Legyünk őszinték: igazán nagy jelentősége nincs egy egyszerű felkészülési torna megnyerésének, de azért akkor is nagy fegyvertény egy olimpiai ezüstérmes és egy Európa-bajnoki dobogóra pályázó válogatott orra elől elorozni az első helyet.
Legyünk őszinték: igazán nagy jelentősége nincs egy egyszerű felkészülési torna megnyerésének, de azért akkor is nagy fegyvertény egy olimpiai ezüstérmes és egy Európa-bajnoki dobogóra pályázó válogatott orra elől elorozni az első helyet. Ráadásul veretlenül! A görögországi Patraszban most ezt sikerült véghezvinnie a magyar nemzeti együttesnek, amelyet pedig előzőleg kicsit féltettünk is az erős ellenfelektől, mondván, nem tenne jót egy-két súlyos vereség a még csak formálódó csapat önbizalmának.Most aztán nagyot fordult a világ, ha valamivel, akkor az önbizalommal biztosan nincsen gond, arról meg, hogy ez ne csapjon át elbizakodottságba, Rátgéber László szövetségi kapitány biztosan gondoskodni fog. A szakvezetőt, aki persze nem titkolja, büszke a sikerekre, arra kértük, hogy árulja el: mi a receptje a győzelemnek center nélkül? "A jó védekezés, ez az első és legfontosabb dolog – érkezett a nem is túl meglepő válasz. – Egyébként nem az a legfőbb probléma, hogy a centereink kevés pontot szereznek, hanem hogy centerpozícióból, a palánk alól dobunk nagyon ritkán kosarat. A görögországi három meccs alatt összesen egyetlen centergólt dobtunk egy egyre, Keller Annamária révén az utolsó mérkőzésen Szerbia-Montenegró ellen. Emiatt aztán nem is értünk el túl sok pontot egyik ellenféllel szemben sem, de addig, amíg a védekezésünk stimmel, ez működni fog.”Mint ahogy működött Patraszban is, ami gyors mérleget vonva azt jelenti, hogy hatból hat győzelemmel áll a nem egészen egy hónapja zajló felkészülés során a magyar női válogatott. "Az utóbbi hetekben legyőztük a volt Jugoszlávia majdnem mindegyik tagállamát. Azért ez nem kutyadolog” – fűzte ehhez hozzá a délszláv régióból származó Rátgéber, arra utalva, hogy a pécsi Horváth Judit-emléktornán Horvátország és Bosznia-Hercegovina skalpját is megszerezték a mieink, hogy aztán Görögországban az európai kupaküzdelmekből jól ismert klasszisoktól hemzsegő szerbek is behódoljanak. "Károlyi, Eördögh és Csákány két-két extrameccset játszott, míg Iványi végig nagyon jól teljesített, vitte a csapatot. Centerposzton Seres feljavulása és Papp visszatérése sokat lendíthetne az együttesen” – tért vissza a magyar női kosárlabda legnagyobb rákfenéjéhez a mester. Csak hogy meg ne feledkezzünk az elsődleges problémáról, amelynek megoldása alighanem az utánpótlásedzőkre hárul, hiszen ha már a felnőtt mezőnyben nincs itthon megfelelő adottságokkal és képességekkel bíró magas játékos, nekik kell kinevelni egyet. Vagy többet…"Ennek a csapatnak az az erőssége, hogy a nemzeti tizenegyünk elég motivált, és azok, akik idejöttek, tényleg azért jöttek, hogy a válogatottban kosarazzanak – dicsérte tanítványai hozzállását haza-utazóban Rátgéber László. – Ám azt szeretném elmondani most is, hogy ezeket a sikereket nem kell túlbecsülni, mert azért amíg mi két nap pihenés után utaztunk Patraszba, addig a szerbek meg a görögök edzőtáborból, az ausztrálok pedig a tengerentúlról érkeztek a tornára. Objektíven kell a dolgokat nézni, de persze nem szabad lebecsülni sem, mert újból bebizonyítottuk, a magyar női kosárlabda-válogatott van olyan erős, hogy negyven perc alatt bárkit legyőzzön.”