Valcea-góllal indult a mérkőzés, a győriek feszültnek, idegesnek tűntek a találkozó elején, ami kapkodást és némi bizonytalanságot eredményezett. Pedig a szurkolásra aligha lehetett panaszuk: zúgott-zengett a győri csarnok, mintha a drukkerek nemcsak a csapat nyolcadik, hanem mindjárt egyben a kilencedik játékosaként is segítették volna a kedvenceket.

Aurelia Bradeanu átlövésből egyenlített, és ez helyre tette a győrieket. Az ötödik perc után 2–3-ból 5–3-t tudott „csinálni" az ETO, amely védekezése összeállt és így átvette a játék irányítását, a vendégeknek kapaszkodniuk kellett. Becsületükre legyen mondva, szorosan tapadtak a házigazdákra, nem hagyták magukat lerázni.

Már tizenöt perce gyűrték egymást a felek, amikor Konkoly Csaba az agilis Kovacsics Anikó helyett pályára küldte Görbicz Anitát. A győriek kulcsembere gyorsan kiosztott két gólpasszt és 6-6 után kettővel megléptek a házigazdák. A 19. percben már három volt a hazai előny (10–7), de miután ebből kettő gyorsan és könnyen odalett, Konkoly Csaba edző időt kért.

Eduarda Amirom percei következtek, aki ellenállhatatlanul és bátran játszott: lőtt két szép gólt, majd kiharcolt egy büntetőt – amelyet Görbicz értékesített –, az első felvonás hajrájához közeledve azonban ilyen lélektani előnyből nem tudott magának helyzeti előnyt kovácsolni a Győr és 14–12-es vezetés után a szünetben már eggyel a vendégek vezettek. (14–15)

Mindkét csapat védekezése rendkívül fegyelmezett volt, a románoknál azonban Paula Ungureanu kapus többet tudott hozzátenni csapata teljesítményéhez, mint a győrieknél Pálinger Katalin.

A második felvonás rémálomszerűen indult: a győriek akarata görcsösségbe csapott át, a Valcea ezt megérezve hárommal elhúztak (14–17), kulcsfontosságú pillanatok voltak ezek: ha itt meglépnek a vendégek, alighanem oda a mérkőzés.

Átérezte ennek súlyát a Győr, amelyben Pálinger teljesítménye igazi klasszishoz hűen egycsapásra feljavult, Simona Spiridon és Bradeanu pedig gólokkal adott lökést övéinek. A győri védekezés még a korábbinál is jobban dolgozott, így tizenkét percig nem kaptak gólt a hazaiak, akik 6–0-s etappal ismét kezükbe vették sorsuk alakítását.

A nagy rohanásban azonban picit mintha elfogyott volna a szufla, a koncentrációval láthatóan gondjaik voltak, különösen a befejezéseknél mutatkozott ez meg. A veszett fejsze nyele után kapó románok pedig megérezték a lehetőséget és megkezdték a felzárkózást, majd a vezetést is átvették. A Győr középen erőltette a támadásait, hiányzott a szélsőjáték és a gyors lefolyású támadásvezetéshez sem volt már elég erő.

A 49. percben Görbiczet Kovacsics váltotta, de kisvártatva már annyira égni érezte a házat Konkoly Csaba, hogy mindkét kiváló irányítóját fent hagyta a pályán, illetve úgy keverte a sorokat, hogy utóbbit a passzív Vérten helyére kivezényelte a szélre.

Az utolsó két percnek kétgólos hátránnyal (23–25), de emberelőnyben játszva futhatott neki a Győr. A roppant fontos támadásnál Görbicz kezéből kiperdült a labda...

Ez a találat nagyon kellett volna, de miután labdát szereztek a házigazdák, és Kovacsicsnak gyorsan gólt érő szélső ziccerig játszották a támadást, még felcsillant a remény.

A románok ismét hiába akarták játszani az idővel, az utolsó támadást a Győr vezethette és némi szerencsével csak sikerült a labdát a beálló helyén üresen álló Amorimnak játszani, aki gólt pattintott. (25–25)

A végeredmény megfelel a játék képének, igazából egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni. Nehéz visszavágóra számíthat a Győr, de az ETO már többször bizonyította, hogy idegenben is képes a bravúrra.