Triplán ünnepeltek a pécsiek

Ami a legfontosabb, a csarnok mindig tele volt – tehát a nem magyar érdekeltségű mérkőzéseken is –, Iványi Dalmáék pedig azt az eredményt érték el, amelyet jelen körülmények között el lehetett várni tőlük: a félelmetesen erős Valenciennes-től kikaptak, de a bronzcsatában megvédték a becsületüket a Brno elleni diadallal. ---- Pedig amint hallani, sokan fanyalognak a harmadik hely, az immár második bronz ismeretében, de ki kell jelentenünk, nincs igazuk. Kevés csapat vészelte volna át ugyanis szerte Európában azt az érvágást, hogy végleg kiesik az egyetlen igazi centere, nem mellesleg a harmadik legjobb dobója – a MiZo-Pécsi VSK mégis elviselte Chantelle Anderson elvesztését, mi több, bejutott a Final Fourba. De mint tudjuk, ezzel még nem értek véget a hányattatások, hiszen az idény legfontosabb két meccse előtt alig néhány nappal immár biztosra ment a (bal)sors, és kiiktatta a baranyaiak soraiból a legjobb dobójukat, Károlyi Andreát is. No, nem hosszú időre, éppen csak annyira "megbetegítve" szegényt, hogy az elődöntőn és a fináléban ne tudja vállalni a játékot, de a pécsi lányok még így is helytálltak, és csonka csapattal is kivívtak egy győzelmet a földrész négy legjobb női kosarasklubjának mezőnyében. Akit a pénteki események nem győztek volna meg, a döntőben láthatta, az USVO-t itt és most nem lehetett megverni, a franciák mostanság legalább egy húszassal bárkinél jobbak Európában – mi, magyarok maximum amiatt lehetünk csalódottak, hogy ellenük kellett játszania a PVSK-nak az elődöntőt. Ha ugyanis a Final Four első játéknapján a cseh Brno vagy a lengyel Gdynia az ellenfél, a látottak alapján teljes mértékben elképzelhető, hogy győzött volna a magyar bajnok, és akkor most bronz helyett ezüstérmet ünnepelhetnénk.
Apropó, érmek! A nagydöntő után a szervezők újszerű ötlettel előállva kettébontották a díjkiosztót, és a medáliákat már a Széchenyi téren akasztották az aranykezű hölgyek nyakába az arra hivatott fontos emberek. Volt nagy dáridó, Irigy Hónaljmirigy-koncert és utcabál, miközben néhány mikrofon segítségével szinte folyamatos volt a párbeszéd a kedvencek és kedvelőik között. ---- "A mai napon annyi ígéretet kaptam különféle emberektől, hogy jövőre megnyerjük az Euroligát!" – kiáltotta világgá az erkélyről szíve vágyát a hangulattól teljesen átszellemülő Rátgéber edző, aki aztán a merész kijelentés után megirigyelve szakmánkat, interjúkészítésbe fogott ugyanott, és segítőjét, Fűzy Ákost, majd Károlyi Andreát kezdte el ostromolni kellemetlen kérdésekkel. Csak egy példa: "Andikám! Melyik csapatban fogsz játszani jövőre?" – érdeklődött hamiskás mosoly kíséretében, amiből kiderült, a hét végén elképesztő érzelmi szélsőségeket megélő tréner még az ilyen magasztos pillanatokban sem feledkezik meg a jövő csapatának építéséről. Hiába, aki Euroligát akar nyerni…! No de Károlyin nem lehetett kifogni, mert bár, ahogy azt Rátgéber is pontosan tudta, ötezer alant ünneplő ember előtt ilyenkor nem illik negatív választ adni, ő azért egy "Nagyon remélem, hogy itt"-tel meghagyta magának a kiskaput, ami alighanem annak szól, hogy anyagi téren van bizonyos lemaradása a pécsi egyesületnek a válogatott játékossal szemben. ---- A mostani Final Fournak az is célja volt, hogy gazdaságilag egyenesbe hozza a rendezési jog által rengeteg reklámlehetőséghez jutó MiZo-Pécsi VSK-t, sőt Rátgéber még odáig is elment az elődöntő előtt, hogy azt nyilatkozta: az anyagi nyereség fontosabb, mint a pályán elért siker. Nyilván nem gondolta teljesen komolyan, de nem mondta volna, ha nem tartaná fontosnak ezt is, azaz biztosan van mit rendbe tenni pénzügyileg. Rózsa Gábor szakosztály-igazgató virágos jókedve a záró ünnepség közben mindenesetre arról tanúskodik, megtalál(hat)ta a számítását a magyar bajnok, amely a Lauber Dezső Sportcsarnok és a Széchenyi tér után a Pepita nevű szórakozóhelyen is bulizott egy nagyot a hosszúra nyúló vasárnap éjszaka, ám immár szűkebb körben, csak a barátok, családtagok és a leghűségesebb szurkolók jelenlétében. Ez is egy bizonyíték arra, hogy a négyes döntős szereplés a körülményekhez képest jónak mondható, hiszen ellenkező esetben bizonyára nem ünneplik meg háromszor a harmadik helyet.
Különben pedig három a magyar igazság: meglehet, a harmadik PVSK-s Final Four még jobban sül el… ---- Az elődöntőbeli 22 és a döntőbeli 24 pontos siker után nem túlzás azt állítani, hogy a Valenciennes kiemelkedett a Final Four mezőnyéből. Ezt tükrözte a szakemberek által összeválogatott All Star-ötös is, amelynek három játékos lett tagja a franciák közül: a hátvéd Audrey Sauret, a bedobó Allison Feaster, valamint a center Ann Wauters, akit megválasztottak az egész négyes döntő legértékesebb játékosának (MVP) is. Hiába, aki a két legfontosabb mérkőzésen 41 pontot dob és 12 lepattanót szed, valamint kilenc labdát szerez… Visszatérve az álomegyütteshez, a második helyen végzett Gdyniából az orosz Natalja Vodopjanova került be, és van egy magyar tagja is a csillagok csapatának: igen, nyilván kitalálták, Iványi Dalma, a PVSK motorja és csapatkapitánya. A pécsiek irányítója lett a Final Four legjobb irányítója!