Hasra estek az esélyesek

Pedig a két előbb említett sztáregyüttes nevéhez nem kevesebb, mint négy Euroliga-győzelem fűződik az utóbbi hat idényben, ám a magyar élklubok nem tisztelték a nagynevű riválisokat – inkább megverték.
Tétje egyébiránt csak a CJM Bourges számára volt a magyarországi fellépésnek, Olivier Hirsch csapata ugyanis az alapszakasz tizenharmadik fordulója előtt nem lehetett maradéktalanul biztos abban, hogy megszerezte a B-csoport második helyét. Hogy ez immár matematikailag is bizonyossá váljon, ahhoz az kellett, hogy ne kapjon ki húsz pontnál többel a hűség városában, tekintettel arra, hogy december közepén 67–47-re győzött hazai pályán a GYSEV-Orsi ellen. Nos, Melainék megúszták a nagy zakót, pedig voltak olyan pillanatai a szerdai összecsapásnak, amikor egyáltalán nem lehettek biztosak a dolgukban. Például 42–22-nél, amikor a tizenhetedik percre ledolgozta a fantasztikusan kosárlabdázó magyar bajnok összesítésbeli hátrányát, és még rengeteg idő hátra volt. Sajnos azonban hátra volt egy soproni hullámvölgy is, méghozzá hatalmas hullámvölgy, olyan, amilyenbe – szerencséjükre – nagyon régen nem kerültek a zöld-sárgák: huszonkét pontot dobott zsinórban a nagy sorozat előtt még tizennyolc pontos hátrányban lévő ellenfél. De még mielőtt nagyon megijedhettek volna szurkolóik, megrázták magukat Baloghék és ők is kivágtak egy hasonlóan elsöprő rohamot, így az utolsó percekben nem fenyegette veszély a győzelmet.
"Voltak nagyon jó és nagyon rossz periódusaink, volt harc, azt hiszem, ez a mérkőzés a játék minden szépségét felvonultatta. A lényeg, hogy a csapat folyamatos fejlődést mutat, most már mindenki elhiheti, hogy idegenben is tudunk majd meccset nyerni, és be tudunk kerülni a Final Fourba” – vélekedett a hazaiak hetese a találkozó utáni sajtótájékoztatón. Ahol már ő és edzője is hátradőlve fogadhatta a gratulációkat, miközben mindenki arról beszélt, hogy Balogh Judit újfent tanújelét adta, mennyire nélkülözhetetlen láncszeme ő a GYSEV gépezetének. És ezt most nemcsak pontjaival bizonyította, bár a szerdán betermelt tizenöt miatt sincs oka szégyenkezni, hanem hét gólpasszával is, amelyek közül a legszebb talán az volt, amikor a hajrában a palánk alá belépő Alessandrát hozta elronthatatlan helyzetbe. A soproniak brazilja amúgy egyre biztatóbb formát mutat, tizenkét pontja mellé lekapott hat lepattanót, és mezőnyből hatvanhét százalékkal dobott. Ha még az erőnlétén és a büntetőzésén is csiszol valamicskét, újra ő lehet az együttes egyik csodafegyvere, akire nemcsak kétméteres magassága miatt nézhetnek fel társai. Van még rá két és fél hete a női Euroliga március 11-én kezdődő negyeddöntőiig…
A MiZo-Pécsi VSK-nak, azon belül is Rátgéber László vezetőedzőnek ugyanennyi ideje van arra, hogy a nulláról indulva beépítse együttesébe Alessandra válogatottbeli csapattársát, Érikát. A kevésbé rutinos, de kétségkívül nagyon tehetséges fiatal játékos nagy hasznukra lehet a pécsieknek, mivel a palánk alatt nem igazán tudnak egyelőre mit kezdeni az olyan szintű centerekkel, mint amilyen Wauters, Antibe, vagy éppen Batkovic, ez csütörtökön is látszott. Márpedig USVO elleni bravúr ide vagy oda, az már szinte biztos, hogy vagy a Bourges-zsal és a Kelly Santos, Tuvics centerpárossal, vagy a 213 centis Dydekkel felálló Gdyniával kell megütközniük Iványiéknak a Final Fourba jutás kapujában, ezeket a párharcokat pedig igazi center nélkül lehetetlennek tűnt volna sikerrel megvívni. Igaz, csütörtökön újabb tanújelét adták a fekete-fehérek, hogy nem ismernek lehetetlent.

"Ha keményen dolgozunk és ha darálunk, meglesz az eredménye” – lihegte a lefújás után az elétartott mikrofonba a PVSK motorja, aki kétségkívül végigdarálta azt a harminchárom percet, amit a pályán eltöltött. Belefért ebbe tizenhárom pont, öt lepattanó, négy-négy szerzett labda és gólpassz, de a legfontosabb haditette ezen a meccsen az volt Iványi Dalmának, hogy ő dobta azt a duplát, amivel a magyar együttes a maga javára fordította az eredményt nyolc másodperccel a vége előtt. Holott a hajrában úgy nézett ki, hiába állt fel hét perc alatt tizenhárom pontos hátrányból a Rátgéber-csapat, az USVO nyeri a mérkőzést, mert Károlyi kiszorított helyzetből elengedett dobása után 64–65-nél a franciákhoz került a labda, és már csak kevesebb, mint egy támadásnyi idő maradt. A pécsi küzdőszellem megtestesült szimbóluma azonban egyszercsak ott termett az Európa-bajnok Lawson mellett, kikapta a kezéből a játékszert, amely pár pillanattal később már az USVO gyűrűjében táncolt. Akárcsak a baranyaiak korábbi tizenöt büntetőjének kilencvenhárom százaléka, ami a jó védekezés és lepattanózás mellett a diadal egyik alapjának számított, ha már mezőnyből nem ment annyira a dobás.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a GYSEV viszont éppen a büntetők terén bizonyult gyengébbnek, Baloghék tíz szabaddobást is elrontottak a Bourges ellen, és ha azt vesszük, hogy ezzel együtt is tizenkét ponttal nyertek, ismét eszünkbe jut az a bizonyos oly nagy jelentőséggel bíró húszas differencia. Ami bizony meglehetett volna, de a lényeg most már az, hogy a csoportharmadik hely meglegyen, lehetőség szerint mind a két euroligás csapatunk számára. Igaz, ennek igazándiból csak a soproniak szempontjából van jelentősége, mert ők így a verhetőnek tűnő Brnóval kerülhetnek szembe, a PVSK szempontjából viszont sajnos szinte édesmindegy, hogy a Gdynia vagy a Bourges lesz az ellenfél. Egyik sem gyengébb a másiknál, még ha pontszámban jelenleg van is hangyányi különbség a B-csoport két legjobbja között. Persze, ha a pécsi lányok úgy küzdenek, mint csütörtökön, és Érika is beválik, még a végén megérjük, hogy két magyar csapat jut a Final Fourba.
Ahogy mondani szokták: bár már ott tartanánk…