyre nagyobb kedvvel játszottak, a németek ellen azt láttam az arcukon, már ők sem hiszik el, hogy ebből lehet valami. De ha a kihagyott ziccereink felét belőjük, már jobb az összkép, ráadásul akkor az ellenfélnek is kevesebb lehetősége lett volna a gyors indításra.

– Az Eb-n sokan az első, Svájc elleni meccset tartják a legfontosabbnak a továbbjutás szempontjából. A kapitány állít valamilyen rangsort?
– Egyszerű a képlet, mivel mindig a következő meccs a legfontosabb, most valóban a Svájc elleni találkozó az, de utána a horvátok és a norvégok elleni összecsapás jön. Meg kell tanulni így hozzáállni a nagy tornákhoz, nem szabad mérlegelni, és nem szabad előre számolgatni, mert akkor automatikusan kevesebb figyelem jut az előtted álló ellenfélre, ami pedig megengedhetetlen. A svájciak sokat fejlődtek, ezt a spanyolok elleni felkészülési meccseiken is látni lehetett, de azért nem kell görcsölnünk, mert jobbak vagyunk, viszont annyival nem, hogy elég legyen a mezeket beküldeni a pályára. Ugyanolyan keményen kell dolgoznunk, mint majd a horvátok és a norvégok ellen, a nagyobb csapatokkal szemben pedig arra kell törekednünk, hogy ne fogyjunk el a végére.

NŐI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG
A MAGYAR NŐI KÉZILABDA-VÁLOGATOTT EB-KERETE
Kapusok: Janurik Kinga (FTC-Rail Cargo Hungaria), Szemerey Zsófi (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Szikora Melinda (SG BBM Bietigheim, német)
Jobbszélsők: Győri-Lukács Viktória (Győri Audi ETO), Töpfner Alexandra (DVSC Schaeffler)
Jobbátlövők: Albek Anna (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Klujber Katrin (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Irányítók: Kuczora Csenge (Praktiker-Vác), Tóth Eszter (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Vámos Petra (DVSC Schaeffler)
Beállók: Bordás Réka (DVSC Schaeffler), Füzi-Tóvizi Petra (DVSC Schaeffler), Pásztor Noémi (Motherson-Mosonmagyaróvári KC)
Balátlövők: Debreczeni-Klivinyi Kinga (Siófok KC), Hornyák Dóra (DVSC Schaeffler), Kácsor Gréta (DVSC Schaeffler)
Balszélsők: Korsós Dorina (CS Rapid Bucuresti, román), Márton Gréta (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir

A CSOPORTBEOSZTÁS
A-csoport (Ljubljana): Norvégia, MAGYARORSZÁG, Horvátország, Svájc
B-csoport (Celje): Dánia, Svédország, Szlovénia, Szerbia
C-csoport (Szkopje): Franciaország, Hollandia, Észak-Macedónia, Románia
D-csoport (Podgorica): Lengyelország, Montenegró, Németország, Spanyolország

AZ A-CSOPORT PROGRAMJA
2022. november 4., péntek
18.00: Magyarország–Svájc
20.30: Norvégia–Horvátország
2022. november 6., vasárnap
18.00: Horvátország–Magyarország
20.30: Svájc–Norvégia
2022. november 8., kedd
18.00: Horvátország–Svájc
20.30: Norvégia–Magyarország

A NŐI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG ADATBANKJA, MENETRENDJE IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!