Planéta: Ha nem adok ki magamból száztíz százalékot, kár volt kijönnöm

Vágólapra másolva!

2018.02.22. 12:42

Címkék

Örök ígéretként került Franciaországba, ahol egyre jobban felépíti magát – Planéta Szimonetta, a Chambray Touraine játékosa akár a női kézilabda-válogatottba is visszakerülhet.

A válogatott a nagy cél
Planéta Szimonetta 2014 és 2016 között szerepelt minden felnőttvilágversenyen, de Kim Rasmussen az utóbbi egy évben kicsit elfelejtette. Pontosabban… „Folyamatosan kapcsolatban vagyunk, figyeli a játékomat – árulta el az átlövő. – Az idei egynapos összetartásaira eddig nem tudtam volna hazamenni, de bízom benne, hogy eljön ennek is az ideje. A kapitány elmondta, hogy olyan játékost keres, aki védekezik is, úgyhogy kértem is az edzőimet a klubban, hogy ott is adjanak lehetőséget, és mostanában, hogy nem kellett támadásban végig a pályán lennem, teljesítették is ezt a kérést. Nagyon hiányzik a válogatott, az, hogy felvehessem a magyar mezt, újra együtt lehessek a lányokkal – decemberben, a világbajnokság alatt egészen elveszettnek éreztem magam. De azért küzdök mindennap, hogy ha megkapom a lehetőséget, meg tudjam mutatni, mire vagyok képes. Ez most a legnagyobb célom.”

Kivi, banán, kókuszreszelék, mandula, magvak, müzli, zab, mindez művészi elrendezésben.
Ha soha egy labdát sem dobott volna el, Planéta Szimonettát akkor is érdemes volna követni az Instagram internetes képmegosztón, a francia Chambray Touraine jobbátlövője olyan „gyümölcsös-magvas-egészséges” reggelikölteményeket prezentál.

„Más is dicsérte már – mondta nevetve a 24 éves, válogatott játékos. – Sportoló vagyok, egészségesen kell ennem. Pedig a francia konyha tényleg nem semmi, de heti egy-két étteremlátogatásnál több nem fér bele. Ráadásul amúgy is egy pékség szomszédságában lakom, szóval reggelente erősnek kell lennem.”

Az átlövőnek persze van gyakorlata abban, hogy erős legyen azok után, amilyen ütemben a hullámok csapkodtak körülötte. Elvégre balkezessége és 196 centis testmagassága alapján a jövő nagy ígérete volt, aki már 16 évesen gólt lőtt a Bajnokok Ligájában, 2011 óta 44 alkalommal szerepelt a felnőttválogatottban is, ám nem sikerült nagyot dobnia. Papíron győri játékosként hol Veszprémbe, hol Mosonmagyaróvárra, hol a német Thüringer HC-hoz adták kölcsön, és akárhányszor visszakerült az ETO-ba, vagy a kispadra szorult, vagy megsérült – leginkább csak a két esemény sorrendje volt kérdéses. Tavaly nyáron aztán szerződést bontott a Győrrel, és bár volt hazai ajánlata, meg sem állt Franciaországig.

„És úgy érzem, a lehető legjobb döntést hoztam meg – jegyezte meg Planéta Szimonetta. – Sok időt töltök a pályán, az volt a legfontosabb, hogy hosszú évek után végre huzamosabb ideig játsszak. Egy fáradásos törés után lábadozva érkeztem ide, de szerencsére könnyen beilleszkedtem, márpedig nekem nagyon fontos, hogy legyen legalább néhány csapattársam, akivel megvan a közös hang. Nagyon nyitottak voltak a lányok, bár most először kerültem olyan helyre, ahol nem beszélem a nyelvet, és a csapatból nem sokan tudnak angolul – most éreztem magam először igazán idegenlégiósnak… Az elején abban fáradtam el a legjobban az edzéseken, hogy mindent megértsek, de a gyakorlatoknál a sor végére álltam, és mire én jöttem, már tudtam, mi a feladat. Most meg már elboldogulok a sor elején is.”

És Planéta más szempontból is a sor elejére került. Részben a teljesítménye miatt, részben kidőléses alapon („Volt, amikor én voltam az egyetlen egészséges átlövő…”), de a 12 csapatos francia első osztályban 9. helyen álló Chambray kulcsembere lett, akit januárban megválasztottak a bajnokság legjobb játékosának is, és bár a hétvégén megsérült a vádlija, és három hetet ki kell hagynia, a bajnokság hajrájára ismét a csapat rendelkezésére állhat. Ráadásul elismerik a teljesítményét, és érzi a bizalmat is, rendre háromnegyed órát tölt a pályán a meccseken.

„Lehetőséget kapok, fel tudom magam építeni egy erős bajnokságban, s az utóbbi időben már érzem, hogy készülnek is belőlem az ellenfelek. Én pedig mindent beleadok: tudom, mik a céljaim, és hogy mit kell tennem, hogy elérjem őket. Meg is fizettem a tanulópénzt, az biztos – emlékezett vissza Planéta a küzdelmes évekre. – Mindig úgy voltam vele, hogy ha eleget dolgozom, annak előbb-utóbb biztosan meglesz az eredménye. Muszáj volt hinnem ebben, hiszen ha én nem bízom magamban, hogyan várhatnám el, hogy az edzőm bízzon bennem… Azt gondoltam, Győrben elég lesz, ha mindent beleadok az edzéseken, de a mai eszemmel már tudom, hogy többre lettem volna képes, és ezért én is tehettem volna még többet. Itt, Franciaországban mindennap arra gondolok, hogy ha nem adok ki magamból úgymond száztíz százalékot, kár volt kijönnöm, magam mögött hagynom a barátokat, a családot. Ez visz előre. Megtanultam, milyen igazán küzdeni.”