Női kézi-vb: Még én is libabőrös lettem - Tomori naplója

DECEMBER 13.: „Tegnap fél tíz körül reggeliztünk a Djokovics-féle kávézóban, ahol mindenki evett egy normálisabb omlettet, jó volt összeülni és beszélni a ránk váró meccsről, hogy védekezésben mit kellene csinálni. Na, ez össze is jött, ma azért meg kellene beszélni, hogy védekezésben és támadásban is mit csináljunk. DECEMBER 13.: „Tegnap fél tíz körül reggeliztünk a Djokovics-féle kávézóban, ahol mindenki evett egy normálisabb omlettet, jó volt összeülni és beszélni a ránk váró meccsről, hogy védekezésben mit kellene csinálni. Na, ez össze is jött, ma azért meg kellene beszélni, hogy védekezésben és támadásban is mit csináljunk.

A meccsre menet a szokásos módon vártak ránk a biztonságiak, egy-egy kocsi kísérte a buszunkat elöl és hátul, és a csarnokon belül is csak kísérettel engedtek el minket. Nem érzem túlzásnak, mindig jó, ha biztonságban van az ember. Zoran, a biztonsági főnök azt mondja, így nyugodtak, ha mindig van velünk legalább egy ember.

Már az öltözőből lehetett hallani, hogy elég sok magyar szurkoló van, bemelegítésnél még én is libabőrös lettem, pedig nem vagyok egy izgulós típus. Ezért is nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megnyerni a meccset, megérdemelte volna ez a csodálatos tábor. Védekezésben megbeszéltük, ha húsz-huszonegy gólnál tudjuk tartani a románokat, akkor valószínűleg meg tudjuk nyerni a meccset. A második félidőben az utolsó tizenöt percet nagyon elrontottuk. Azt éreztem, hogy a védekezésbe is belefáradtunk, de nem voltak nagy ziccereik, és a végén már szerencséjük is volt, ez ilyenkor már törvényszerű. Támadásban rontottuk el, nagyon közel voltunk a román falhoz, mindig meg tudtak faultolni, nem volt folyamatos játék. Egy nyolc-tíz passzos figurát nem tudtunk megcsinálni, mert mindig megállítottak valakit.

Sajnálom, hogy amikor megy a védekezés, a támadás nem, és fordítva, bízom benne, hogy a németek ellen már mindkettő összeáll. A meccs közben biztos nem foglalkozunk azzal, hány góllal kell nyerni, azt beszéltük, hogy a hatodik találkozó megy 'életre-halálra', persze nem mindegy, kivel játsszuk azt. Ha a németeket is húsz gól körül tartjuk, huszonötöt tudunk nekik lőni.”

KORÁBBI RÉSZEK
December 7.: Néhány Mikulás lebukott
December 8.: Kezdenek előjönni a tavalyi emlékek
December 9.: Tord többet nem fog a kapuba állni
December 10.: Ez is tipikus első meccs volt
December 11.: Remélem, a románokat visszavetette a vereség
December 12.: Katonai kocsi és ajándékhúzás