Sok hibával is győztünk a németek ellen

Az egész első félidőre a rohanás volt a jellemző, a játékvezetőknek nem kellett attól tartaniuk, hogy másnap izomlázuk lesz a passzív játék sűrű jelzése miatt. A tempóra tehát nem lehetett panasz, a pontosságra viszont annál inkább, mindkét oldalon rendkívül rossz százalékkal lőttek a játékosok. Ehhez persze hozzájárultak a kapusok is, a magyar csapatban Pálinger Katalin kezdett, méghozzá remekül, tíz perc alatt csak két gólt kapott.

A mieink első két találatát Szamoránsky Piroska jegyezte, és bár több ziccert is hibáztunk, 5–2-re így is sikerült meglépnünk. A válogatottba többéves szünet után visszatérő Mehlmann Ibolya az első két lövését elhibázta, ám ez sem szegte kedvét, és egy gólpasszal, majd egy góllal „javított".

A támadójátékunk azonban továbbra sem működött megfelelően, a szünetig hét labdát adtak el a lányok, és többször is naggyá tették a német kapusokat, akik 62 százalékkal védtek az első harminc percben. Így hiába volt ez az adat Pálinger esetében a szintén remeknek mondható 57 százalék, a szünetben 10–9-es német vezetést jegyezhettünk fel.

A játék képe a második félidőben sem sokat változott, továbbra is gyors, hamar befejezett akciókat és sok hibát láthatott az aarhusi sportcsarnokba kilátogató, nem túl nagy létszámú közönség.

Szerencsére a mieink kapták el a fonalat – leginkább Görbicz Anita volt elemében ebben a periódusban –, Pálinger pedig szinte megbabonázta az ellenfelet, amely 13 perc alatt csak kétszer tudott túljárni az eszén.

Tíz perccel a vége előtt 20–14 volt ide, így a német kapitány időt kért, ami meghozta az eredményét, egy 4–0-s sorozattal ugyanis szinte pillanatok alatt nyílttá tették a mérkőzést.

Két gólnál jobban viszont nem tudtak megközelíteni minket, a végén pedig két szerencsés góllal bebiztosítottuk a sikert.

Győzelemmel kezdett tehát a magyar csapat, ami különösen annak fényében dicséretes, hogy Mátéfi Eszter szövetségi kapitány az eredményességet ezen a tornán bevallottan csak másodlagosnak tekinti.