Női kézi: Azon gondolkodtam, hogy abbahagyom a pályafutásomat – Planéta

Nemcsak a mindkét országban egyre súlyosbodó koronavírushelyzet miatt maradt távol a Chambray Touraine-ben 2017 óta légióskodó Planéta Szimonetta a női kézilabda-válogatott e heti összetartásától. A 2018-as Európa-bajnokságon jól teljesítő, ám a tavalyi vb-ről hiányzó játékos úgynevezett Haglund-sarokkal bajlódott, ezért 2019 márciusában mindkét lábán megnyitották az Achillesét. A tervek szerint a vb-n is szerepelhetett volna, ám a rehabilitáció a vártnál lassabban haladt, ráadásul mozaikplasztikára volt szükség a jobb térdében. A tavaly júliusi operáció után már fel kellett volna épülnie, ehelyett még most sem játszik, sőt, hétfőn ismét kés alá feküdt.

„Már annyian kérdezték, hogy vagyok, hát elmondom, mert eddig nem akartam – kezdte Planéta. – Januárban is megműtöttek, egy korábbi, nem a júliusi operációnál megnyílt egy porclemez, csakhogy az akkor nem látszott, ezért kellett foglalkozni vele az év elején, a párizsi specialista csavarral rögzítette, három hétig mankóztam.”

A koronavírus-járvány duplán rosszul jött neki, hiszen előtte ugyan hazaugrott Magyarországra a családhoz, de utána Franciaországban ragadt egyedül, a fizioterapeutával sem tudott dolgozni:      „Rettentően elkeseredtem, képtelen voltam mosolyt erőltetni az arcomra.”

Aztán lassan kezdett visszaállni az élet normális rendje, ő meg elkezdett futni. Intervalledzéseket végzett, illetve kondizott, visszaépült az izomzata, kitámasztásból már lőtt a kapusoknak. Csakhogy két hete az egyik futásnál meg kellett állnia, mert mintha megroppant volna valami a jobb térdében, amely később be is dagadt. Gyorsan megvizsgálták Párizsban, és kiderült, nincs nagy baj, kisebb tisztításra van szükség, mert leszakadt egy porc, és egy füst alatt kiveszik a csavart is.

„Egyből elsírtam magamat, rosszul lettem attól, hogy az elmúlt év kínlódása után újabb műtétre van szükség – idézte fel a kellemetlen emléket a 26 éves jobbátlövő. – Már azon gondolkodtam, hogy abbahagyom a pályafutásomat, hazamegyek, a győri állásajánlatokat nézegettem, hogy mivel foglalkozom majd, hol lakom. Addig jutottam már, hogy dobozokat vettem a költözéshez.”

Aztán a csapattársak, a fizioterapeuta és a klubelnök is lelket öntött belé, bár az „ez csak egy kis műtét” megfogalmazás ellen hevesen kikelt: mondjanak bármit, de a „csak egy kis műtét” kifejezést ne, operálták őt már elégszer. Végül a családnak is el merte árulni, hogy következik egy utolsó nekirugaszkodás.

„A kézilabdából is sok példát ismerünk, eszembe jutott Nora Mörk, Tomori Zsuzsanna vagy Korsós Dorina, akivel épp találkoztam, amikor hasonló érzelmi állapotba került, viszont egy éve már gond nélkül játszik. Nyomtam egy drámakirálynő-show-t, viszont utána összeszedtem magamat.”

A beavatkozást végül hétfőn ejtették meg, rögvest utána már mankóval sétálgatott, és azóta is javul az állapota. Ahogyan eddig, ezután is kimegy majd a csapat hazai mérkőzéseire, idegenbe viszont már csak a járvány miatt sem utaznak a keretből kimaradók.

„Most meglepően kiegyensúlyozott vagyok – így Planéta Szimonetta. – Január óta sajnáltattam magam, hogy miért velem történik minden rossz, már-már irigy voltam mindenkire, aki edzhet vagy a családjával lehet. Dolgoztam tisztességesen, de nem adtam bele a lelkemet a munkába, ezért a testem se úgy reagált, ahogyan kellett volna. A karantén után egy hétre hazaugrottam, feltöltődtem a szeretteim körében, és mostanra túllendültem a negatív hangulaton. Remélem, halad majd az izomépítés, a hét vége felé elkezdhetek kerékpározni, hogy folyamatosan visszajöjjön a megfelelő mozgástartomány.”

Azt viszont nem kérdezgeti, hogy mikor térhet vissza a francia bajnokság most nyolcadik helyén álló csapatába, pláne, hogy mikor szerepelhet ismét a válogatottban: „Bármilyen határidőt tűznék ki, lehúzna, ha nem teljesülne. Inkább örülök az apró előrelépéseknek.”