„Született tehetség!” – izlandi légiósunk óvónőként is megállja a helyét

Szölösi Patrícia Tatabányán kezdte kézilabdás pályafutását, majd 14 évesen került Győrbe, ahol hat szezont töltött el. Az ETO-val mindent megnyert itthon (háromszoros bajnok és négyszeres Magyar Kupa-győztes), miközben súlyos sérülés is hátráltatta a fejlődését.

„A bal térdemet ötször is megműtötték, háromszor a keresztszalag, míg kétszer a porc miatt, összesen két évet kellett kihagynom. A sok sérülés ellenére bennem nem volt szemernyi kétely sem, hogy vissza fogok térni a pályára. Annyira hajtott a kézilabda iránti szeretet, hogy nem gondoltam a befejezésre" – mondta a Nemzeti Sport Online-nak a 24 éves irányító, aki 2011-ben válaszúthoz érkezett.

„Úgy éreztem, hogy visszajött a korábbi formám a műtétek után. Mégis, amikor lejárt a szerződésem a Győrnél, hiába voltam utánpótlás-válogatott, többszörös magyar bajnok és kupagyőztes, nem találtam magamnak új csapatot. A menedzserem segített a külföldi lehetőségben, és bár volt ajánlatom Németországból is, Dániát választottam."

Ekkor kezdődött az azóta is tartó légiósélet. A korábbi győri csapatból Orbán Adriennel tartja a kapcsolatot, vele nagyon jó barátnők lettek az évek során. Szölösi ha teheti, követi a magyar csapatok meccseit, de neki sincs sok szabadideje.

Dániában a másodosztályú TMS Ringstedhez került, és a második idénye olyan jól sikerült a csapattal, hogy feljutottak az első osztályba, miközben gólkirály lett. De nem csak a pályán jött be a váltás az irányítónak.

„Dániában nagyon tetszett a helyiek életmódja, mindenhol önzetlen emberekkel találkoztam. Látszott rajtuk, hogy boldogok, nyugodtak és pozitívan állnak az élethez. Ez az érzés pedig rám is átragadt. Amint elfogadnak, és be tudsz illeszkedni, már nyert ügyed van – nekem pedig ez hamar sikerült" – folytatta Szölösi, aki az első osztályt már nem kezdte el a közben edzőváltáson is áteső dán csapattal, mert közben befutott egy izlandi lehetőség.

A szigetországban a reykjavíki Fylkirhez került, amelyben a mai napig is játszik. Dániával ellentétben Izlandon csak első osztály van, de Szölösi nem érezte visszalépésnek a klubváltást.

„Az volt a lényeg, hogy sokat játsszak, és elismerjenek, mindezt pedig megkapom a Fylkirnél. Élvezem a kézilabdát, a társak is befogadtak. Általában hatvan perceket a pályán vagyok, és úgy érzem, sokat fejlődtem az elmúlt években. Ha megnézzük, a bajnokságban a legtöbb játékos 21–23 éves, szerintem ez nagyon pozitív. Ahogy a játékosok is egyre tapasztaltabbak lesznek, a bajnokság színvonala is emelkedik. Idén két csapattal többen lettünk, már tizennégy együttes van a női bajnokságban. Nem kezdtük túl fényesen az idényt, de a karácsonyi szünet óta jövünk fel, csak idő kérdése, hogy a táblázaton is feljebb jussunk."

A Fylkir jelenleg a középmezőnyben áll, a nyolcadik helyet foglalja el a tabellán. A kupában viszont bejutott a legjobb négy közé: az elődöntőben alulmaradt a Stjarnannal szemben, így harmadikként zárt. Szölösinek kiválóan megy a játék, 20 forduló alatt 137 gólt szerzett az izlandi ligában, amivel negyedik a góllövőlistán. Magyarországgal ellentétben Izlandon – több skandináv országhoz hasonlóan – a kézilabdázók nem tudnak pusztán a sportágból megélni.

„A játékosok dolgoznak a kézilabda mellett, de ettől még a maximumot nyújtják az edzéseken és a mérkőzéseken, mint a profik. Sokan nálunk fizetést sem kapnak, tehát nincsen bevételük a sportágból, inkább szeretetből csinálják. Mi is minden meccs előtt videózunk, az edzőnk pedig a találkozók után játékosokra lebontott anyagokat vág össze nekünk, mit csináltunk jól vagy éppen rosszul."

Szölösi már Dániában belekóstolt az edzősködésbe, a Ringstednél fiataloknak tartott edzéseket, ezt az első két évben Izlandon is folytatta, mellette egy csokoládégyárban is dolgozott mellékállásban.

„Barátokat szereztem, élvezet volt bejárni, meg persze az sem volt elhanyagolható, hogy rengeteg csokoládét is kaptam. Jelenleg óvónőként dolgozom, másfél évestől kezdve három éves gyerekek tartoznak hozzám. Nagyon jó tapasztalat a jövőre nézve. Korábban nem gondoltam volna, hogy ezzel fogok foglalkozni, de most már el tudom képzelni hosszabb távon is" – tette hozzá a még mindig fiatal irányító, aki edzőitől is sokat tanult a gyerekkel való bánásmódról.

„Próbáltam hasznosítani, amit játékosként tapasztaltam. Hogy egyszerre legyek szigorú, de közben megértő is. Fontos, hogy a fiatal játékosok lelkével is törődjenek, sokkal többet ki lehet így belőlük hozni. Izlandon fiúkat edzettem, őket azért keményebben fogni kellett. Az óvodában teljesen más, az a legfontosabb, hogy szeressenek velünk lenni a gyerekek. Szerintem én a kedves óvónénik közé tartozom.”

Dániában külön nyelvtanár foglalkozott vele, míg Izlandon mindent saját maga sajátított el, de már a helyiek is meglepődnek azon, milyen jól beszéli a nyelvüket. Azért volt, amihez így is alkalmazkodnia kellett:

„Az időjárást meg kellett szokni, mert itt aztán tényleg van hóvihar, amit Magyarországon talán el sem tudnak képzelni. Egy fél évig többségében szürkület van, a sötétség pedig tud nyomasztó is lenni, befolyásolni tudja a mindennapokat, de nekem igazán nem volt bajom semmivel.”

A barátja, Brian Dániában él, amikor tudják, meglátogatják egymást. Könnyen lehet, hogy a nyár újabb váltást hoz majd Szölösi életében:

„Tervben van, hogy visszamegyek Dániába – szeretném ott megalapozni a jövőmet. Magyarországhoz is közelebb lennék, így a családommal is könnyebben tudnám tartani a kapcsolatot. A karrieremben szeretnék még magasabb szintre eljutni, valamint gondolkodom rajta, hogy elkezdem a főiskolát pedagógusként. Dániában imádnak tanulni az emberek, szeretném ezt átvenni" – zárta a légiós, aki nem tett le a magyar felnőttválogatottba való bekerülésről sem, bár tudja, külföldről erre kevesebb esélye nyílik.