Három hármas – a hármastól

Olyanról már beszámolhattunk, hogy honi klubban pattogtató idegenlégióst választottak a játékhét legjobbjává – még az első fordulóban, amikor Albena Branzova remeklése győzelemhez segítette a Pécset a klubvilágbajnok Szamara otthonában –, ez azonban így mégiscsak különlegesebb, értékesebb, hiszen ez a díj sokkal inkább szól a magyar női kosárlabdának, mint a bolgár erőcsatáré.
"Nem volt tudatos, hogy én akarom eldönteni a meccset, csak úgy jött” – állítja a kitüntetett, aki az utolsó játékrészben háromból három hármast rámolt be a háromszoros Euroliga-győztes gyűrűjébe. Kétség sem férhet hozzá, ezeknek a tripláknak köszönhetően tudtak fordítani a soproniak a záró negyed elején feljegyzett 12 pontos hátrányukból, nyugodtan nevezhetjük tehát Vajdát nyerőembernek, és úgy látszik, ezt az európai szövetség illetékesei is ugyanígy gondolják. Egyszer csak előtűnt a semmiből egy fiatal hölgy, és kivégezte a kontinens egyik legjobbját, amely pedig már biztos győztesnek látszott, végül mégis kiénekelték a sajtot a szájából.
Pedig nagyon nem úgy indult ez a találkozó, hogy éppen Vajda Annáról fog szólni. Bár Natália Hejková, a zöld-sárgák szlovák edzője a kezdő ötösben küldte pályára, nagyon hamar, két és fél perc elteltével a kispadon találta magát a sportág egyik legnagyobb itthoni tehetsége. "Az elején kihagytam egy ziccert, és gyorsan lecseréltek” – elevenítette fel a történteket a főszereplő, aki a későbbiek során már csak a végjátékban jutott újra szerephez, és akitől ezután azt kérdeztük, hová sorolja emlékei között a Bourges elleni fellépést. "Bizonyos szempontból az első helyen van, de nem lehet róla úgy beszélni, mintha, mondjuk, harminc percet játszottam volna – hangzott a válasz. – Ehhez szerencse is kellett, hiszen ha az utolsó dobásom nem megy be, nyilván nem dicsérnek ennyire.” No igen, ez már csak egy ilyen játék…
Vajdának egyébként nem is ez a bizonyos utolsó másodpercekben célba juttatott triplája volt a legbravúrosabb megoldása, hanem a második hárompontosa, amelyet egy fault ellenére dobott be, vagyis egyetlen támadásból négy pontot érhetett volna el, ha sikeres a gyűrűből kiszédülő bónuszbüntetője. "Repült felém valaki, nem tudom, miért dobtam el, nem szoktam az ilyen szituációkra emlékezni” – beszélt a faultos hármas körülményeiről a most már jobbára hármas poszton játszó kosarashölgy, akit pedig korábban inkább centerként használtak eddigi együtteseiben. "Nagyon messze vagyok én még attól, hogy ebben a szerepkörben el tudjak valamit érni” – mondta szerényen a bedobóskodással kapcsolatban a saját bevallása szerint éppen átképzés alatt álló játékos. Nincs igaza. Szerintünk 11 perc alatt 11 pontot bevágni a Bourges-nak már igenis valami.
Olyasmi, amire csak a legnagyobbak képesek egy ilyen szintű mérkőzésen, de persze ettől még korántsem tekinthető Vajda Anna kész játékosnak. És éppen ez a legszebb az egészben: hogy még bőven van benne fejlődési lehetőség, vagyis joggal remélhetjük, nem ez az utolsó pozitív hangvételű cikk, ami róla születik. Rajtunk mindenesetre nem fog múlni – de a jelek szerint rajta sem!