A sztárt elkerülte a szerencse

Azért nem könnyű ám sztárnak lenni…
Amikor Antoine Walker, a Boston Celtics világszerte elismert klasszisa megjelent a városligeti tó kicsit büdös és csúszós medrében felállított palánktenger szélén, kitört az óriási üdvrivalgás, és aki csak élt és mozgott, a centerpályákhoz igyekezett. Minden szem a 26 évesen is kölyökképű 206 centis erőcsatárra szegeződött, aki mosolyogva tűrte, hogy néha igencsak banális kérdésekre kellett válaszolnia, merthogy a messziről jött vendég streetballos programja egy kis kérdezz-felelekkel kezdődött. Aki jelentkezett, megkapta a jogot, hogy bármilyen témában faggathassa a Boston Celtics klasszisát, Walker meg megpróbált felelni, ha tudott. Ilyesmikre például, mint hogy ki a jobb játékos, Kobe Bryant avagy Kevin Garnett – tudni kell, hogy a két NBA-csillag teljesen más poszton játszik, következésképp nem igazán lehet a játékukat összehasonlítani –, hogy mekkora a lába, és hogy mit gondol Shaquille O'Neal szellemi képességeiről. Valahogy persze mindig kivágta magát, de valószínűsíthető, ha nincs benne eme program a szerződésében, önszántából aligha ilyesmivel töltötte volna idejét.
Hátravolt még azonban számára a feketeleves! Kisvártatva ugyanis egy olyan dobóverseny következett a büntetővonal két sarkáról, amelyben a Celtics fekete gyöngyszeme is érdekelve volt, oldalán Kőbán Ritával, Kovács Katalinnal és Horváth Gáborral, a közelmúlt és a jelen honi kajakos kitűnőségeivel. Az erővel nem is volt gond, a célzókészülék beállításával viszont már igen, tudniillik a Walker vezette jeles kvartett kikapott a Kuncze Gábor nevével fémjelzett, ízig-vérig amatőrökből álló négyestől. Kőbánék köztudomásúlag nagyon jók négyesben, Walkernek ellenben nagyon nem feküdt ez a viadal, hiszen voltaképpen csak egyet dobhatott rá, és mindenki elvárta volna, hogy az a labda be is menjen. Nem ment be, aztán a visszavágón sem, ebből is látszik, az NBA-játékos is csak egy gyarló ember, aki tud hibázni, és nem gép. De a sztárvendégtől sokan azt várták, hogy sose téveszti el a gyűrűt – na ezért nehéz sztárnak lenni…
Sebaj, gondolta Walker, ha igazi kosárlabdázásra kerül a sor, majd eljön az ő ideje. Ráadásul az egypalánkozás alkalmával már vele volt az a Kuncze Gábor is, aki a dobóverseny során tört némi borsot az orra alá, de ez sem segített: hiába pördült-fordult hatalmas termete ellenére villámgyorsan a labdával, a kosarat nemigen sikerült bevennie, még egy zsákolást is elrontott, és a vége ismét vereség lett. Na de ezt már nem tűrhette a sztár! "Visszavágót követelek!” – dörmögte vékonyka bajusza alatt, és az újabb megmérettetésen már nem engedte ki a kezéből az irányítást. Látszott, kezd belemelegedni, mert vagy nyolc méterről emberrel együtt is bevágta, úgyhogy nyilván ő is sajnálta, hogy egy kis időre le kellett tennie a labdát, mert hát a média kíváncsiságát is illik kielégíteni.
Hiába na, nem könnyű manapság sztárnak lenni, Walker azonban azok közé a sztárok közé tartozik, aki nem méterekkel a föld fölött jár. Ô maximum néhány zsákolás erejéig szokott csak elrugaszkodni a talajról, Budapesten viszont nem zsákolhatott, mert benne volt a szerződésében, hogy sérülésveszélyes mutatványokra nem vállalkozhat – ezek után különösen értékelendő, hogy ahogy fentebb már említettük, mégis megpróbálkozott a kosárlabda talán leglátványosabb elemével. Szóval Walkerben egy teljesen átlagosnak tűnő, normális sportembert ismerhettünk meg az alatt a három nap alatt, amit hazánkban töltött, egy olyan klasszist, aki emberileg is alkalmas arra, hogy felnézzenek rá. És még egy pozitívum vele kapcsolatban: nem barikádozta el magát a világtól szállodai szobájában, hanem körbejárta Budapestet ittléte idején. Igaz, a legtöbbet egy Casinóban időzött, úgyhogy le sem tagadhatná, amit egyébként valóban nem tagadott le, hogy odahaza gyakran szórakozik együtt szabad idejében Michael Jordannel. A sportág legnagyobb alakjáról ugyebár köztudomású, hogy szenvedélyes szerencsejátékos…
Ha már a szerencse szóba került, ne menjünk el szó nélkül amellett, idén mekkora mázlijuk volt a streetball résztvevőinek és rendezőinek: a szeptember végi időpont ellenére szinte végig a verőfényes napsütés volt a jellemző, és bár néha kicsit feltámadt a szél, összességében ideális időben streetballozhattak az utcai kosarasok. Voltak is nagy csaták, némelyik pálya köré időnként több száz érdeklődő gyűlt össze, ha színvonalas és izgalmas meccsre volt kilátás. Kicsik, nagyok, fiúk, lányok, politikusok és máskor céltalanul csellengő utcagyerekek egyaránt remekül érezték magukat egyazon helyen, ebből is látszik, a sportnak igenis van összetartó ereje. Isten ments tehát, hogy bárki is véget vessen az adidas tizedik születésnapját ünneplő fesztiválsorozatának, amely erre az esztendőre sajnos ezennel befejeződött. A show-nak azonban folytatódnia kell, pláne, hogyha az a show annyira sikeres és annyi embert megmozgat, mint a streetball.