Női kézi: Bízom benne, hogy a 2021-es év fordulópont lesz – Szöllősi-Zácsik

– Emlékszik, szombaton, a szerbek elleni diadal után azt kérdeztem öntől, két éve, amikor visszatért második gyermeke születése után, gondolta-e, hogy Tokióban olimpiai résztvevő lehet?
– Igen, emlékszem a kérdésre – felelte Szöllősi-Zácsik Szandra.

– Akkor azt mondta, ez nem fordult meg a fejében, de célokat kitűzött maga elé. Elárulja, milyeneket?
– Elsősorban szerettem volna visszakerülni a válogatottba, mert annak kapcsán azért volt hiányérzetem.

– Ezt a hiányérzetet az okozta, hogy nem járt még olimpián?
– Az is. A válogatott legutóbb 2008-ban még nélkülem szerepelt a játékokon, és akkor sem lehettem ott a többiekkel, amikor Karl-Erik Böhn vezetésével 2012-ben bronzérmet szerzett a csapat az Európa-bajnokságon. Szóval nem volt a nemzeti csapattal kimagasló eredményem, most, Győrben az első lépést megtettük, és bízom benne, hogy a 2021-es év fordulópont lesz.

– Fel tudta dolgozni a hétvége történéseit? Leülepedett valamennyire a siker?
– Azért ez még nem zárult le, sokan hívnak telefonon, sőt, a szomszédokkal is ez a beszédtéma. Nagyon boldog vagyok, még tart az eufória.

– Növeli a kijutás értékét, hogy végig vezére, kulcsjátékosa volt a győri tornán a magyar válogatottnak?
– Kezdjük ott, hogy mindenki nagyon akarta ezt a sikert. Kovacsics Anikóval beszéltünk arról, hogy 2009-ben együtt kerültünk be a felnőttválogatottba, de olimpiára még nem sikerült kijutnunk, úgyhogy itt az idő, hogy együtt megcsináljuk.

– Ez elég látványosra sikerült, hiszen a válogatott csapatkapitánya is végig remekelt.
– Úgy gondolom, a rutinos játékosok összefogtak – Tomori Zsuzsannára és Szucsánszki Zitára is gondolok –, és megpróbáltunk a válogatott élére állni.

– Kívülről sugárzott a csapatról, hogy nagyon együtt van, és mindenki egy irányba húz.
– Ez így is volt. A szerbek elleni sorsdöntő összecsapásra „most vagy soha” hangulatban mentünk ki a pályára, és ha ezt a mentalitást, összefogást magunkkal tudjuk vinni az olimpiára, bármire képesek lehetünk. Talán most fogtuk fel kellőképp, hogy másképp nem működhetünk. Az oroszok elleni záró mérkőzésen már nyugodtabbak voltunk és tudtuk, hogy nincs nagy tét, persze szerettünk volna nyerni, de az olimpiai bajnok nagy falatnak bizonyult. Inkább a szerbek elleni teljesítmény lebeghet a szemünk előtt, mert ha azt tudjuk hozni, csodákra is képesek lehetünk. Az olimpia előtt ráadásul sokkal többet készülhetünk együtt, nyilván az a cél, hogy tovább fejlődjünk.

– Nézegette a sorsolási kalapokat? Van olyan ellenfél, amelyet szeretne elkerülni az olimpiai hatos csoportban?
– Azt figyeltük, hogy a norvégokkal nem játszhatunk egy csoportban, az azért nem rossz. A játékokra általában olyan csapatok jutnak ki, amelyeket a szíve szerint elkerülne az ember. Bevallom, nem tudom, az a kedvezőbb-e, hogy már a csoportban összeakadunk keményebb ellenfelekkel és a keresztágon esetleg könnyebb rivális jön vagy fordítva. Lehet, hogy jobb előbb találkozni a legjobbakkal, amikor még frissebbek vagyunk, s jobban tudunk koncentrálni. Nehéz előre megmondani, de az biztos, minden mérkőzés nehéz lesz, és a lehető legjobban fel kell készülni rá.

– Mekkora a veszélye annak, hogy a keretből szinte mindenki „első bálozó”, azaz olimpiai újonc lesz?
– Valóban, közülünk csak Tomori Zsuzsi volt ott Pekingben, a többieknek ez lesz az első olimpiájuk. A játékok megnyitója mindig csodálatos, és ha most is olyan lesz, mint a korábbiak, az biztosan ámulatba ejt minket. Ezzel együtt tisztában vagyunk vele, hová megyünk, miért küzdünk. Többen is úgy vagyunk vele, valószínűleg ez az első és utolsó olimpiánk, éppen ezért a cél nem lehet más, mint hogy a lehető legjobb eredménnyel a tarsolyunkban térjünk haza.

– Az egyik csapattársa úgy nyilatkozott vasárnap, hogy az évad hátralévő részében óriási motivációt jelent az olimpiai kijutás, és a klubjukban ezért még elszántabban dolgoznak a játékosok.
– Teljesen egyetértek. Nekünk az MTK-val már csak bajnoki mérkőzéseink maradtak, azokon kell megmutatnom, hogy a keretben van a helyem, mert természetesen utazni szeretnék az olimpiára. Furcsa időszakot élünk, rengeteg halasztott mérkőzés is vár ránk, de hiába megterhelő a program, mindenki odateszi majd magát, hogy bizonyítson a szakmai stábnak.

– Az olimpiai szereplésnek az az egyetlen negatívuma, hogy keveset lesz a nyáron a családdal?
– Igen, édesanyámnak már mondtam is, hogy szabadságot kellene kivennie... Az egyik szemem sír, a másik nevet, de valamit valamiért, ilyenre tényleg nem volt még lehetőségem, egy álom vált valóra a tokiói kvalifikációval. Biztosan hosszú lesz az időszak a családom, a gyermekeim nélkül, de nem elköltözöm, nem is nyaralni megyek, úgyhogy valahogy kibírjuk. Várható egy kis sírás, de túl leszünk azon is. Ha meg valami szép eredményt érünk el, az sok mindenért kárpótol.

AZ OLIMPIA NŐI KÉZILABDATORNÁJÁNAK MEZŐNYE ÉS SORSOLÁSI KALAPJAI
1. kalap: Hollandia, Spanyolország
2. kalap: Orosz csapat, Montenegró
3. kalap: Norvégia, Magyarország
4. kalap: Svédország, Japán
5. kalap: Franciaország, Dél-Korea
6. kalap: Angola, Brazília

JÁTÉKNAPOK
Csoportmérkőzések: július 25., július 27., július 29., július 31., augusztus 2.
Negyeddöntő: augusztus 4.
Elődöntő: augusztus 6.
Bronzmérkőzés és döntő: augusztus 8.