Női kézi: Egy karrier csúcspontja, ha valaki részt vehet egy olimpián – Kovacsics

 

– Mennyire volt nehéz visszarázódni a mindennapokba a felfokozott hangulatú, nagy sikerrel záruló olimpiai selejtezőtorna után?
– Egyáltalán nem volt nehéz, mert óriási löketet adott, hogy kijutottunk az olimpiára – válaszolta Kovacsics Anikó, a magyar női válogatott csapatkapitánya. – Csak az lebeg a szemem előtt, hogy a nyáron ott legyek egészségesen a Tokióba utazó keretben.

– Sikerült már értékelnie a győri viadal történéseit?
– Hatalmas élmény nekem és az egész csapatnak is. Az meg főleg, ahogyan sikerült kvalifikálni magunkat, mert nem hagytunk kétséget afelől, hogy miénk lesz az egyik tokiói kvóta. Több mint egy éve lehetett tudni, hogy a torna második napján a szerbek elleni mérkőzés lesz a döntő, és szerencsére ellenük játszottunk a legjobban, nagyon együtt voltunk. Bízom benne, hogy a továbbiakban is hasonló csapatszellem és mentalitás jellemez minket.

– Érezte a felkészülés napjaiban, hogy a válogatott képes lesz ennyire meg- győző teljesítményre?
– Jó érzéseim voltak, de nem nagyon beszéltem róla, mert korábban – az előzményektől függetlenül – nálunk nem lehetett tudni, mi fog történni... A munka, a hozzáállás, a taktikai feladatok megbeszélése példaértékűnek bizonyult. Mindenki tisztában volt vele, mi a tét. Nagyon akartuk a sikert, de nem görcsöltünk.

– Az sem okozott zavart, hogy Elek Gábor szövetségi kapitány a betegsége miatt csak később tudott csatlakozni a kerethez?
– Sokat kérdezgettük, megérkezik-e, velünk lehet-e a tornán, de legfeljebb eddig tartott a gondolkodás. Igazi problémát nem okozott, mert Danyi Gábor és Görbicz Anita a kapitánnyal konzultálva kiválóan vezényelte az edzéseket. Persze örülök, hogy Gábor csatlakozhatott hozzánk, és együtt értük el a sikert.

– Csapatkapitányként beszélt a társaihoz a szerbek elleni mérkőzés előtt?
– Nem titok, egész héten sokat beszélgettünk, végig egymást biztattuk, folyamatosan arról volt szó, miért is küzdünk, mi a végcél. Már az Eb után elindult a folyamat: tudatosítanunk kellett magunkban, hogy csak együtt, igazi csapatként lehetünk képesek kijutni Tokióba. Szerencsére mindenki be­lerakta a magáét a mérkőzésekbe, legyen szó kulcsemberről, két perc játékidőt kapó játékosról vagy kimaradó kerettagról. Ezért éreztem az első perctől, hogy nem történhet más, csak az első két hely valamelyikének megszerzése. A meccs előtt konkrétan már nem beszéltem, a bevonulás után viszont mindig kell néhány biztató szó.

– Saját magát hogy készítette fel? Ezúttal három napon át végig a vezére tudott lenni a válogatottnak, míg decemberben, az Eb-n hullámzó volt a teljesítménye.
– Rengeteget tanultam az Európa-bajnokságon, és a tapasztalatokból sikerült építkeznem. Úgy készültem, hogy a szerbek elleni életem legfontosabb mérkőzése. Egy karrier csúcspontja, ha valaki részt vehet az olimpián, én nem akartam elszalasztani a lehetőséget! Igyekeztem felszabadultan, lendületesen, ugyanakkor okosan is játszani, mentális és fizikai szempontból is mindent ki akartam adni magamból. Úgy voltam vele, a végén inkább négykézláb mászok le a pályáról, csak nyerjünk!

– Az oroszok elleni záró mérkőzésen ugyan kikaptak, ám végig üldözték az olimpiai bajnokot. Abból a mérkőzésből mit lehet tanulni?
– Vesztes mérkőzésről beszélünk, de azért voltak jó periódusaink. Kicsit rányomta a bélyegét a meccsre, hogy már nem volt igazi tétje. Biztos vagyok abban is, hogy máshogy nézett volna ki, ha valamiről dönt a találkozó. Szombaton a szerbek elleni győzelemmel óriási feszültség szabadult fel bennünk, az energia nagy része ott elment.

– A nyárra tervezett öthetes olimpiai felkészülés sokkal több, mint bármelyik az elmúlt évben...
– Tényleg hosszabb ideig dolgozhatunk együtt, úgyhogy rengeteget fejlődhetünk taktikai téren, pontosabban összerakhatjuk a védekező- és a támadójátékunkat is. Remélhetőleg a több munka meglátszik majd a teljesítményünkön. Én óriási motivációt merítettem a kijutásunkból, és a bajnokság minden egyes edzésnapján, mérkőzésén előttem lebeg az olimpiai szereplés. Jókedvűen, plusz érzelmi töltettel járok tréningekre, hiszen ott a cél, amiért dolgozom. Eddig is motivált voltam, de ez tényleg nagy löketet adott.

– A szereplésen túlmenően van álma az olimpiával kapcsolatban?
– Ha már ott leszek, nyilván azért teszek meg mindent, hogy a legfényesebb érem lóghasson a végén a nyakamban, még ha tudjuk is, hogy a realitás nem ez. Az olimpián szereplő mind a tizenkét csapat nyerni akar, ezért nagyon kemény mérkőzések várnak ránk, és nincs, aki kilógna a mezőnyből. Mindent meg fogunk tenni, hogy olyan helyezést érjünk el, amit sohasem feledünk. Csak úgy érdemes kimennünk, ha merész álmaink vannak.

AZ OLIMPIAI TORNA MEZŐNYE ÉS SORSOLÁSI KALAPJAI
1.: Hollandia, Spanyolország
2.:    Orosz csapat, Montenegró
3.:   Norvégia, MAGYARORSZÁG
4.:   Svédország, Japán
5.:   Franciaország, Dél-Korea
6.:   Angola, Brazília