Női kézi: Nem fejezhetem be a munkát, amit elkezdtem – Rasmussen

„Dühös egyáltalán nem vagyok, csalódott annál inkább, és persze szomorú is, hiszen nem fejezhetem be a munkát, amit elkezdtem – kezdte Kim Rasmussen az eurosport.hosszabbitas.hu-nak adott interjúban. – Engem azért szerződtettek, hogy zsinórban két kihagyott olimpia után 2020-ban ott lehessenek a magyar lányok a játékokon, és bár a cél nagyon közel van, az elnökség úgy gondolta, az utolsó lépésre már nem én vagyok a legmegfelelőbb ember.”

Rasmussen – akit a napokban a Nemzeti Sport munkatársai is kerestek menesztésével kapcsolatban, de a dán edző nem kívánt élni a nyilatkozás lehetőségével – elmondta, tíz éve dolgozik Európa keleti felében, ezért már megszokta, hogy gyakran döntenek érzelmi alapon olyan kérdésekben, amiket ésszerűbb racionálisan megítélni, és egyébként is ahhoz tartotta magát, hogy egy külföldi edző bőröndje mindig legyen becsomagolva.

A feszült hangulatú román meccset követő kirohanásával kapcsolatban – ami miatt az IHF felfüggesztette – hozzátette, úgy érezte, a csapat és az egész magyar kézilabda-társadalom nevében igenis szóvá kellett tennie az igazságtalanságot.

Pálinger Katalin alelnök korábban úgy nyilatkozott, bízik a kapitányban, csak akkor jöhet szóba a leváltása, ha a játékosok elveszítették a bizalmukat a dán szakemberben. Rasmussen határozottan cáfolta, hogy ez történt volna: „A lányokkal az első perctől kezdve konstruktív, inspiráló közeget hoztunk létre a válogatottnál, ahol az újoncok is azonnal otthon érezhették magukat. Azt gondolom, a lányok elfogadtak, és nemcsak megértették, mit szeretnék tőlük, hanem belátták azt is, hogy ez a helyes út. Nem volt bizalomvesztés, inkább arról volt szó, hogy azok, akik az elnökségben korábban sem támogattak, meglátták a lehetőséget, hogy rám támadhatnak, hiszen az eredmények valóban elmaradtak a várakozásoktól.”

Sokan a kapitány szemére vetették, hogy nem tanult meg magyarul. Ezzel a felvetéssel szintén nem értett egyet, mivel szerinte összesen két olyan játékos volt a vb-n, akivel nem tudott angolul kommunikálni, de nekik segített Siti Bea másodedző.

Rasmussen szerint stratégiai gondolkodásra van szükség ahhoz, hogy olyan csapatot ki lehessen alakítani, amellyel szemben jogosan lehetnek nagyok az elvárások. Ezért is áll ki a generációváltás mellett, amit ugyanakkor nem könnyű véghezvinni. „Az egészségesnél sokkal hamarabb kellett óriási felelősséget raknunk a fiatal játékosok vállára. Ennek hosszú távon meglesz a gyümölcse – és ugyanez áll a decemberi világbajnokságra is, még ha most sokan nem is veszik észre –, de menet közben rengeteg problémát kellett orvosolnunk, és a fiatal csapatunk hiába fejlődött örvendetes sebességgel, ez a végső sorrenden nem mindig látszott.”

„Nem lehet büntetlenül kivenni a rutint a csapatodból. Ha túl sok a fiatal, az még nagyobb nyomást tesz a kevés rutinos játékosra, és ilyen esetekben általában elkezdenek ellened dolgozni az aprónak tűnő, de együtt óriásira növő tényezők. Ez történt a románok elleni mérkőzés második félidejében is” – magyarázta Rasmusen, aki szerint a megalapozatlanul magas elvárásokat pszichésen nem tudta elviselni a csapat.

„Gondolj bele, 20 éves vagy, van mögötted négy válogatottság, és úgy kell kifutnod a világ legjobb játékosai ellen a pályára, hogy hetek óta csak azt szajkózzák a füledbe, hogy olimpia, olimpia, olimpia. Ezt a terhet csak akkor bírod el, ha a rutinodból fakadóan megvan a kellő önbizalmad, de hát nálunk ugye ilyesmiről nem lehetett beszélni, és ez a kulcsjátékosainkra még a szokottnál is nagyobb terhet rakott.”

A márciusi olimpiai selejtezőről úgy gondolja, jók az esélyeink, de figyelmeztetett, hogy nem szabad összenyomni a lányokat azzal, hogy elvárjuk tőlük a kijutást. A Danyi Gábor, Elek Gábor párost jó megoldásnak tatja, hiszen jól ismerik a játékosokat. „Ez egy nagyon kiegyenlített csoport, apróságok fognak dönteni, de azt tudni kell, hogy az oroszok borzasztó erősek, a szerbek pedig kőkemények. A legjobbakat kívánom a csapatnak, szomorúan, de mosolyogva búcsúzom tőlük.”