Női kézi final four: eposzi korszakzáró lenne a magyar házidöntő

Vágólapra másolva!

2023.06.03. 14:05

Címkék

A kézilabda ünnepe lesz a szombaton és vasárnap Budapesten rendezendő női Bajnokok Ligája négyes döntője. Nem csak azért, mert a Győr és Ferencváros szereplésével a sportág történetében először jut be két azonos nemzetiségű csapat a final fourba, hanem mert mindkét együttesnél lezárul egy korszak a vezetőedző távozásával.

Sporttörténelmi esemény. Ez a legjobb kifejezés 2023 júniusának első hétvégéjére, amikor is Budapesten, a női kézilabda Bajnokok Ligája kilencedik négyes döntőjében először játszhat két azonos nemzetiségű csapat. Ez a két együttes történetesen két magyar: a bajnok Győri Audi ETO KC és a sorozat final fourjában újonc, Magyar Kupa-győztes FTC-Rail Cargo Hungaria.

A honi női kézilabda fanatikusainak mindazonáltal nem csak emiatt lesz kuriózum ez a hétvége. Ugyanis az európai klubkézilabda ünnepe egyúttal egy korszak lezárását is jelenti: a győrieknél ez lesz Ambros Martín, míg a Ferencvárosnál Elek Gábor és Szucsánszki Zita búcsúfellépése.

A sorsoláson talán mindkét csapat kezét fogta Fortuna, hiszen elkerülték egymást, s mi lenne annál méltóbb búcsú, ha a két szakember vasárnap egymás ellen, a döntőben vívhatná meg utolsó nagy csatáját, mintegy hősi eposz lezárásaként. Addig azonban vár még egy nagy feladat mindkét együttesre, hiszen az ETO az elődöntőben a legutóbbi két final fourt megnyerő Vipers Kristiansand ellen játssza újra a tavalyi finálét, míg az FTC a legutóbbi kiírásban újoncként negyedik Esbjerggel csap össze a döntős szereplésért. Mindenesetre nincs könnyű dolga annak, aki az idény tapasztalatait és statisztikáit összegezve sportfogadásra adná a fejét, hiszen rendkívül kiegyenlítettnek tűnnek az erőviszonyok, s ha klisé is, de egy ilyen hétvégén valóban a napi forma dönt, ami a papírformát is képes felülírni.

A Győrben talán a világbajnok francia Estelle Nze Minko hozta az egyik legjobb és legkiegyensúlyozottabb formát, főleg azt követően, hogy az évad második felében inkább balátlövőként játszott. Rá mindenképpen fontos feladat hárul, hiszen támadásban és védekezésben is kiemelkedő egyénisége a kisalföldi együttesnek: az NB I-ben csapata legeredményesebbje volt, míg hátul az öt egyes védekezési formációban fontos láncszem. Nagyon sok múlik azon, hogy az egy-egyek helyett jó karmesterként osztogatja-e a labdákat Stine Oftedal, hiszen ha az átlövők kiszolgálása mellett a beállóposzton Linn Blohmmal is a megszokott pontossággal játszik össze, nehéz feladat elé állítja a norvég védőket. Mindazonáltal a Vipersben a hatszoros BL-győztes Katrine Lunde rutinja önbizalmat adhat a hátsó alakzatnak, kiváltképp, ha megbabonázza a győri lövőket. A norvégoknál természetesen nem lehet nem megemlíteni Anna Vjahirevát, aki hasonlóan fontos szerepkört tölt be a címvédőnél, mint Oftedal az ETO-ban. Nem véletlen, hisz a sorozatban ő a legtöbb gólpasszt adó játékos, aki csapatával még versenyben van, míg Markéta Jerábková és Jamina Roberts a befejezésekben jeleskedik.

Ha a négy között még tapasztalat nélküli vagy abból csak keveset gyűjtő csapatokat nézzük, a Ferencváros szerencsésnek mondhatja magát, hiszen kapusposzton két kiválósággal is büszkélkedhet. Bíró Blanka és Janurik Kinga jó játéka nélkül nincs Fradi-siker, a válogatott kapusok pedig a mérleg nyelvét is jelenthetik az Esbjerg ellen, amely talán éppen ebben a szegmensben számít a leggyengébbnek a négy csapat közül. Az FTC védelmére mindazonáltal rendkívül nagy nyomás nehezedik, hiába Tomori Zsuzsanna a legtöbbet blokkoló védő az egész mezőnyben, Henny Reistad megállítása szinte lehetetlen feladatnak tűnik, az elmúlt öt évadban BL-t nyerő Nora Mörk és a gólkirályjelölt Kristine Breistöl pedig olyan tűzerőt képvisel az átlövőposzton, amely a végső sikerre is esélyessé teszi a dán együttest.

Azt beszéli már...
NS-VÉLEMÉNY – BOBORY BALÁZS
„Azt beszéli már az egész város, hogy újra dübörög a banda!” A fenti mondatot Frenreisz Károly üvöltötte az égbe még a nyolcvanas évek legendás Skorpió-koncertjein, és a dal által megidézett hangulat talán ráhúzható a női kézilabda Bajnokok Ligája hétvégi négyes döntőjére, annyi változtatással, hogy nemcsak egy, hanem két banda is dübörög. Nem, nem feledkezem meg persze a dán Esbjergről és a címvédő norvég Vipersről sem, azonban ez az első esztendő a final four történelmében, amikor két magyar csapat játszik a budapesti végjátékban a trófeáért. Ha az előző esztendőkben el voltunk ájulva a finálé körítésétől, hangulatától, a rengeteg szurkolótól, akkor mire készüljünk most, amikor az ETO mellett az FTC is kiverekedte magának a lehetőséget, hogy a négyes döntőben szerepeljen?! Nyilván itt lesz néhány száz dán és norvég, de most vélhetően rájuk sem lenne szükség, hogy megteljen az MVM Dome, és minden korábbinál nagyobb érdeklődés övezi már az elődöntőket is. Az pedig már valóban a rózsaszín felhők közötti repkedést jelenti, ha belegondolunk, hogy esetleg a két magyar együttes vívhatja az aranycsatát vasárnap. Soha nem rendeztek még házidöntőt a final four történetében, már csak azért sem, mert azonos nemzet két csapata sem jutott még be eddig a végjátékba, így hát ilyen szempontból is kezdődhetne egy új fejezet a históriás könyvekben. Gondoljunk csak bele, hogy egy „mezei” magyar bajnoki mekkora presztízst és rivalizálást jelent, akkor micsoda ünnep lenne egy Bajnokok Ligája-döntő?! A főszereplők, azaz a győri és ferencvárosi játékosok nyilván visszautasítják a kérdést, hogy a vasárnapi lehetőségekről beszéljenek, helyettük megtehetjük mi, akik azt reméljük, hogy a két magyar résztvevő sikerrel veszi a szombati akadályt, és az évad utolsó mérkőzésén egymásnak feszül. Hogy érdemes-e ennek az esélyét latolgatni? Nem biztos. A korábbi években is sokszor kiderült, hogy nincs jelentősége a múltnak, az előzetesen felállított erősorrendnek, a Dome gigászi tere, hangulata, a final four körítése valakit bénít, mást feldob, és nem mindig az esélyesebb lesz a nyerő. A lelki tényezők viszont a magyar csapatok mellett szólhatnak, mert nemcsak a szurkolói túlerő segíthet, hanem a személyes kapcsolatok és az együtt megélt élmények. Ne felejtsük, ezen a hétvégén búcsúzik a Győrtől Ambros Martín, az FTC pedig két legendát enged el, Elek Gábort és Szucsánszki Zitát. Örülnénk, ha végül valamelyikük (mindkettejük…) bandája dübörögne igazán.

Rekordszámú néző előtt rendezik a final fourt
A női kézilabda Bajnokok Ligájában 2014-ben tértek át a kétmérkőzéses fináléról a négyes döntős lebonyolításra, az eseménynek pedig kezdettől fogva a magyar főváros az otthona. A Papp László Budapest Sportarénában megannyi nagy csatát láthattak a szurkolók, szerencsére azonban csak egyszer fordult elő – 2015-ben –, hogy hazánkat egy csapat sem képviselte a legjobb négy között. Idén már a kilencedik final fourt tartják Budapesten – 2024-ig biztosan nálunk marad a rendezés –, s második alkalommal lépnek pályára Európa legjobb klubcsapatai a 2021 decemberében átadott MVM Dome-ban. Az idei esemény ráadásul biztosan sporttörténelminek mondható, ugyanis korábban sohasem jutott két magyar a legjobb négybe – s ki tudja, hogy alakul majd a hétvége... Emellett megdől a 2013-as Szerbia–Brazília vb-döntő 19 500-as csúcsnézőszáma is női kézilabda-mérkőzésen, ugyanis 20 021 néző, telt ház vár a csapatokra Budapesten.

NÉGY ÉV UTÁN ÚJBÓL A CSÚCSOT CÉLOZZA MEG AZ ETO

Kilencedszer is Bajnokok Ligája-döntőt játszana Ambros Martín, a Győri Audi ETO KC vezetőedzője, aki a zöld-fehérekkel korábban négyszer ült fel az európai klubkézilabda trónjára (emellett két ezüstöt szerzett a magyar bajnokkal, egyet a Rosztovval, s szintén egyszer lett harmadik az ETO-val). Június első hétvégéje egyúttal az utolsó alkalom is lesz a szakembernek, hogy megnyerje a trófeát, de egyelőre nem ezzel foglalkozik, elmondása szerint csak a feladatra koncentrál, hogy felkészítse csapatát a négyes döntő jelentette kihívásra.

„Nyugodt vagyok és jól érzem magam, egyáltalán nem gondolok rá, hogy ez lesz a klub élén az utolsó két mérkőzésem – kezdte Ambros Martín. – A gondolataim inkább a csapatom vagy az ellenfelek körül forognak, majdnem ugyanúgy kezelem ezt a helyzetet, mint egy átlagos mérkőzést. Korábban már gondoltam rá, hogy ez lesz az utolsó négyes döntőm, de itt nem én vagyok a fontos, hanem a csapat. A lányok a főszereplők.”

A hétvégével kapcsolatos várakozásairól a szakember a Margitszigeten tartott médiadélutánon elmondta, azzal a céllal érkeztek, hogy újra megnyerjék a Bajnokok Ligáját.

„Mindent meg kell tennünk, még a lehetetlent is, hogy mindkét napon győztesen hagyjuk el a pályát. Ezért dolgozunk, a lehető legmotiváltabban várjuk a négyes döntőt.”

A végjátékban is kulcsfontosságú a magyar bajnok védekezése, amelyre a spanyol tréner rendkívül nagy hangsúlyt fektet, de egy ilyen kaliberű csapat ellen, mint a Vipers, szerinte sokkal inkább a mentális tényezők döntenek.

„A legfontosabb, hogy úgy játsszunk a hétvége folyamán, ahogy szoktunk. A Vipers a világ egyik legjobb együttese , és ha egy magas színvonalon kézilabdázó csapat ellen játszol, nem feltétlenül elég a taktika és az egyéniségek – folytatta. – Szükség van arra is, hogy foggal-körömmel küzdjünk, sikerre éhesnek kell lennünk, hogy legyőzzük őket. Jelenleg több mint elégedett vagyok a csapatom motivációs szintjével.”

Rekordot jelentő telt ház, húszezer szurkoló vár a csapatokra a budapesti MVM Dome-ban, ami nyilvánvalóan felspannolja a játékosokat. Martín szerint az, hogy részben hazai közönség előtt játszhatnak, nagyon sokat ad a pályára lépőknek, kiélezett, döntő helyzetekben a mérleg nyelve is lehet.

„Mindig azt mondom, hogy a közönség megadhatja azt a plusz lökést, azt az egy százalékot, ami döntő lehet egy final fourban . Több mint szerencsések vagyunk, hogy a torna itt, Magyarországon van. Nagyon várom, hogy csapatom a zsúfolásig megtelt arénában játszhasson. A szurkolóktól érkező energia hatalmas segítség, és ez feljebb repíthet minket.”

ELEK GÁBOR: ÉN IS SZERETNÉM NAGYON-NAGYON ÉLVEZNI EZT AZ EGÉSZET

A klubtörténet első négyes döntőjében szereplő FTC-nél egyénfüggő lesz, kit és hogan befolyásol a hangulat az MVM Dome-ban.

Mit is mondott Elek Gábor lapunknak a francia Metz ellen csodába illő módon megnyert negyeddöntős párharc után? „Nagyon kegyes hozzám az élet. Ennél szebben nem lehet búcsúzni, ez filmszerű.”
A Ferencváros női kézilabdacsapatától tizenöt év után távozó edző a hétvégi négyes döntőben vezeti utoljára játékosait. A sok nagy csatát megélt, de első final four-os találkozóira készülő tréner a pénteki hivatalos médiaeseményen jó kedélyűen beszélt várakozásairól.

„A női klubkézilabda csúcseseményén vagyunk, már most körbenézve is elég jelentős a médiafelhajtás, ezt is a helyén kell majd kezelnünk – mondta a ferencvárosiak edzője. – Minden ezzel járó és vele kapcsolatos negatív érzést ki kell zárni. Kétezerhuszonkettő elején az MVM Dome-ban rendezték a férfi Európa-bajnokság magyar meccseit, és szembeszökő volt, hogy a legtapasztaltabb játékosokat is meg tudta zavarni a mérhetetlen szeretetáradat és szurkolás. Egyénfüggő, kit és hogyan befolyásol a hangulat, biztos lesz olyan, akit feldob, lesz, akinek a koncentrációját kicsit elviszi, és lesz olyan játékos, akit megbénít, ennek a mértéke kérdéses. Arra azonban most még nem tudok válaszolni, hogy mi várható, mert ebben benne van az is, hogy nagyon feldobja a csapatot és az is, hogy »megnyomja«. De azon dolgozunk, hogy a lehető legjobban élvezzük a négyes döntős szereplést.”

Elek arra is kitért, hogy az ecsetelt mentális tényezők mellett a szakma is mindig fontos, ám „Ettől függetlenül most jóval nagyobb súllyal esnek a latba a lelki tényezők, a felszabadultság, az egymásért való küzdés és az öröm, mint egy átlagos Bajnokok Ligája-mérkőzésen. Már a heti munka is érdekes és speciális volt.”

Az utolsó két ferencvárosi meccse kapcsán az edző elmondta, ki tudja mindezt zárni és nem ezzel foglalkozik.

„Nem úgy jöttem ide, hogy azt nézegetem, mi lesz azután. Én is szeretném nagyon-nagyon élvezni ezt az egészet. Azt érzem, hogy rendkívül egyben vagyunk a csapattal, ebből megpróbálunk erőt meríteni és előnyt kovácsolni.”

A szombati elődöntős rivális Esbjergről Elek Gábor leszögezte, látják a dánok erősségeit és gyengéit is.

„Nyilván első lépésként az erősségeiket kell hatástalanítani, abban megállítani, megfogni őket – tekintett előre. – De hát ezt azért korábban már sokan megpróbálták és nem feltétlenül sikerült mindenkinek... Ebben a szakaszban már kevésbé a szakma fog számítani, itt már a szenvedély, az emocionális tényezők lesznek meghatározók. Látjuk az Esbjerg gyengéit is, hogy hol lehet megszúrni a védekezését, a visszarendeződését. Csak tudjuk, a puding próbája mindig az evés. Nagyon szépen fel lehet rajzolni a taktikát, elő lehet készíteni és megtervezni mindent. A két Metz elleni mérkőzésre tudok visszautalni a negyeddöntőben: higgye el mindenki, ugyanazzal készültünk az első meccsre is, mint a visszavágóra, és az volt a jó, hogy a másodikon sokkal jobban meg tudtuk valósítani az elképzeléseinket.”