Kedves gesztus előzte meg a rangadót: a bemutatás után a szolnoki vezetőség virággal köszöntötte az Euroliga négyes döntőjébe jutott pécsi hölgyeket, aztán a nagy pusziszkodást követően keményen egymásnak estek a csapatok.
Olyannyira, hogy az egymást fogó Branzova és Farmer alig akarta elengedi a másik torkát, aztán amikor az új-zélandi légiós egy kis levegőhöz jutott, egy triplával hárompontos előnyhöz juttatta a MÁV-Coopot. Ezt egy középtávoli tempóval toldotta meg Csákány, de nem tartott sokáig a hazaiak öröme, ugyanis tíz pécsi pont volt a válasz a jó szolnoki kezdésre. Mivel az első negyed hajrájáig szinte kizárólag Farmer tudott betalálni a sárga-kékek közül – a Tapodi-együttes első 11 pontjából kilenc az ő nevéhez fűződött –, törvényszerű volt, hogy a PVSK vezetett, bár a 16 személyi hibát hozó játékrész utolsó percében Bjelica révén egyetlen pontra faragta hátrányát a Szolnok. Ekkor azonban megvillant Iványi, és bevágott egy hármast. Ha a válogatott irányító sejtette volna, hogy a következő tíz percben mindössze eggyel szerez több pontot a csapata, mint amennyit ő ebből az egy dobásból elért… De hát nem sejtette, hogyan is sejthette volna, viszont ettől még így történt: teljesen leblokkolt erre a negyedre a bajnok, amely alig tudott pontot dobni ez idő tájt az egyik legnagyobb itthoni riválisának. Igaz, odaát, a másik térfélen sem potyogtak a kosarak, de azért Bjelica be-betalált, példának okáért éppen az ő találatával egyenlített ki, majd vette át a vezetést a Szolnok. Talán kevésbé volt látványos, de az eredmény alakulása szempontjából nagyon fontos, hogy mennyire jól védekezett a meccs ezen szakaszában a házigazda, amely a félidőben hat ponttal vezetett (29–23), a harmadik játékrész elején pedig már tízzel (33–23). Érdekes, mennyire kontrasztban állt ez a negyed az előzővel: ezúttal remekül dobtak a felek, ráadásul külön élményt jelentett Djelmis és Károlyi triplapárbaja, amely 3–3-ra, azaz döntetlenre végződött. A mérkőzésen viszont vezettek a szolnokiak, bár a címvédő szívósan tapadt rájuk, és többször is feljött egy pontra. Egyenlíteni viszont nem tudott, hiába hajtott, hajszálnyival mindig előbbre tartott az ellenfele, így érkeztünk el a parázs hangulatú csata utolsó percéig. Papp két jó büntetője után négypontos előnyhöz jutott a házigazda, majd Iványi maradt a földön, miután faultot fújtak a javára. A pécsi csapat szíve azonban felállt a padlóról, és ezzel csapata is: a negyedik játékrész utolsó négy pontját ő szerezte, amivel kiharcolta a hosszabbítást.
Ott pedig tovább varázsolt. Ekkorra tartogatta ugyanis második hármasát, amivel hárompontos előnyhöz juttatta együttesét, majd amikor Bjelicának köszönhetően fordított a Szolnok, még egyet tekert a fordulatszámon, és beszórt egy tempót "emberrel együtt". Ezzel pedig már nyertesnek látszott a PVSK, a hátralévő hét másodperc mégis bőven elég volt a rendes játékidő hajrájában két fontos büntetőt elhibázó Djelmisnek, hogy végigrobogjon a pályán és bedobja a győztes kosarat. Megállapíthatjuk, az idény második Szolnok–Pécs meccse is hatalmas harcot hozott, ám ezúttal az Európa-kupa négyes döntőse kerekedett felül. A lehető legminimálisabb különbséggel, mégis talán ennyivel megérdemelten.
Nem véletlenül hatalmas a szolnokiak öröme: Csákányék óriási küzdelemben, hosszabbítást követôen verték meg a listavezetô Pécsi VSK-t (Fotó: Czagány Balázs)