Postás: cél a bajnoki cím!

– Először is arra volnék kíváncsi, hogy az utóbbi fél év milyen emlékeket hagyott önben? Az ősz hajszálai szaporodtak, vagy a mája nőtt kicsit a büszkeségtől? Netán is-is? – faggattuk a még mindig csak 34. évében járó trénert.
– Attól függ, hogy honnan nézzük. Mert ilyen eredményesek nem voltunk soha, de ilyen nehéz helyzetben sem voltunk még, mint amilyenben vagyunk most.
– Hogyan lehet, hogy a csapat mégis ilyen kitűnően teljesít? Hiszen úton-útfélen azt halljuk, hogy az élsport manapság kizárólag a pénzről szól – ehhez képest Ambrus Erzsébeték most éppen az ellenkezőjét bizonyítják.
– Ezen most már én is elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet az oka, hogy a csapat ennyire együtt van. Valószínűleg a körülmények is közrejátszanak, meg hát ne felejtsük el, a társaság magja évek óta itt játszik, és két olyan játékossal erősítettünk, akik egyértelműen meghatározó alakjai a magyar mezőnynek: Eördöghre és Pappra gondolok, akiket szerintem bármelyik euroligás együttes is szívesen látna.
– Hallott már a Ruzomberokról? Természetesen nem arra gondolok, hogy ismeri-e a kétszeres Euroliga-győztes szlovák bajnokot, hanem a rózsahegyiek helyzetére, arra, hogy az ő történetük kísértetiesen hasonlít a Soproni Postás jelenlegi, hollywoodi filmbe illő sztorijára…
– Hasonló cípőben járunk, bár ők egy szinttel feljebb vannak, mint mi, de kíváncsi lennék egy Postás-Ruzomberok összecsapásra. Mindenféle viccen kívül!
– És az anyagi versenyt ki nyerné, ha a két klubot e téren is összevetnék?
– Szerintem ott egálban vagyunk, legalábbis az én információim szerint. A rózsahegyiek is nehéz helyzetben vannak, meg mi is.

Az október végi fizetésből élnek

– Tudomásunk szerint ők tavasz óta nem kaptak fizetést. Ezek szerint a Postásban is koplaló életművészek kosárlabdáznak?
– Akkor módosítanom kell, itt jobb a helyzet, nálunk azért voltak fizetések. Október végén kaptunk legutóbb.
– Nem azt ígérték a vezetők, hogy amikor megjön a csapat a decemberi, szamarai regionális Európa-kupa-mérkőzésről, törlesztenek minden tartozást?
– Nem azt ígérték, hogy kifizetnek, hanem hogy fognak mondani alternatívákat, de ezt január végére halasztották. Vannak a klubnak kintlévőségei, és ebből valószínűleg nekünk is csurran-cseppen valami. Azért tudomásom szerint ebben a hónapban biztosan fogunk kapni ezt-azt, még ha nem is fizetnek ki mindent.
– Gazdasági magyarázatot tehát hiába keresünk a sikereik mögött. Akkor mi a szakmai magyarázat arra, hogy a Postás vezeti a tabellát?
– Szerintem sokat számít, hogy együtt készültünk fel, és nagyon jól sikerült a felkészülésünk, ami köszönhető Kamaszi Ferencnek is. Ô egy újvidéki úriember, aki erőnléti edzőként dolgozik Jugoszláviában, és többek között olimpiai bajnok férfi röplabdázók, Bajnokok Ligájában elődöntős női kézilabdázók, no meg helyi kosarasok munkáját segítette.
– Hogyan sikerült őt idecsábítani?
– Sztojan Ivkovics révén. Kamaszi foglalkozott a jugoszláv center feleségével, Béres Tímeával is, amikor távozott a GYSEV-ből, és nagyon jó híreket kaptunk róla Ivkovicséktól, ezért gondoltam arra, hogy meg kellene próbálnunk a közös munkát. Ezáltal kicsit új alapokra helyeződött a felkészülésünk.
– Mik voltak az újdonságok?
– Megreformálta a futások mennyiségét, minőségét, és hogy mi után mit csináljunk, milyen terheléses fázisok után mi következzen. Ennél többet viszont nem szeretnék elárulni.
– De, gondolom, a meccselés már nem az ő reszortja volt…
– Én is hozzátettem a sikerekhez, amit tudok, ez nyilvánvaló, de ki kell emelni a lányok akaraterejét is, mert ugye volt olyan meccs, a PVSK elleni, ahol például tizennyolc pontos hátrányból fordítottak. Fontosnak érzem, hogy megtaláltam a csapatban a hiererchiát, azt, hogy ki mikor kerüljön pályára és mennyit játsszon, és ezt el is fogadja mindenki. Eltaláltam, hogy az együttes mit tud játszani, és ez is lehet a siker kulcsa, hogy mi valóban azt a fajta kosárlabdát játsszuk, amire képesek vagyunk.

A szakma egyre inkább elismeri a Postás sikereit

– Hogyan fogadta a szakma a mostani, némileg váratlan sikersorozatot? Érkeztek elismerések?
– Voltak pozitív visszajelzések, már a felkészülés során is több szakember gratulált a produkciónkhoz, akik akkor még nyilván azt hitték, ez csak pillanatnyi jó forma. Egyre több néző jár a meccseinkre, egyre hangosabban szurkolnak, és én úgy gondolom, ez az igazi kontroll a csapat számára.
– Mit tartogat a jövő?
– Jelen pillanatban hét felnőtt játékosunk van, akik közül ráadásul Fodor Csilla sérült, szóval ha a társulat nem lesz megerősítve legalább két kiemelkedő képességű légióssal, hamar szürkeség válhat a mostani csillogásból. Most például úgy edzünk, hogy beszáll Ambrus Erzsi férje, Csákány Emő barátja és Tvordy Gábor, aki jó néhány idényt lehúzott már az NB I-ben. Csak így tudunk dolgozni, mert a fiúkkal legalább tízen megvagyunk, érdemi munkát pedig másképpen nem lehet végezni. Az alapszakasz második felében utazunk Diósgyőrbe, Szolnokra, Pécsre, Szekszárdra, és lesz még egy GYSEV-meccsünk is, a jelenlegi csapattal pedig, amely csak magyarokból áll, nem biztos, hogy ilyen erős riválisokat is le tudunk győzni idegenben. Pedig csak az lehet a célunk, hogy döntőt játsszunk, hogy megőrizzük a jelenlegi pozíciót. Úgy is mondhatnánk, hogy végigvigyük, amit elkezdtünk.
– Ezek szerint bajnok akar lenni a Postás?
– Nyilvánvaló, hogy ez a cél.
– Ez aztán a meglepetés! Ezt eddig senki sem merte kijelenteni a klubja részéről, sőt, eddig jobbára azt hangoztatták a vezetők, hogy a PVSK és a GYSEV utolérése lehetetlen, a cél a harmadik hely. Mi változott?
– Egyrészt olyan játékosokat igazoltunk, akik erre a célra alkalmasak, és ha érkeznek melléjük minőségi légiósok, tényleg reális esélyünk van az előrelépésre, másrészt el kell ismerni, hogy a GYSEV-nek és a Pécsnek korábban erősebb volt a kerete a mienknél.