Női kézi: Tudtuk, ezért a kijutásért megdöglünk – Elek Gábor

– Ugye tisztában van azzal, hogy a magyar női válogatott éremesélyes lesz Tokióban? Elvégre a szerbeket irányító Ljubomir Obradovics a hétvégi, győri kvalifikációs torna előtt azt vizionálta, ha kijutnak Japánba, ott dobogós reményeik is lehetnek, így azok után, hogy meggyőző fölénnyel múlták felül Szerbiát és váltották meg a jegyet a játékokra... 
– Igen, értem a célzást. Bennem volt a kisördög a szerbek elleni meccset követő sajtótájékoztatón, hogy szóba hozzam, sajnáljuk, amiért szertefoszlattuk a szerbek olimpiai érmes álmait, de a kapitányuk úgy össze volt törve a vereség miatt, hogy inkább hagytam – válaszolta Elek Gábor, a tokiói olimpiára kvalifikáló magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya.

 SZENVEDÉLY ÉS MOTIVÁCIÓ     

– Mitől alakult ennyire meggyőzően magyar szempontból a 31–23-ra megnyert Szerbia elleni, kulcsfontosságú mérkőzés?
– Nagyon jól sikerült a meccs, de szögezzük le, csapat ritkán készül annyit egy mérkőzésre, mint mi erre, konkrétan tizennégy hónapot. Szombat délelőtt, a kezdés előtt a hatvannegyedik videózáson voltunk túl, amikor még gyorsan megmutattuk az újdonságokat a csapatnak a pénteki szerb–orosz meccsből.

– Ez volt a siker kulcsa?
– Nem. A lényeg az érzelmi rész és töltet volt, a szenvedély, a motiváció, a csapategység.

– Ezen a téren tudtak előrelépni a tavaly decemberi, dániai Európa-bajnokság óta?
– Igen. Egy coaching team nagyon sokat foglalkozott a kerettel. Az Eb-n folyamatosan a mentális tényezők, a nyomás- és a stressztűrés került előtérbe, levontuk ezekből a tapasztalatokat. Nagyon fontos volt, hogy ezen a téren segítséget kapjunk, ami megtörtént. Egyébként szerintem nincs a világon még egy olyan szövetségi kapitány vagy edzői páros, mint a miénk Danyi Gáborral, amelyik a kinevezése után csaknem egy évvel egy világversenyen tudja csak tesztelni a csapatát – ez volt nekünk a dániai Európa-bajnokság. Tényleg a tapasztalatszerzést szolgálta az a torna a részünkről, élesben kellett megnéznünk, hogy kivel, hogyan működhet a válogatott. Kapitányként én vagyok nevesítve, az én hátamat veregetik a legtöbbet és engem is küldenek el a legtöbbször a francba, de igazából mi csapatként működünk, csapatmunka folyik a stábunkban. Amíg a koronavírus-fertőzés miatt nem lehettem a kerettel, addig is minden úgy ment, ahogy azt terveztük. Görbicz Anita is rendkívüli munkát végzett, olyan alázattal, hogy az elképesztő. Igazi anyaoroszlán.

NE SZELFIZZ NADALLAL!     

– Hogyan lehet állandósítani a szerbek ellen mutatott remek teljesítményt és mentalitást?
– Sokat gondolkodtam azon, mitől fordulhatott elő, hogy most nem teherként éltük meg a lehetőséget. A szerbek elleni meccs előtt az öltözőben azt mondtam a lányoknak, szedjétek szét őket, ezután kimentek a pályára és szétszedték az ellenfelet. A németek ellen például az Eb-n ezt miért nem tudtuk megcsinálni? Most meg szétszedtünk egy fizikailag a németnél is erősebb együttest.

–  Az olimpiai indulás kivívása hová helyezi a nemzetközi elitben a magyar együttest?
– Nem gondolom, hogy jobb vagy rosszabb lett a magyar kézilabda, jobb vagy rosszabb edző lett most bármelyikünk. A játékosok megértették, hogy létkérdés a kvalifikáció és megmutatták, hogy tudnak ilyenek is lenni, így is játszani. Ez a kulcs. Ahogy a szerbek legyőzése után is már elmondtam, ha a kerettagok beállnak egy irányba és ez megegyezik a szakmai stáb elképzeléseivel is, mögé rakva a megfelelő szakmai részt, abból nagyon jó dolgok sülhetnek ki. Itt ezúttal nem volt kérdés, mert tudtuk, ezért a kijutásért megdöglünk.

– Milyen lökést adhat a kijutás a válogatottnak?
– Óriási volt a fogadkozás köztünk a győri torna előtt, pozitív idézeteket küldtünk egymásnak, ezeket kiraktuk a falra a szállodában és az öltözőben is, továbbá azzal pörgettük fel egymást, hogy mit jelent nekünk az olimpia. Bízom benne, hogy nyáron is valóban csak a sikert akarjuk, nem a játékokkal járó parádét. Ha a szakmai eredményesség miatt megyünk, akkor sokkal előrébb juthatunk, mintha a buli kedvéért, az ott várható körítés miatt csinálnánk csak – nem azért utazunk, hogy Rafael Nadallal szelfizgessünk, ezt kell megértenie mindenkinek, mert csakis így lehetünk többre és többre feljogosítva.

HÜLYÉNEK NÉZTE VOLNA 

– Szakmailag miben kell előrelépnie a csapatnak a következő hónapokban?
– A lerohanások és a visszarendeződések terén több kell, mint amit pillanatnyilag mutattunk és még jobban és jobban kell visszaadnunk azokat a játékrendszereket, amelyeket gyakorolunk. Az olimpia előtt körülbelül öthetes felkészülést tervezünk, de nyilván észnél kell lennünk, nehogy a túl sok összezártság őrületté fajuljon. Fizikailag fel kell építeni ezt a csapatot, mert nagyon kevés időnk lesz a pihenésre Tokióban a meccsek között. Nagyon aprólékos tervezés és iszonyatosan sok munka vár a stábra, mert a legkisebb banánhéjon is el lehet csúszni.

– A nyári megméretés előtt vár még egy fontos feladat a nemzeti együttesre, a világbajnoki selejtezős párharc Olaszország ellen áprilisban.
– Elvileg Ausztria vagy Szlovákia lehetett volna az igazán erős ellenfél, összességében ez megoldható és megoldandó feladat lesz. Egy dolog miatt izgultam csak, hogy ne mondjuk Izlandot kapjuk, olyan riválist, amelyhez sokat kellett volna utazni.

– Az ötkarikás részvétel eddigi edzői karrierje csúcsa?
– Nyilván mindenki azt várja, hogy ezt mondjam, de nem így van. Szakmailag továbbra is a 2017-es Magyar Kupa-győzelmünk és a 2012-es KEK-sikerünk a Fradival a legnagyobb diadal, mert egy komplett Győrt és Viborgot fektettünk két vállra. A súlya, a tétje óriási volt a győri tornának, ez nem kérdés, megtiszteltetés volt vezetni a válogatottat, köszönet mindenkinek, mert ez nem tizenkilenc játékos és a stáb érdeme, hanem a teljes hazai kézilabdázásé, a szövetségé, a ligáé. Annak köszönhető, ahogyan össze tudott fogni a szakág itthon. Az összefogás mindig eredményt hoz.

– Eszébe jutott, hogy édesapja, Elek Gyula, a Ferencváros női csapatának kilenc évvel ezelőtt elhunyt legendás edzője mit mondott volna önnek a szerbek legyőzése után?
– A Fradival megélt sikereknél mindig a szüleimre gondolok, gondoltam, a válogatottat viszont annyira nem tudom édesapámhoz társítani, hogy csak később, este jutott eszembe, hogy mit is szólt volna ehhez. Az FTC-nél mindig ő ugrott be elsőként, hiszen ez az a kispad, amelyen ő is ott volt, a válogatottén viszont nem ült. Abban az évben vettem át a ferencvárosi csapat irányítását, amikor a válogatott legutóbb Pekingben olimpián szerepelt, ilyen szemüvegen nézve borzasztó hosszú időnek tűnik az eltelt tizenhárom esztendő. Ha valaki kezdő edzőként nekem akkor azt mondja, tizenhárom év múlva is itt leszek a Fradinál és a válogatottal az olimpiára is kijutunk, biztos, hogy hülyének néztem volna...

AZ OLIMPIA NŐI KÉZILABDATORNÁJÁNAK MEZŐNYE ÉS SORSOLÁSI KALAPJAI
1. kalap: Hollandia, Spanyolország
2. kalap: Orosz csapat, Montenegró
3. kalap: Norvégia, Magyarország
4. kalap: Svédország, Japán
5. kalap: Franciaország, Dél-Korea
6. kalap: Angola, Brazília

JÁTÉKNAPOK
Csoportmérkőzések: július 25., július 27., július 29., július 31., augusztus 2.
Negyeddöntő: augusztus 4.
Elődöntő: augusztus 6.
Bronzmérkőzés és döntő: augusztus 8.