Török Zoltán nem adja fel

– Miért éppen most? – szegeztük neki a kérdést Török Zoltánnak, a bajnoki címvédő GYSEV-Orsi csapatát működtető Raabersport Kft. ügyvezető igazgatójának, aki vasárnap este bejelentette, másodszor is edzőt vált ebben az idényben: a szintén menet közben kinevezett Dirk Bevilaqua helyére a szlovák Ruzomberokkal sikert sikerre halmozó Natália Hejková kerül a zöld-sárgák kispadjára.
– Elsősorban azért, mert Natália Hejková most igent mondott a felkérésre. De hogy ezt részletesebben is kifejtsem, amikor Farkas Sándor távozott, borzasztó nehéz helyzet állt elő, hiszen ez a csapat az ő elképzelései szerint lett összeállítva, és nekem egy hozzá hasonló kvalitású szakembert kellett volna találnom szezon közben. Nem akarok megbántani senkit, de miután a látókörömben nem volt ilyen személy, ugyanakkor tudtam, hogy a végnapjait éli a Ruzomberok, amely nekem mind az ott folyó szakmai munka, mind a menedzsment tevékenysége, mind pedig az elért eredményei alapján a példaképklubom volt, úgy döntöttem, hogy ha már edző nélkül maradtunk, akkor egyfajta hazárdjátékba kezdek, megpróbáltam Farkast házon belül pótolni. Mindeközben nem szerettem volna átjáróházat csinálni a GYSEV kispadjából.
– Ezt korábban nyilatkozta is, de árulja el, kinek a kritikája az, hogy egy idényen belül immár a harmadik vezetőedző dolgozik a GYSEV női csapata mellett?
– A kérdésre nem tudok egyértelműen válaszolni, hiszen az első esetben nem én kezdeményeztem a váltást, míg jelenleg a már korábban említett okok miatt nem az volt a fontos, hogy Bevilaquától megváljunk, mint ahogy nem is válunk meg tőle. Hanem az, hogy a kialakult helyzetben, amely nyilvánvalóan a bajnoki alapszakaszban elért rossz helyezésünkkel azonosítható, korábban adjam át a stafétabotot annak a Hejkovának, akinek mindig is szerettem volna.
– Úgy hírlik, régóta tárgyalásban állt vele…
– Így van. Bár hozzá kell tennem, hogy az ő szerződtetése kézzelfogható közelségbe csak két héttel ezelőtt került, de én mindig reménykedtem abban, hogy ez a pillanat el fog jönni.
– Nem gondolja, hogy ezek a szavak mélységesen megbántják Dirk Bevilaquát, az előző edzőt?
– Első hallásra kétségkívül bizarr, amit mondok, de szeretnék őszinte lenni, mint ahogy hozzá is az voltam, és nem a lap hasábjairól fog értesülni az általam kifejtettekről. Azt is gondolom, hogy egy pályakezdő edzőnek talán nem olyan kellemetlen mindezeket hallania vagy olvasnia, ha az őt váltó személy olyan szakember, aki korábbi csapatával hétszer jutott el a négyes döntőbe, kétszer nyerte meg az Euroligát, és aratott oly sok diadalt a szlovák nemzeti együttes élén.
– Ezek szerint Hejková asszony már megbocsátott a soproni szurkolóknak, akik tavaly fejbedobták egy öngyújtóval.
– Viccesen ő erre csak annyit mondott, hogy másra nem is emlékszik, mint arra a hatalmas csokor virágra, amit utána Rózsahegyre vittem neki engesztelésül.
– Önnek mekkora a felelőssége abban, hogy ez az évad így alakult a GYSEV számára?
– Kétségtelen, hogy nagy a felelősségem, ez alól akkor sem szabad kibújnom, ha ma már pontosan tudom, mikor, hol és miben hibáztam.
– Akkor nekünk is fejtse ki, legyen szíves.
– A fő hiba nagyon egyszerűen megfogalmazható: egy jó csapat kialakításánál az aranyszabály az, hogy végy egy jó edzőt, én pedig vettem egyet, és hagytam elmenni. Attól a pillanattól kezdve, ahogy már korábban is említettem, hazárdjátékot játszottam, annak érdekében, hogy az említett aranyszabálynak eleget tehessek. Dirk Bevilaqua nagyon becsületesen, maximális odaadással végezte a munkáját, és csak köszönettel tartozom neki. Sajnálom, hogy olyan helyzetbe rángattam bele, amelyben sem kellő rutinja, sem tapasztalata nem volt, így nem tudta átlendíteni az együttest a krízisen. Ezzel együtt az Euroliga alapszakaszában elért eredmény, amit javarészt az ő irányításával értünk el, önmagáért beszél, hiszen ennél jobb mérleggel még sosem zárt ebben a sorozatban a GYSEV.
– Tehát akkor az ön hibája az volt, hogy rosszul választott edzőt?
– Így van. Mert nem elég jó szakembert találni, olyanra van szükség, aki minden probléma ellenére az utolsó pillanatig kitart. Mondok egy példát. Hejková jószerével játékosok nélkül, az anyagi csőd szélén az utolsó Euroliga-mérkőzésig, az utolsó utáni pillanatig vezette a süllyedő hajót, a nagy hagyományú Ruzomberokot.
– A csapatot működtető kft. ügyvezetőjének kinek kell elszámolnia? Vagy kérdezhetném úgy is: ki Török Zoltán felettese?
– Az együttes többségi tulajdonosa a Soproni Vasutas Sportegyesület, amely köztudomásúlag a GYSEV sportegyesülete. Nekem, ha névlegesen is, de szintén van tulajdonrészem a csapatot működtető gazdasági táraságban. Ezzel együtt a formális taggyűléseken túl nemcsak a többségi tulajdonosnak, hanem a klub költségvetését biztosító további három kiemelt szponzornak is részletesen beszámolok, és azok a személyek, akik mögöttem állnak, az évad során feltétlen bizalmukról biztosítottak. De nemcsak nekik igyekeztem legjobb tudásom szerint válaszolni minden alkalommal, amikor hozzám kérdést intéztek, hanem a GYSEV valamennyi támogatójának, akik csaknem nyolcvanan vannak. Sőt a tulajdonosi körön, a főszponzorokon és a többi támogatón kívül bizonyos időközönként a szurkolóinknak is megteszem ugyanezt, így kerül sor évente három-négy alkalommal a csapat dolgait kitárgyaló közönségtalálkozókra.
– Ehhez képest egyre többen követelik a lemondását Sopronban. Nem gondolt arra, hogy eleget tegyen ennek az akaratnak?
– Nekem ezt még nem mondta senki, de természetesen ha a tulajdonosi kör vagy a szponzorok erre kérnek, akkor megteszem. Én nem tudok bizalom nélkül dolgozni, ha a munkatársaim és a támogatóink részéről ennek megingását éreztem volna, már nem lennék a helyemen.
– A Magyar Kupából a nyolcaddöntőben, míg az Euroligából a negyeddöntőben estek ki, a honi bajnokság alapszakaszában pedig csak negyedik lett a csapat, amely köztudomásúlag a legnagyobb költségvetéssel dolgozik a magyar női klubok között. Mit szólnak a szponzorok a most már tartósnak mondható eredménytelenséghez?
– Ne is mondja, el vannak keseredve. Sopronban sem ők, sem az emberek nem ezt várták, és nem is ezt érdemlik. Nem mondhatom, hogy az elmúlt fél évben fiatalodtam volna ennek súlya alatt, de van egy szlogen, melyet Berényi Jánosnak, a GYSEV Rt. volt elnökének írok minden egyes mérkőzésünk után, záruljon az győzelemmel vagy vereséggel. Ez így szól: soha nem adjuk fel!