Keller: a csillagos ötös

Egyrészt ugyanis az ellenfelek – a horvátok, a bosnyákok és a magyar Universiade-válogatott – nem voltak túl acélosak, másrészt nem volt túl acélos Rátgéber László együttese sem. Persze nem most kell csúcsformában lenni, mondhatják erre sokan, de a meglévő problémák túl konstansnak tűnnek ahhoz, hogy a szeptember 19-én kezdődő Európa-bajnokságig gyökeresen megváltozzon a kép.
Leginkább a centerposzt lyukasságára gondolunk, ahol egyetlen vérbeli ötös pozíciós kosarashölgy sem áll a szövetségi kapitány rendelkezésére. A legmagasabb játékos a 191 centis szegedi Kajdacsi Judit és a soproni Vajda Anna, miközben az európai elit ezen a poszton két méter körüli vagy annál is termetesebb centereket vonultat fel, akikkel szemben bizony jelentős hátrányban lesznek a magyarok. Mind a centik, mind pedig a kilók tekintetében, ami miatt még nagyobb teher hárul majd a mezőnysorra, és még több fog múlni a bedobók és az irányítók (dobó)teljesítményén. Sajnos azonban nyilván észreveszik ezt az ellenfelek edzői is, akik ha kellően szívós piócákat állítanak kisembereinkre, gyakorlatilag megbéníthatják a magyar válogatott támadójátékát. Marad ezek után a védekezés, mint lehetséges csodafegyver, csakhogy szilárd hátsó alakzat ide vagy oda, dobott pontok nélkül nehéz lesz nyerni…
"Amellett, hogy nagyon jól éreztük magunkat itt a pécsi edzőtáborban, amely egyébként még két napig tart, ez a torna megmutatta csapatunk legnagyobb hiányosságait – beszélt legfrissebb tapasztalatairól Rátgéber kapitány. – Az egyik, hogy igazi center nélkül vagyunk, a másik, hogy a külső sorunk rövid, Iványival, Englerttel, Csákánnyal, Eördögh-gel, Károlyival és Horváth-tal csupán hat mezőnyemberünk van a tizenkettes keretben. Márpedig a világversenyeken a hét kisemberes és öt magasemberes elosztást tartják ideálisnak a szakemberek. A létszámgondok egyébként azzal magyarázhatóak, hogy az utolsó pillanatban Hagara és Ujvári is lemondta a válogatottságot, pedig ők betölthették volna az űrt. Így viszont marad az űr és a zűr…”
Érdekes volt megfigyelni, hogy bár mindhárom mérkőzését megnyerte, mindannyiszor gyenge dobóteljesítményt nyújtott válogatottunk, ugyanis a találati arány a mezőnyből egyszer sem érte el a 40 százalékot. "A felkészülésnek ebben a szakaszában ez még nem okoz nekem fejfájást, de érdemes megvizsgálni ezt a kérdéskört, hogy mitől is alacsony a csapat dobószázaléka – fejtegette a szakvezető. – Attól, hogy nagyon kevés kosarat szereztünk az ellenfél palánkja alól, a másik ok pedig, hogy a védőlepattanók hiánya miatt kevesebb gólt dobtunk indításból, mint szeretnénk.” Hát igen, a lepattanók. Bizony e téren sem álltunk jól a Horváth Judit-emléktornán, tekintettel arra, hogy Horvátország és Bosznia-Hercegovina is felülmúltra a mieinket ebben a műfajban. Pedig Keller Annamária brusztolt becsülettel a gyűrű alatt a maga 189 centijével, és helyenként kifejezetten biztatóan mozgott a kényszerűségből neki jutott ötös pozícióban, akárcsak fiatal "szárnysegéde”, Cserny Réka.
Miközben a – nem sokkal – rutinosabb Papp Krisztina több mint egy hétig nem tudott edzeni fájó Achilles-ina miatt, Ujhelyi Petra pedig a WNBA-ben játszik sokezer kilomérerrel odébb a listavezető Detroit Shock játékosaként. Illetve újabban nem játszik, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ők ketten lennének a legveszélyesebb magyar centerek, és jelenleg egyikük sem áll Rátgéber László rendelkezésére. Így pedig nehéz jól felkészülni egy világversenyre.