– Sikerült már feldolgoznia magában a történteket?
– Még mindig fáj, hogy fel kellett állnom a kispadról, de profiként tisztában vagyok vele, hogy ez is az edzői szakma velejárója – mondta a Nemzeti Sport Online-nak a Veszprém KC-től menesztett Antonio Carlos Ortega, akinek még nem sikerült rendeznie a szerződésével kapcsolatos vitás kérdéseket volt klubjával, ezért kénytelen bírósághoz fordulni. – A lelkiismeretem tiszta, Xavival minden tőlünk telhetőt megtettünk a csapatért, de mindig a vezetőség kezében van a döntés, márpedig ők úgy határoztak, hogy elküldenek. Ezzel együtt hálás vagyok a lehetőségért, amit három éve kaptam. Együtt fejlődtem a csapattal, jobb edzővé váltam.
– Hogyan teltek az utóbbi hónapok, nézte a mérkőzéseket?
– Az első két hétben egyáltalán nem foglalkoztam kézilabdával, de utána újra elkezdtem követni, hiszen ez az életem. A Veszprém találkozóit azonban képtelen lettem volna végignézni, így csak az első félidőt láttam a zágrábi BL-meccsből.
– Érezte korábban, hogy nem elégedettek a munkájával?
– Amikor másfél éve kikaptunk BL-meccsen a Zaporizzsja otthonában, kaptam egy ultimátumot, de most ilyenről nem volt szó. A nyomás viszont folyamatosan ott volt rajtam, a klubnál minden meccsen, még a felkészülési találkozókon is győzelmet várnak a csapattól, még ha az igazán fontos összecsapások csak április-május tájékán következnek is. A három szezon során azt éreztem, bármikor becsúszhat egy olyan eredmény, amely után veszélybe kerül az állásom. Más országokban nem ezt a modellt követik. Barcelonában világos a cél, be kell jutni a final fourba, de ez nem a szezon elején dől el. Biztos vagyok benne, egy csapat jobban jár, ha az idény közben elveszít három-négy mérkőzést, mert a folyamatos győzelmek elaltathatják a játékosokat, mire a kritikus szakaszhoz érnek.
– Utólag miként látja a rosszul sikerült két mérkőzést?
– Világos, hogy nem játszottunk jól. Egyébként is nehéz időszak volt nekem, mert öt perccel a Super Globe döntője előtt tudtam meg, hogy az egyik közeli barátom meghalt, de a meccsen természetesen csak a játékra koncentráltam. Elismerem, talán a motivációval is gond volt, próbáltam a plocki találkozó előtt felrázni a csapatot. Ám ilyen bármikor megtörténhet egy hosszú szezon során. A final four többi résztvevője egyenesen vereséggel kezdte a Bajnokok Ligáját, ez alapján Gíslasont vagy Dujsebajevet is meneszteni kellett volna.
– Hogyan fogadták anno a játékosok a távozását? Azóta beszélt velük?
– A BL-meccs után közöltem velük, hogy nem én leszek az edző a továbbiakban, és sok szerencsét kívántam nekik. A következő hét elején átadtak a vezetőségnek egy levelet, amelyet mindegyikük aláírt, és amelyben azt kérték, folytathassam a munkát, akkor azonban már mindkét fél részéről végleges volt az elválás. Néhány játékossal azóta is tartom a kapcsolatot, de nekik a soron következő feladatokra kell koncentrálniuk.
– Szavazásunkon az olvasók hetven százaléka úgy nyilatkozott, nem volt jó döntés megválni Öntől.
– Erre nagyon büszke vagyok. Sok biztatást és együtt érző üzenetet kaptam a szurkolóktól. Annyi pozitív energia érkezett tőlük felém és a csapat felé az elmúlt három év során, amiért életem végéig hálás leszek. Utólag láttam videón, ahogyan a Flensburg-meccsen a nevemet skandálták, csak köszönettel tartozom nekik a tőlük kapott sok szeretetért. A szurkolók miatt igazán különleges ez a klub.
– Több okot is megismerhettünk, amellyel a klubvezetők a döntést indokolták. Ezek közül emelnék most ki néhányat, és kérném róluk a véleményét. Az egyik, hogy megváltozott a kapcsolata néhány játékosával.
– Erről csak annyit szeretnék mondani, hogy jó hangulatban irányítani tudtam egy olyan öltözőt, amely nagyon bonyolult, sok érdeket megjelenítő közeget takar. Egy határon túl azonban tehetetlen az edző, ha a vezetőség nem biztosítja számára a megfelelő jogosultságot a helyzet rendezésére… A menesztésem előtt éppen arra vártam, hogy megbeszélhessük a problémát, de erre már nem került sor. A szegedi modell jobb szerintem, ott egyértelműen Juan Carlos Pastor a főnök. Mivel nagyon megszerettem a Veszprémet, azt kívánom, hogy ez a helyzet náluk is jó irányba változzon.
– Szintén előjött, hogy jobb játékot vártak a csapattól, főleg ilyen erősségű kerettel.
– Ezzel a ponttal teljes mértékben egyetértek, de melyik csapat van csúcsformában szeptemberben? Rengeteg meccsünk volt, így kevesebbet tudtunk edzeni, mint korábban. Az előző szezonban szerintem nagyon jól játszottunk, mindössze háromszor veszítettünk, ezek közül csak a Barcelona elleni BL-döntő volt fontos mérkőzés. A vereség mindig benne van a játékban, ráadásul fantasztikus csapattal találkoztunk, amely a négyes döntő előtt három héten keresztül tudott a kölni meccsekre készülni.
– A nyilatkozatokból az derült ki, nem érezték képesnek rá, hogy BL-győzelemig vezesse a Veszprémet.
– Ez az ő véleményük, amit tiszteletben tartok. Május végén már ott voltunk a végső siker kapujában, nem értem, mi változott azóta. Büszke vagyok arra, amit Xavival és a csapattal közösen elértünk. Fontos, hogy mindenki megértse, nagyon nehéz eljutni a négyes döntőig, és nekünk ez egymás után kétszer is sikerült. Az első különösen emlékezetes marad számomra, ott bizony el is sírtam magam a PSG kiejtése után. Azt ígértem az érkezésemkor, hogy sokat fogunk dolgozni, és így is tettünk. A védekezésünk az egyik legjobb Európában, de más területeken is sokat fejlődtünk. Minden évben előreléptünk. Ha jövőre nem jutunk be a négyes döntőbe, én lettem volna az első, aki felajánlja a lemondását.
– A szurkolók körében is gyakran szóba került, hogy nem használta ki a keretben rejlő potenciált, és kulcsposztokon kevesebbet rotálta a játékosokat.
– Ez nagyon egyszerű. Biztos vagyok benne, hogy Pálmarsson és Sliskovic is fontos tagja lesz a csapatnak, de minden új játékosnak időre van szüksége a beilleszkedéshez. Ki ne akarná Pálmarssont a keretében tudni? Ám az új igazolásoknak először meg kell tanulniuk a rendszert, ez pedig nem megy egyik napról a másikra.
– Megnyerheti a Veszprém ebben a szezonban a Bajnokok Ligáját?
– A csapat fantasztikus, képes lehet elérni a célokat. Xavi a közösen megkezdett munkát vitte tovább, ugyanolyan rendszerben dolgozik, mint én, amellett kiváló edző. Az, hogy még nem találták meg a végleges megoldást, számomra azt mutatja, hirtelen felindulásból küldtek el. Az első lépés az új szakvezető megtalálása lett volna. Nehéz azonban ilyenkor új edzőt találni. Ha meg olyan szakember érkezik, aki merőben más filozófiát képvisel, időbe telik, amíg a játékosok alkalmazkodnak hozzá. Márpedig közben egyik meccs követi a másikat.
– Az Ön esetében hogyan tovább? Szezon közben nem egyszerű új munkát találni.
– Tudom, hogy a topcsapatoknál foglaltak a kispadok, de készen állok egy új kihívásra. Négy ajánlatot is kaptam a menesztésem óta, ám mivel még nem zártuk le a vitás kérdéseket a Veszprémmel, nem tudtam velük foglalkozni. A család miatt Magyarországon maradtunk, lehet, hogy a gyerekek itt fejezik be a tanévet. A másik lehetőség, hogy decemberben hazamegyünk Spanyolországba, viszont ha utána egy másik országban kapnék megint munkát, sok lenne a költözés. Budapest csodálatos város, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy jól éreztük itt magunkat. Semmi negatívat nem tudok mondani a magyar emberekről. Hiszem, hogy ez a váratlan esemény nem befolyásolja az edzői megítélésemet, de szerényen érkeztem, és úgy is szeretnék távozni.