A névadóhoz méltó diadalmenet

Területvédekezéssel és a Szegedre tartó Secserbegovics centerkosarával kezdett a vetélytárs, és eleinte úgy látszott, mind a kettő megzavarta Iványiékat. Kimaradt két tiszta kinti dobóhelyzet, aztán a 4. percben végre betalált a Rátgéber-együttes a hárompontosvonal mögül. Károlyi Andrea volt a "tettes”, aki ettől a részsikertől olyannyira ihletet kapott, hogy a következő két percben újabb két triplával bombázta szét a bosnyák zónát.
Mivel ezzel kilencpontos hátrányba került csapata, időt is kért a vendégek szövetségi kapitánya, de meglepetésre nem változtatott a védekezésen, így tovább nőtt a különbség. Amiben persze nemcsak Károlyi negyedik hármasának volt szerepe, hanem a jó magyar védekezésnek, valamint Cserny és Keller eredményes palánk alatti játékának is, így a biztos hazai vezetés jegyében telt az idő. Még azzal együtt is 14 pontnyi előnyt gyűjtöttek a mieink az összecsapás felére, hogy a lepattanószedésben kevésbé jeleskedtek, a lecsorgó labdákért folyó párharcban ugyanis 15–9-re vezetett a nagyszünetben Bosznia-Hercegovina.
Hasonló mederben folytatódott a mérkőzés a térfélcserét követően, ahogy addig csordogált: a bosnyákok nem tudták megszorongatni a magyarokat. A centerposzt volt az egyedüli, ahol az ellenfél dominált, de ennek az oka nem is annyira a játéktudásban, mint inkább a centiméterekben keresendő: a 198 centis Secserbegovicshoz, a 196 centis Imamovicshoz, vagy a 193 centis Vardához hasonló magasságú kosaras hölgyet sajnos nem találni Rátgéber László keretében. Ez pedig egy olyan probléma, amely már régóta fennáll, és amely nem is fog megváltozni az Európa-bajnokságig.

Állandósult a húsz pont körüli különbség, ami felszabadította gátlásaik alól a magyar játékosokat, ennek köszönhetően láthattunk egy-két olyan támadást is, amikor már a látványra, a szellemességre is hangsúlyt fektettek a hölgyek. Közben Keller és Varda akadt össze a gyűrű alatt, és birkózott olyan látványosan, hogy az már kettős személyi hibát ért a játékvezetőknél, de hogy ezután miként folytatódjon a játék, már nem volt ennyire egyértelmű. "Felpattant a labda a gyűrűről, feldobás van!” – kiabált be Rátgéber kapitány, és lám: amint elhangzott a mondat, Váradi sporttárs megfújta a feldobást. A nézők jót derültek a jeleneten, a bosnyákok viszont, hogy hogy nem, cseppet sem díjazták…
A végén már a magyar válogatott legfiatalabbjai kerültek pályára, így kicsit csökkent a 25 pontos előny, de ők sem vallottak szégyent. "Jucika, a tied!” – kiabálta Horváth Juditra emlékezve a lefújás után az összeboruló magyar válogatott, ami vastapsot ért a közönség körében. Nálunk meg elismerést, hogy nem felejtik a régi játékostársat.

Mestermérleg
Rátgéber László: – Csapatunk úgy küzdött a mai meccsen, ahogy azt Horváth Judit tette, ezt külön köszönöm. Kulcsjátékosaim jól játszottak, az epizodisták beépítése a következő feladat, amit meg kell oldanunk. Boldog vagyok, hogy megnyertük a Horváth Judit-emléktornát.
Zoran Mikes: – Túl sokáig játszottuk a zónát az elején… Hiányzott az első számú irányítónk egy kisebb sérülés miatt, ezért egy fiatal játékost próbáltam ki ezen a poszton, aki nem is okozott csalódást.

Magyar Universiade-válogatott–Horvátország 56–79 (11–16, 11–25, 17–19, 17–19)
Pécs, 300 néző. V: dr. Páli, Téczely
UNIVERSIADE-VÁLOGATOTT: Halmos (7/3), Zsovár (6), Csontos (8), BARTHA (12), HORVÁTH ZSÓFIA (2). Cs: Fűrész (–), Heller (3), Roczkov (7), Izsák (–), Farkas A. (4), Bereczki (–), Szakács (7). Edző: Buttás Pál
HORVÁTORSZÁG: POPOVIC (13), Puzar (5/3), Podrug (6), Maloca (8), Stampalija (5). Cs: Jelavic (9), Erceg (2), MAZIC (13), Abrlic (2), Maganjic (4), SUMANOVAC (10), Soda (2). Szövetségi kapitány: Zeljko Ciglar
A torna végeredménye: 1. Magyarország 6 pont, 2. Horvátország 5, 3. Bosznia-Hercegovina 4, 4. Magyar Universiade-válogatott 3