Megnyílt az út a riválisok előtt

Hét egymást követő aranyérem után az idén már a negyeddöntőben elbúcsúzott a Magyar Kupa küzdelmeitől Rátgéber László együttese, amely előtt nagy meglepetésre az Euroleasing-Orsi Sopron húzta le a sorompót – az a klub, amelynek jogelődjét, a GYSEV-Ringát négyszer is megverték a fináléban a baranyaiak az utóbbi években. Megnyílt tehát az út a vetélytársak előtt arra, hogy rangos sorozatot nyerjenek meg.
Még mielőtt valaki arra gondolna, hogy a PVSK nélkül gyenge mezőny jött össze a négyes döntőre, le kell szögeznünk: bár a bajnoki tabella listavezetője, mint fentebb említettük, kiesett, a második, a harmadik, a negyedik, valamint az ötödik helyezett ott van az elődöntőben, kakukktojás tehát nincs, csak erős együttesek vannak. A legacélosabbnak – továbbra is a bajnokság állása diktálta erősorrendet figyelembe véve – a Szolnoki MÁV-Coop SE tűnik, amely Tapodi Péter kezei alatt igencsak ütőképes alakulattá formálódott erre az idényre. Persze ebben szerepe van a megnövekedett büdzsének is, de akkor sem gazdasági, sokkal inkább szakmai siker, hogy a kék-sárgák már túl vannak egy négyes döntőn 2004-ben: a női Európa-kupa Final Fourján, ahol a második helyet csípték meg.

Most aligha elégednének meg az ezüstéremmel, különösen annak tükrében, hogy a kupagyőzelemért folytatott csatározások során a legnagyobb riválisuknak tűnő Euroleasing-Orsi Sopront valósággal lehengerelték szerdán, amikor a középszakasz második helyéről döntő rangadón 32 ponttal, 81–49-re megverték Natália Hejková sokra hivatott együttesét. "Nyilván a két nagy mellett – a Diósgyőrre és a Sopronra gondolok – a harmadik ellenfelünk, a Szeged is a Magyar Kupa elnyerésére pályázik, mert gondolom, ezért vállalta magára a rendezést. Ôszintén szólva a mi részünkről is álszerénység volna, ha nem vallanánk be, hogy az aranyérem megnyeréséért utazunk. Az Európa-kupával ellentétben, amely sorozatban az ezüstérem is szép eredménynek tűnik, itt csak az első helyet jegyzik, a többire az évek múlásával senki sem fog emlékezni" – gondolkodott hangosan és logikusan Tapodi Péter, a szolnokiak edzője. Megjegyzendő, mellettük szól az is, hogy nincsen sérültjük, és ők az egyetlenek a négyes döntő csapatai közül, akik elmondhatják ezt magukról. ---- A második számú favorit, a már említett soproni Euroleasing-Orsi például első számú és egyetlen igazi centerét, a makacs gerincsérüléssel bajlódó Okszana Zakaluzsnaját kényszerül nélkülözni, és szerdán Szolnokon is látszott, hogy az orosz légiós távollétében mennyire sebezhetők a palánk alatt a zöld-sárgák. Diósgyőrben a technikás litván erőcsatár, Agne Abromaité jobb térde miatt aggódnak, Szegeden Donkó Orsolya dőlt ki a sorból – mind a ketten meghatározó embernek számítottak, és többnyire a kezdő ötösben küldte őket pályára edzőjük. Apropó, szegediek! Sokakat talán meglepett, miért éppen ők adnak otthont a négyes döntőnek, úgyhogy megkértük Keresztes Györgyöt, a Szeviép által támogatott klub ügyvezetőjét, világítsa meg a döntés hátterét. "Az első és legfontosabb ok, hogy Szeged női kosárlabdacsapatának először sikerült bejutnia a legjobb négy közé – magyarázta a rendezési jogért lefolytatott licitálást megnyerő klub elöljárója. – A tényleg nagyon szűk elnökségünk ezután minden követ megmozgatott a szükséges anyagiak előteremtése érdekében, és bár jelentős erőfeszítéseket kívánt, hogy mi rendezzük a kupadöntőt, úgy éreztük, játékosainknak és szurkolóinknak is tartoztunk ezzel. Ráadásul szerintem reális esélyünk lett volna a fináléba kerülésre, ha nem jön közbe Donkó Orsolya sérülése, és ha nem kellett volna visszamennie már most Ujhelyi Petrának az Egyesült Államokba a WNBA miatt…" ---- 1994, MISKOLC
DKSK-SeM–BEAC-Mol Rt. 100–85
1995, PÉCS
BSE–Soproni Postás 74–70
1996, BUDAPEST
FTC–Soproni Postás 96–87
1997, SOPRON
PVSK-Dália
DKSK-BorsodChem 64–49
1998, SOPRON
PVSK-Dália-Dalmand Rt.
GYSEV-Ringa 82–79
1999, MISKOLC
PVSK-MiZo–GYSEV-Ringa 80–69
2000, PÉCS
MiZo-Pécsi VSK
Soproni Postás-Tabán Trafik 79–43
2001, SOPRON
MiZo-Pécsi VSK–GYSEV-Ringa 64–63
2002, PÉCS
MiZo-Pécsi VSK–GYSEV-Ringa 64–41
2003, MISKOLC
MiZo-Pécsi VSK–Soproni Postás 62–61