Szokatlan lesz a ma este rajtoló BL, hiszen más-más okokból, de a megszokott csapatok közül hiányozni fog az Atlético Madrid, a Csehovszkije Medvegyi, a Montpellier és – számunkra legjobban fájó módon – a Pick Szeged is. Utóbbi lemaradása a csoportkörről azért is kínzó, mert az Atlético megszűnése és a Medvegyi visszalépése után jócskán megnőtt az esélye az egyik szabadkártyás pozíció megszerzésére, de a szkopjei meccs romba döntötte a Metalurg elleni álmokat. A lemaradókért „cserébe” viszont már a csoportmeccsek során láthatunk német, lengyel és szkopjei(!) derbit, a BL-ben eddig ismeretlen, jó erőkből álló és/vagy izgalmas új csapatokat (mint például a La Rioja, a Dunkerque vagy a Porto), egy elképesztő dinamikával felfelé törő új monstrumot magyar érdekeltséggel (PSG), és – reményeink szerint – az utóbbi évek legtöbbre hivatott veszprémi csapatát. Lássuk csoportonként a részleteket!

A-CSOPORT

Talán túlzás, de ha az MKB-MVM Veszprém nem az A jelű csoportba kapott volna besorolást, ez a hatos lenne a leginkább színtelen-szagtalan. A CO Zagreb és a Celje renoméja fakulóban van, a Löwen hoz egy jó erős német átlagot, de azért nem emlegethetjük a végső győzelemre esélyesek első körében, ráadásul a Szentpétervár és a Zaporizzsja idekerülésével a konglomerátum kapott egy erőteljes szláv színezetet. Fentiekből is kiderül, hogy a csoport favoritja a magyar bajnokcsapat, amely úgyis egyértelműen erősödött a nyáron, hogy Christian Zeitz végül nem érkezett meg. A final four célkitűzése reálisnak nevezhető – ha nem is egyértelmű alapvetés –, ehhez pedig meg kell nyerni a csoportot, amelyben igazság szerint csak a Löwennek lehet esélye megakadályozni a bakonyi csapatot.

Az Oroszlánok kapusfronton Niklas Landin és Goran Sztojanovics révén nagyon erősek, de a mezőnyben már akadhatnak lyukas pontjaik. A mannheimiek elleni – reménybeli – „csoportdöntők” előtt önbizalom szempontjából jót tehet a 2008-as KEK-finálé felidézése, s még többet segíthet a bakonyiaknak, hogy a kulcsposztokon szereplő korábbi veszprémieket – Zsarko Sesum és Bjarte Myrhol –, illetve a nyáron gyakorlatilag azonnal továbbpasszolt Rajko Prodanovicsot jól ismerhetik.

A csoport többi tagja között már nehezebb rangsort felállítani, első blikkre a CO Zagreb inkább felfelé, a Zaporizzsja lefelé lóg ki, de meglepő lenne, ha körbeverés nélkül lefutna a csoportkör. A horvát bajnokcsapat néhány rutinos játékost (Zlatko Horvat, Valcic fivérek) leszámítva fiatalokra és kizárólag hazai kézisekre épít – kíváncsiak vagyunk rá, ebben a közegben mire megy a Füreden edződött Josip Sandrk. A Celje – sorai közt Lékai Mátéval és a stábban helyet kapó Dejan Periccsel – jó eséllyel pályázik még a továbbjutásra, mert a Szentpétervár ereje – ha van is már mögötte BL-tapasztalat – nem mérhető a Medvegyiéhez, s ugyanez igaz az újvidéki selejtezőn nagyon simán túllépő ukrán Motorra is.

B-CSOPORT

A második hatos az elsőhöz hasonlóan ki-ki harcot hozhat az első helyért, itt a THW Kiel és a Vive Targi Kielce között. A júniusi final fourban lebőgő német bajnok az elszerződő Thierry Omeyer, Daniel Narcisse és Momir Ilics, illetve a visszavonuló Marcus Ahlm távozásával gyengült, ám a kerete így is nagyon erős maradt. A lengyel topgárda Kölnben, a harmadik helyért rendezett meccsen legyőzte mostani csoportriválisát, ráadásul azóta Julen Aguinagalde érkezésével még erősödött is, a magunk részéről ugyanakkor nagy meglepetésnek tartanánk, ha a sárga-kékek a legutóbbihoz hasonlóan hibátlan mérleggel zárnák a csoportkört.

Érdekes lesz például, hogy Bogdan Wenta alakulata mire megy majd a másik lengyel csapattal, a Wisla Plockkal vagy a valóságos metamorfózison áteső Kolding-Köbenhavnnal. A Plockot már tavaly sem sok választotta el a BL-főtáblától – akkor a későbbi győztes HSV két góllal verte meg a selejtezőben –, Eklemovics Nikoláék pedig ezúttal a Montpellier kipöckölésével egyértelmű bizonyítékát adták, hogy megértek a főtáblára. A csalódott szegedi szurkolóknak nem ajánljuk a Plock meccseinek végigkövetését, mert Eklemovics mellett Valentin Ghionea és Petar Nenadics góljai is felerősíthetők az ilyenkor fájó nosztalgiaérzetet.

A dán klubkézilabda új zászlóshajója a nagyok között kérészéletűnek bizonyuló AG Köbenhavn hamvain újjáéledő alakulat, amelyhez a KIF Kolding adja a hagyományt, és amely így KIF Kolding-Köbenhavn néven szerepel tovább. A meccseit Koldingban és a főváros melletti Bröndbyben egyaránt rendező csapat Kasper Hvidttel, Kim Anderssonnal, illetve a nyáron érkező Albert Rocasszal a soraiban aligha nevezhető sötét lónak. Ez a kifejezés sokkal jobban illik a Nagy Kornélt is felvonultató Dunkerque-re, és talán nemcsak azért, mert egy olyan csapat ellen, amelynek sikeréért küzd többek közt (Christopher) Rambo, egyik csapat sem mehet biztosra. A hat sikertelen próbálkozás után a főtáblára jutó újonc Porto portugál csapatként igazi kuriózum lesz, ám aligha eszik meg sok sót a legkiegyensúlyozottabbnak tűnő hatosban, amely sok nagy csatát hozhat.

C-CSOPORT

A C-csoport különös egyvelege a réginek és az újnak. A Barcelona az egyik állandó és leghatalmasabb tagja a BL-nek, amely a magunk részéről a Sziarhej Rutenka, Nikola Karabatic, Kiril Lazarov belső hármassal és a Sterbik Árpád, Danijel Saric kapuskettőssel a sorozat legfőbb esélyese. De hogy a csoportkör se legyen unalmas a Barca számára, megkapta maga mellé az újonnan alakuló másik világválogatottat, a PSG-t, amely többek között Luc Abalóval, Daniel Narcisse-szal, Mikkel Hansennel, Igor Vorival, Marko Kopljarral, José Manuel Sierrával és persze Császár Gáborral kétségkívül jogosan tervezi be a szezon végére a kölni hétvégét.

A két óriás mögött különösen pikánsnak ígérkezik a két macedón nagycsapat, a Vardar és a Metalurg csatája, amelynek köszönhetően immár városi derbivel is gazdagodik a BL – alighanem korábban kevesen számoltak azzal, hogy éppen Szkopje lehet ennek a helyszíne. A Szeged elleni meccseken is bebizonyosodott, hogy a Metalurg óriásit fogott Pavel Atman megszerzésével, a városi riválisnál pedig a női vonalhoz hasonlóan zajlik a csapat felturbózása, igaz, a férfiaknál egyelőre csak kelet-európai léptékkel – mindez egy bajnoki elsőségre már jó volt. A továbbjutás szempontjából döntő lesz, hogy a csoport másik két tagja, a tavasszal a Metalurg elleni nyolcaddöntőt elveszítő Dinamo Minszk, illetve az abszolút újonc Wacker Thun mire megy az egyaránt kőkemény szkopjei hangulattal és védekezéssel.

D-CSOPORT

Az utolsó csoport amolyan vegyes felvágott két skandináv, két német és egy-egy szlovén és spanyol csapattal. Ebben a szextettben az országon belüli derbi alighanem a csoportelsőségről is dönteni fog majd. Nehéz elképzelni olyan eredménysort, amelynek végén nem a Hamburg vagy a Flensburg végez a hatos élén. A selejtezőn át érkező címvédő több ponton átalakult, Igor Vori és Marcin Lijewski érzékenyen érintheti a kikötővárosiakat (Oscar Carlén a HSV-ben gyakorlatilag nem nyújthatott értékelhetőt, visszavonulása mégis egy keserű történet befejezése), az új emberekben azonban – ahogy mondani szokás – van elképzelés: Petar Djordjics vagy Henrik Toft Hansen és különösképp Joan Canellas szerződtetése jó üzletnek bizonyulhat. A Flensburg az elmúlt két szezonban hazai porondon megelőzte a HSV-t, és ez akár megtörténhet most is. S ahogy a Hamburg felért a csúcsra júniusban, mindkét csapattal megtörténhet akár most is, ám ha rosszabb napot fognak ki, előfordulhat, hogy mindkét együttes csak tv-n nézheti a final fourt.

Ebben a csoportban küzdhet majd a spanyolok és a dánok jelenlegi második számú csapata, az abszolút újonc La Rioja, illetve az Aalborg, mindegyiket elkaphatja azonban a lassan a magát Szlovénia első számú csapatává kinövő Gorenje Velenje, amely a svéd Drott Halmstadhoz hasonlóan hazai erőkre épít. A svédek számára sem elérhetetlen a pontszerzés – már csak a Sävehof előző szezonbeli Atlético-verését figyelembe véve sem –, a nyolcaddöntőbe jutása azonban nagy meglepetéssel érne fel.