Siti Bea: A kapitány túlzottan lebecsülte önmagát

– Két ellentétes arcát mutatta a válogatott az első két fordulóban, bizonyára sok szurkoló bízik benne, hogy a németek elleni közelebb áll az igazihoz.
– Nem lehet ilyen végletekben beszélni a sportban, egy meccsen belül is vannak rosszabb és jobb periódusok, de mindegyik mi vagyunk, és ezt fel is kell vállalnunk. Nem kibúvót keresve, de az első meccsen mutatott játéknak sok összetevője van. A lányok két éve nem voltak világversenyen, és egy ilyen felfokozott idegállapot nem mindenkiből a legjobbat hozza ki. A másik része, hogy egy csapat szereplésében mindig benne van a fejlődési lehetőség, akár játékosokra lebontva, akár csapatszinten. Az első meccsek általában nehezebbek, és a harmadik-negyedik meccsre jöhet el egy fizikai-szellemi fáradtság, ha nem tudnak a játékosok közben feltöltődni. Nagyon fontos, hogy találjunk új motivációt, célokat péntekre, mert a német meccsbe szívét-lelkét beletette a csapat.

– Térjünk még vissza egy pillanatra a nyitányra, mennyit foglalkoztak az ott tapasztalt hibákkal a két meccs közötti kevesebb mint huszonnégy órában?
– Nem sokat foglalkoztunk a horvát meccsel, KEB (Karl Erik Böhn – a szerk.) és a stáb szerintem ezt jól csinálta. A vacsora után, amely nem a legjobb hangulatban telt, felmentünk, és tizenegy órakor még volt egy megbeszélésünk, de itt is elsősorban a pozitív elemeket hangsúlyozták. Már akkor videóban bemutatták, hogy egy ilyen meccsből is számos dologra lehet építeni. Pontosan ezt hallottam játékoskoromban is, hogy egy hasonló sorozatterhelésnél sokat számít, mi az utolsó gondolatod. Fontos volt, hogy mindezt csapatszinten zártuk le ilyen módon, könnyebb volt így az átvezetés a második meccsre. Egy kedves nevelőedzőm mondta korábban, hogy az a bokszoló, aki az első kapott pofonon gondolkodik, az megkapja utána a többit is. Ez nagyban így van egy világversenyen nálunk is.

– Valóban a védekezés volt a siker kulcsa a németek ellen?
– Teljesen közhelyes, hogy minden a védekezéssel kezdődik. Bármi is történjen támadásban, ha meg tudjuk őrizni a védekezésünket, az hatalmas erőt ad, nagyon egységessé tudja tenni a csapatot, amiből aztán lehet építkezni. Ha ehhez jó kapusteljesítmény is párosul, az mindennek az alapja, nekünk ehhez mindig vissza kell tudni nyúlni.

– Észrevehető különbség volt az első meccshez képest, hogy bátrabban és többet cseréltek, a kapitány erről azt mondta, hogy elfogadta az erre vonatkozó tanácsát.
– Azt hiszem, hogy KEB túlzottan lebecsülte önmagát, nyilván beszélgettünk, és láttuk, hogy nem lehet cserék nélkül végigjátszani a meccsek nagy részét. Neki az a filozófiája, hogy amíg megy az alapcsapatnak, addig hagyja, és nem nagyon cserél, de ilyen szempontból szerencsére nyitott a változtatásra. Ha megnézzük a többi csapatot vagy a férfiakat, az a tapasztalat, hogy szükség van a keret forgatására, főleg, ha több meccsben gondolkodunk. Annál rosszabb érzés nincs egy játékosnak, mint hogy látja, a társa már alig bírja, de nem történik meg a csere. Ez olyan szempontból is lényeges, hogy a pályán levőknek se menjen el az önbizalmuk. Ha csak rövidebb periódusokra is tudunk cserélni, már az is nagy segítség a kulcsembereknek.

– Nemcsak Böhn debütált nagy tornán a válogatott kispadján, hanem Ön is, volt előzetesen valami félelem ezzel kapcsolatban, vagy azért a játékosmúlt sokat segített?
– Játékosként mindent megéltem, így át tudom érezni a társaság érzéseit. Ha valaki esetleg maga alatt van, azt is, de szerencsére most nem volt ilyen, a kispad is teljesen együtt élt a játékkal. Edzőnek lenni persze teljesen más kategória, de félsz nem volt bennem, hiszen a lehetőségekhez képest mindent megtettünk a felkészülés során. Nyilván utólag mindig vannak ötleteink, mit lehetett volna másképp csinálni, mi csak úgy hívjuk ezt egymás között, hogy 'Monday trainer', amikor a hétvégi meccs után jönnek még az ötletek. Nem mondom, hogy nem volt bennem izgalom az Eb előtt a debütálás, míg a németek ellen a tét miatt, de szerencsére belül a legnagyobb meccsek előtt is nyugodt tudok maradni. Ez talán szintén játékoskoromból maradt meg.

– Mennyire van már meg az összhang a stábon belül? Hogy megy a közös munka a norvég kollégákkal?
– Én nagyon szeretem a stábot, a magyar és a norvég kollégákat is. Valamiben én tudok hozzátenni, de nyitott vagyok az ő véleményükre is. Úgy érzem, egyre jobban összeszokunk, de most vagyunk először téthelyzetben, amikor elválik, mennyire tudunk együttműködni. A videoelemzéses hátteret újfent kiemelném, meccs után nem sokkal már ott vannak azok a zenés klipek, amelyek a játékosoknak erőt adhatnak. Amit a német meccs utánra is összevágtak a nézőtéri és az öltözői jelenetekből egy kemény rock zenére, még jobban feldobta a hangulatot. Az erőnléti edző, Tord egy rendkívül pozitív személyiség, mosolyogva tudja belevinni a lányokat egy-egy keményebb edzésbe is.

– Pénteken következnek a spanyolok, az a meccs a csoportelsőségről és a továbbvitt pontokról is dönt. Mire kell figyelnie a csapatnak?
– Nagyon fontos tisztázni a fejekben a továbbjutással járó plusz érzelmi többletet. Valahol most újra meg kell találni a motivációt, kell egy új résztávú cél. Az alapcél a középdöntő volt, most el kell dönteni, mit szeretnénk még megvalósítani – ez sem könnyű. Amit láttunk a spanyoloktól, az egy nyitott, agresszív védekezés, erre készülünk. Kovacsics Anikó még nem volt a pályán, Klivinyi Kinga is csak alig, a mozgékonyságukkal, dinamikájukkal jók lehetnek a nyitott ellen. A visszarendeződés lesz még ismételten fontos, ha el is veszítjük a labdát, ne hagyjuk őket könnyű gólokat dobni.