Örömjáték után nagy csata

Aztán a debreceniek – akárcsak a két csapat első összecsapásán –ötödik sebességbe kapcsoltak, és jelentős előnyre tettek szert. Egyrészt azért, mert közelről és távolról is egyaránt pontosan céloztak – hogyha nem, viszszaszerezték a labdát –, másrészt úgy védekeztek, hogy a vendégek dobóhelyzetbe is alig-alig kerültek. Nem csoda, hogy a negyed hajrájában már teljesen hitehagyottan játszottak a szombathelyiek. Két technikai hibát is vétettek, előkészítetlenül, szinte behunyt szemmel dobtak. A játékrész lezárásaként Boldizsár az utolsó másodpercben tálalt pincér módjára a gyűrűbe.
A szusszanásnyi szünetet kihasználva Zsoldos András alapos fejmosást tartott. Az edző szavaira vevők voltak a tanítványok, akik egy 7–0-s szériával nyitottak, jelezvén, még nem lefutott a meccs. Ráthonyi Tamás a találkozónak ebben a szakaszában pihentette első számú irányítóját, Fodor Mártont, s emiatt mintha megtört volna a Debrecen játékának folyamatossága. Az iram nem csökkent, ám a látványosság helyett inkább a küzdelem dominált. De azért volt miért tapsolnia a hazai publikumnak, főként Green alakításai mentek élményszámba. A félidő vége előtt fáradni látszottak a hajdúságiak, és ezt kihasználva csökkentett jelentős hátrányából a feljavuló Falco.
A harmadik negyed Alexe negyedik, illetve ötödik hárompontosával kezdődött, és öt pontra apadt a Vadkakasok előnye. Sőt az újabb vendégrohamok eredményeként 43–41-re alakult az eredmény. Ráthonyi Tamás ekkor időt is kért, hogy rendezze a sorokat. Taktikai repertoárja azonban beszűkült, mivel a negyedik személyijét begyűjtő Fodornak le kellett jönni a pályáról, a mérkőzés előtt belázasodott Gémest pedig nem merte beküldeni. Heinle egyenlített, és ez már valóban felpaprikázta Lee-éket, akik újfent megugrottak kilenc ponttal. A csapatkapitány Boldizsár korai kipontozódása ismét zavart okozott a hazai gépezetben, így az utolsó tíz perc előtt semmi sem dőlt el, és a párharc folyamán már megszokott, izgalmas végjáték következett. 61–55-ös állásnál, Green kihagyta a kihagyhatatlant, ellenben Kálmán triplát dobott, majd még egy vasi dupla borzolta a debreceni szurkolók kedélyeit. A drukkerek csak a legvégén lélegezhettek fel, de azért örömmel konstatálhatták, hogy a magukra talált debreceni idegenlégiósok vezérletével megtartották vezetésüket a Vadkakasok.

A parázs csatát végül az esélyesebb hajdúságiak nyerték meg, ám a látottak igazolták, hogy a bajnokság rájátszásában rendkívül kiegyensúlyozottak az erőviszonyok.

Mestermérleg

Ráthonyi Tamás: – Úgy látszik, minden meccsünket hasonló forgatókönyv szerint játsszuk. Megint tetemes előnyt adtunk le, hiába figyelmeztettem a szünetben játékosaimat, hogy óvatosak legyenek. Végül megérdemelt győzelmet arattunk.

Zsoldos András: – Gyakorlatilag az első negyedben veszítettük el az ütközetet. Bár utána még sikerült nyílttá tenni a mérkőzést, a döntő pillanatokban rendre mi hibáztunk, ezért a Debrecen rászolgált a győzelemre. Nem adjuk fel, és nagyon köszönjük szurkolóinknak, hogy ilyen messzire is elkísértek bennünket.