Pécsen is bukott a bajnok

Ezt ugyan maga az érintett cáfolta meg a minap egy nyilatkozatában, de attól még tény, Baranyában szívesen látnák az idegenlégióst. Illetve pontosítsunk, eddig szívesen látták volna, kérdés hogy a mostani botránysorozat mennyire befolyásolta ebben a kérdésben a PVSK döntéshozóit?
Az egyébként tulajdonképpen valahol szomorú, hogy a Mujanovics- ügyről több szó esett a héten, mint magáról a rangadóról, a PVSK és a GYSEV mostani találkozásáról. De mintha csak igazolni akarná a nagyközönséget, kevés érdekességet hozott a mérkőzés, legalábbis az elején. Úgy pörgött le az első öt perc, hogy sem nagyobb különbséget, sem cserét, és ami a legfurcsább, személyi hibát sem jegyezhettünk fel. Láthattunk viszont jó néhány Seres-találatot, akit talán nem vettek elég komolyan a hazaiak az elején.
Aztán egyszer csak előtűnt Károlyi Andrea. Aki történetesen az egyik legjobb barátnője az előbb említett Seres Évának, de ez esetben sokkal érdekesebb az, hogy gyors egymásutánban bevágott három triplát. Ezzel pedig úgy faképnél hagyták a pécsiek a soproniakat, hogy mire feleszméltek a zöld-sárgák, 11 pontos hátrányban találták magukat, és már vége is volt az első negyednek. Persze sejthető volt, hogy azért a soproni vasutasok problémái – krónikus centerhiány, Tully Bevilaqua betegsége – ellenére nem lesz ennyire sima a találkozó, és lőn: a törött lábujja miatt Ujvári Esztert nélkülöző PVSK rosszabbik arcát mutatta az első félidő második felében. Sorra elrontották dobóhelyzeteiket a fekete-fehérek, gyakran még a gyűrű közvetlen közeléből is, vagyis még a ziccerek sem mindig sikerültek. Odaát ezzel szemben Zakaluzsnaja kifejezetten jó százalékban értékesítette a lehetőségeit, és már ennyi elegendőnek bizonyult a címvédő felzárkózásához. Noha Balogh Judit a 18. percben megkapta harmadik személyi hibáját, és a pontkirálynő amúgy is meglehetősen szürkén kosárlabdázott, a második negyed utolsó hat pontját a GYSEV szerezte, amivel ötpontnyira csökkentette a hátrányát. Jellemző, hogy Dirk Bevilaqua, a soproniak ausztrál vezetőedzője a dudaszó elhangzása után boldogan csapott öklével a levegőbe…
A tendencia a térfelek felcserélésre után is folytatódott, és Török Szilvia első pontjaival a 22. percben végképp semmissé tette a bajnok korábbi 11 pontos hátrányát. Sőt, a soproniak nem átallották a vezetést is átvenni a nagy rivális oroszlánbarlangjában, így végre valóban izgalmassá és hangulatossá vált a rangadó, amelynek egyébként az volt a tétje, hogy leszakad-e a tabellát vezető soproni duótól a PVSK. Hogy ne így történjen, mindenképpen győznie kellett, ennek megfelelően Iványi Dalma vezérletével neki is durálták magukat a baranyaiak, és hat ponttal sikerült eltávolodniuk az utolsó negyed kezdetére szívós ellenlábasuktól.
Nagyon megmerevedtek az erővonalak a záró szakasz elején, három perc alatt mindössze négy pontot hozott össze a két rivális, a létező legigazságosabb leosztásban. A differencia a későbbiekben sem nagyon változott, a hazai találatokra rendre válaszoltak a vendégek, akiknek bizony ezekben a percekben óriási szükségük lett volna egy jól játszó Balogh Juditra, a klasszis bedobó azonban teljesen eltűnt a mezőnyben. Pedig a pályán volt…
Akárcsak Branzova, aki viszont nagyon is aktív volt ezekben a percekben. Leheletfinom megoldásokat követően gyűjtögette a pontjait, és vezéralakja volt a PVSK remek hajrájának, amivel ismét tíz pont fölé tornázta a különbséget Rátgéber László csapata. A bolgár center triplája pedig végképp padlóra küldte a GYSEV-et két perccel a vége előtt.

Mestermérleg
Rátgéber László: – Nagyon fontos győzelmet arattunk. Próbáltunk sok cserével játszani, amit most lehetővé tett a csapat a számomra, és magas szerkezettel is kísérleteztem. Sokan kérdeztek a bírók teljesítményéről, amire azt tudom mondani, hogy a játékvezetői bizottság megkért, ne kommentáljam, mert neki szándékában áll ezzel kapcsolatban megtenni a megfelelő lépéseket.
Dirk Bevilaqua: – Igazából nem tudok mentséget találni arra, ahogy játszottunk. A harmadik negyed első hat-hét percében viszonylag jók voltunk, de amikor Zakaluzsnaja kezdett elfáradni, már nem maradt esélyünk a győzelemre. Amikor támadásban megtört a lendület, védekezésben is egyfajta fásultság vett erőt a csapaton.