Női kézi: Grimsbö szünetet tart, lemondta a válogatottságot

„Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy oly sok éven át lehetőséget kaptam a világ legerősebb válogatottjában, felejthetetlen emlékekkel és élményekkel gazdagodtam néhány csodálatos embernek köszönhetően” – idézi Grimsbőt a norvég szövetség hivatalos oldala.

A 33 esztendős kapus 2005-ben mutatkozott be a nemzeti együttesben, amelyben azóta 173 mérkőzésen szerepelt. Tagja volt a 2008-as és 2012-es olimpiai bajnok gárdának, emellett kétszer nyert világbajnokságot (2011, 2015) és ötször Európa-bajnokságot (2006, 2008, 2010, 2014, 2016). A londoni olimpián és a 2016-os Eb-n őt választották meg a torna legjobb kapusának.

Bár Grimsbö továbbra is motiváltnak érzi magát, a teste azt jelezte, hogy az ilyen szintű terhelés már túl sok neki.

„A legmagasabb szinten teljesítő sportolók mind fizikai, mind mentális szempontból hatalmas terhelésnek vannak kitéve. A klub és a válogatott általi kettős terhelés sok esztendőn át vállalható volt, de az elmúlt években már éreztem, hogy több pihenésre van szükségem, és rájöttem, hogy ezt figyelembe kell vennem.”

A norvég válogatott szövetségi kapitánya megérti és tiszteletben tartja Grimsbö döntését.

„A legutóbbi műtétje utáni időszak nagy terheléssel járt a klub- és válogatottbeli szereplés miatt. Norvégia fantasztikus kapust és nagyszerű sportembert veszít el, de mint mindig, amikor ez történik, más megkapja majd a lehetőséget, amit ki fog használni. Sok sikert kívánunk Karinak Győrben, ahol végre több időt tölthet a családjával is. És ki tudja, lehetséges, hogy bizonyos idő elteltével a visszatérés is napirendre kerül” – mondta Thorir Hergeirsson.

Az izlandi szakember utóbbi gondolata már csak azért is érdekes, mert Grimsbö sem zárta ki, hogy egy napon ismét felölti a címeres mezt.

„Egy ilyen helyzetben az a legfontosabb, hogy az így nyert időt kihasználva százszázalékosan a klubomra fordítsam a figyelmemet, valamint hogy több időt töltsek a családommal. Az idő megadja majd a választ arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség a visszatérésre.”