Női kézi: Planéta Szimonettánál a vegán étrendre váltás hozta meg az áttörést

– Mikor és miért döntötte el, hogy növényi alapú étrendre vált?
– Abban az időszakban határoztam el, hogy változtatok az étkezésemen, amikor légiósként sokáig sérült voltam – válaszolta Planéta Szimonetta, a DVSC Schaeffler női kézilabdacsapatának jobbátlövője. – A térdem miatt is próbáltam tartani a testsúlyomat, amely a franciaországi karantén alatt hatványozottan kihívást jelentett. A tejtermékeket már korábban elhagytam, mert a szervezetem nem igazán tolerálta. A lezárások alatt jobban beleástam magam a témába, dokumentumfilmeket néztem, ekkor kapták fel a The Game Changers című hollywoodi produkciót is, amely híres, vegán sportolókról szól. Mindenhol ez a téma jött velem szembe, és volt időm mindennek utánanézni, azután döntöttem el, hogy belevágok. Viszont nem a nyers vegán változatot követem, hanem megfőzöm a zöldségeket, enélkül azért nehezemre esne az étkezés.

– Mennyire tud azonosulni a filozófiai hátterével?
– Teljes mértékben. Mindig igyekszem környezettudatos lenni, ezért pluszmotivációt jelentett a váltásban, hogy láttam, egy vegán egy napi étkezésével mennyi vízfogyasztást és károsanyag-kibocsátást spórolhat meg. Az élet más területein is odafigyelek. Ha például valahol adnak is műanyag zacskót, addig használom, amíg szét nem foszlik. A kocsit jó időben próbálom kiiktatni, inkább sétálok vagy rollerre pattanok. Applikációkon keresztül veszek magamnak olyan ruhákat, amelyeket a tulajdonosa egyáltalán nem is hordott, vagy éppen szilárd sampont használok, és még sorolhatnám.

– Sokan voltak a környezetében, akik szkeptikusan fogadták a hírt, és próbálták lebeszélni?
– Persze, a legjellemzőbb reakció mindig az, hogyan tudok így élni. Azt kell mondanom, hogy jól, sőt, nagyon jól már lassan három éve. Közben meg olyan ételeket mutatok a többieknek, hogy csak néznek. Annak idején mindennek utánajártam, nem a hasamra ütöttem, és egyik napról a másikra elhagytam mindent, nem foglalkozva a hatásával. Először egy hónapig kipróbáltam, ha azt éreztem volna, hogy rosszul vagyok tőle, akkor nem folytatom. Amint lehetett, egyből elmentem vérvételre, majd három hónapra rá megint, és kiderült, hogy minden rendben van. Debrecenbe érkezve is enyém volt az egyik legjobb vérkép.

– Miről volt a legnehezebb lemondania?
– Ritkán előfordult, hogy megkívántam egy sajtos pizzát, de nem tolerálja már a szervezetem. Korábban nem hittem volna, de a húst már egyáltalán nem igénylem. Nyugodtan ehet mellettem bárki bármit, nem szólok miatta, viszont olyan is van, hogy rosszul vagyok a hús szagától. Ha annyira kívánnék valamit, nem tiltanám meg magamnak, de egyszerűen nincs ilyen.

– Milyen pozitív hatását tapasztalta magán a vegán étrendnek?
– Előtte sok húzódásos sérülésem volt, egy idényben minimum egy-két izomszakadás miatt kiestem a játékból. Azóta lekopogom, de semmi ilyesmi nem történt. Futásban fejlődök, miközben nem szoktam savasodni, a laktát-teszt is alacsony értéket mutat. Azt sajnos nem állíthatom, hogy sokkal gyorsabb lettem, mint előtte, viszont megmaradt az erőm, és plusz izmot is tudok építeni, tehát nem ragadtam meg egy szinten. Elmúltak a kajakómák, és beállt az alvási ritmusom, nyugodtan tudok pihenni, nem kell közben sokszor felkelnem.

– A táplálékbevitel szempontjából mi a legkritikusabb? Mi képezi az étrend alapját?
– Van dietetikus csapat a Lokinál, amely azt mondta, hogy keveset eszem, meg kellene dupláznom az adagot. Pedig alaposan utánajártam, mikor és miből tudom bevinni a megfelelő szénhidrát, fehérje és zsír mennyiséget. Jellemző tételek nálam a tofu, a tempe és a szejtán, az utóbbi egy magas fehérjetartalmú lisztből készült étel, amelyet hús állagúra lehet sütni. Aztán ott vannak a hüvelyesek, a csicseriborsó, a bab, a különböző magok, mint például a kesudió, és a zabot is kiemelhetem. Ha valaki szeretné tesztelni a vegán étkezést, azt javaslom, hogy először ne otthon próbálkozzon, hanem étterembe menjen.

– Mennyi odafigyelést igényel, hogy mindig meglegyen a saját menüje?
– Ha valaki otthon főz magának, ugyanannyi időt vesz el. Inkább az elején volt nehéz, amíg begyakoroltam, mit hogyan kell jóízűvé tenni. A klubnál figyelnek rá, ha idegenbe vagy külföldre utazunk, a szálláson készüljenek vegán opcióval is. Persze ha valaki nem ért hozzá vagy nem veszi a fáradtságot, hogy foglalkozzon vele, akkor nem lesz ízletes a végeredmény. A kapusunk, Ann-Cathrin Giegerich nagyrészt vegetáriánus, de sokszor vegán napokat tart, mostanra szerintem már mindenki megszokta, hogy így étkezünk.

– És mi a helyzet a cukrászkodással?
– A lányok nem igazán örültek neki, amikor mondtam, hogy átváltok a vegán sütikre. Ehhez képest van olyan desszert, amit „követelni” szoktak tőlem, annyira ízlik nekik. Franciaországban elkezdtem cukrászatot tanulni, viszont mivel az érettségim nem érvényes kinn, ezért több vizsgát le kellene tennem franciául ahhoz, hogy megkapjam a papírt a suli elvégzéséről. A recepteket azonban megtanultam, és gyakorlati szempontból ez a fontosabb. Szívesen venném, ha úgy alakulna az életem, hogy a sport után ebbe az irányba indulhatnék el. Azt látom, hogy egyre nagyobb igény van a vegán sütikre, és a technikák is egyre kiforrottabbak.

– A kézilabdára áttérve, mennyire élte meg csalódásként, hogy novemberben nem került be a végső Eb-csapatba?
– Egyáltalán nem ért váratlanul, megértettem a kapitány döntését, én sem éreztem úgy, hogy érdemben tudnék segíteni. Reálisan látom a játékomat, abban az időszakban Debrecenben sem ment, majd a válogatottban sem jöttek be a megoldásaim. Valószínűleg elfáradtam az őszi időszak végére.

– Hogyan használta ki a kontinenstorna miatti bajnoki szünetet?
– Tudtam néhány napot pihenni, és a családdal tölteni, majd nagy lendülettel vetettem bele magamat a munkába. Kemény téli alapozást toltam le, és plusz kondiedzéseket is végeztem. Mire újra következtek a tétmérkőzések, éreztem, hogy megint jó állapotban vagyok.

– Az Európa-ligában szintén jó formát mutatott, bátran elvállalta a lövéseket, és többnyire ültek a megoldásai. Mindez az önbizalommal van összefüggésben?
– Azzal is, de elég rutinos vagyok már ahhoz, hogy vállaljam a felelősséget a fontos pillanatokban, ráadásul jól is érzem magam a bőrömben. Arról nem beszélve, hogy több sajnálatos sérülés történt a DVSC-nél, így még nagyobb szerep hárul rám, a saját kapunk előtt is. Egyébként meg kitől várnák az átlövéseket, ha nem tőlem?

– Ehhez képest némileg meglepő volt, hogy nem vesz részt a mostani összetartáson. Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány úgy nyilatkozott, hogy maga kérte a mellőzését.
– Beszéltem Vovával, aki nem boldogan, de elfogadta az érveimet, a döntésemet, ezt nagyon megköszöntem neki, és köszönöm most is. A válogatottba menni mindig hatalmas megtiszteltetés, de úgy éreztem, megint az történne, mint az Eb előtt, kimerült lennék, mire jönnének a mérkőzések, és így nem tudnék segíteni a pályán, nem tudnám azt hozni, amit a klubomban. A testalkatomból kifolyólag az egész karrierem során szembesülök vele, hogy nem bírom úgy a terhelést, mint a többiek. Már fiatalnak sem számítok, és most attól tartottam, könnyen sérülés lenne megint a vége, ha túlvállalnám magamat. Volt egy betegségem a norvég Sola elleni hazai meccsünk előtt, és még mindig próbálom visszaszerezni az erőnlétemet, valamint helyre kell tennem magamban az El-kiesést. Ezzel együtt továbbra is motivációt jelent számomra a válogatott szereplés.

– Ha már említette, milyen lelkiállapotban léptek pályára a Podravka elleni, utolsó körös Európa-liga-csoportmérkőzésen, miután kiderült, hogy már nincs esélyük a továbbjutásra?
– A melegítésünk közben lett vége a másik meccsnek, akkor tudtuk meg az eredményét. Úgy készültünk, hogy a mi feladatunkat mindenképpen elvégezzük, és otthon legyőzzük a Podravkát. Ez volt a minimum, és egyedül erre volt befolyásunk. Viszont onnantól kezdve már nem volt egyszerű meg is valósítani, hogy szembesültünk a másik eredménnyel. Lehetett látni az arcokon, hogy nem tudtunk igazán örülni egy gólnak vagy jó védekezésnek. Ha nem ilyen gondolatokkal állunk ki, valószínűleg nem hibáztunk volna ennyit.

– Mekkora a szomorúság a csapaton belül, hogy nyolc ponttal nem lett meg a negyeddöntő?
– Rendkívül nagy. Azért is nehéz elfogadni, hogy hatból négy nyert meccsel nem tudtunk továbbjutni, mert látjuk, másik csoportból hat ponttal is továbbmentek. Ettől függetlenül hangsúlyozták nekünk, hogy a gólkülönbségre is figyelnünk kell, mert a Debrecennel már megtörtént, hogy így búcsúzott egy sorozattól. Összességében hasznos tapasztalatot jelentett a csoportkör, és szívesen folytattuk volna az Európa-ligát.

– Mit adott a nemzetközi szereplés?
– A legnagyobb hozadéka, hogy más kézilabdakultúrákkal találkozhattunk. A saját bőrünkön érezhettük, miben kell fejlődnünk. Megtapasztaltuk például, hogy míg itthon visszaérünk a szélsőkkel, az északiakkal szemben esélytelenek voltunk, vagy amíg a magyar bajnokságban meg tudjuk oldani a beálló körüli védekezést, addig a nemzetközi mezőnyben már kevésbé ment. A tanulságokat egyébként folyamatosan kiértékeltük, és ennek megfelelően gyakoroltunk a további meccsekre. Látszott, fejlődnünk kell abban is, hogyan kell idegenben játszani az utazások után. Valami mindig hiányzott, vagy a frissesség vagy egyszerűen nem voltunk hozzászokva, milyen az, amikor utazás után egyből jó mecset kell játszani. A hétvégén mentünk Mosonmagyaróvárra, de ezt a túrát nem lehet összehasonlítani egy külföldi úttal.

– Mitől ilyen kétarcú a csapat az idényben?
– Jó kérdés, azt látom, sok meglepő eredmény született már eddig is, nem csak a mi játékunk ingadozott. Sokat nem szeretek rágódni a történteken, azt vallom, a végén kell számot vetni. Még állunk a Magyar Kupában, és a bajnokságban is hoznunk kell a pontokat, hogy megszerezzük a harmadik helyet.