A legnehezebb ellenfél jön

Szám szerint nyolcat, de ennek mostantól kezdve nem lesz jelentősége, hiszen szerdán elkezdődik a kontinensviadalra kvalifikáló hatmeccses sorozat, amelyen mindenki tiszta lappal indul - már ami az eredményeket illeti. A balszerencsés felkészülés nyomait viszont nehéz lesz eltüntetni, annál is inkább, mert például a több mint egy hete agyrázkódást szenvedő Papp Krisztina csak egy nappal a franciák elleni összecsapást megelőzően csatlakozhatott újra társaihoz, nyilván nem az ideális erőállapotban.
És mégis győzni kell, illetve kellene, méghozzá mindegyik mérkőzésen ahhoz, hogy a csapat egészen biztosan ott tudhassa magát a soron következő, 2005-ös, törökországi Eb mezőnyében, ahová a középdöntőcsoportokból csak a négy első helyezett és a két legjobb második jut ki egyenes ágon. Ezért aztán maximum egy együttest engedhet maga elé Magyarország válogatottja, és azt is csak úgy, hogy közben jó mérleget produkál a többiek ellen, mert ha mondjuk, három győzelemmel és három vereséggel szerzi meg az ezüstös - de persze itt érmet nem érő - pozíciót, lemondhat a továbbkerülésről ebben az esztendőben. Csakhogy miközben ezzel már a sorsolás előtt is tisztában voltunk, azóta azt is tudjuk, hogy mindegyik kalapból a létező legnehezebb ellenfelet kaptuk, hiszen Franciaországot, Litvániát és Olaszországot rendelte Károlyiék mellé a (bal)sors. Szóval balszerencsés csoportbeosztás, balszerencsés felkészülés - és mégis a cél a továbbjutás…

Na dehát ilyen az élsport, ahol mindig óriási a konkurencia, különösen a kosárlabdában, amelyben bizony ellentétben más csapatsportágakkal már nemigen létezik fehér folt Európa térképén. Az első ellenfél, amellyel szerdán ütközik meg a Rátgéber László, Tapodi Péter kettős szakmai elképzelései szerint szerveződő csapat, rögtön a legnagyobb falat: a földrész 2001-es legjobbja, az előző Eb ötödikje, a klubszinten a kontinens legerősebb bajnokságát magáénak tudó Franciaország. Fiatal, mindössze 24.7 év átlagéletkorú, de korántsem gyenge kerettel érkeztek hozzánk a gallok, akiknek névsora már ismert a magyar szakvezetők előtt: Antibe, Bade, Dumerc, Godin, Gomis, Hermouet, Lawson, Le Dréan, Lesdema, Melain, Ndongue, valamint Reghaissia alkotja Alain Jardel kapitány generációváltáson átesett válogatottját. Amely a felkészülés során gyakorlatilag a földbe taposta agresszív védekezésével a szerbek, a szlovákok és a lengyelek együttesét, pedig ezek az országok kivétel nélkül képviseltet(het)ték magukat a legutóbbi Európa-bajnokságon.
Visszatérve a mieinkre, Rátgéber László azért pozitívumokról is be tudott számolni a több mint egy hónapos erőgyűjtés utolsó napján: "A csapat összekovácsolódott, és jó az összjáték." Aztán ott lesz még mindemellett a remélhetőleg minél nagyobb számú pécsi közönség, amely már sok nagy sikerbe hajszolta bele kedvenceit, és ha már a baranyai megyeszékhelynél tartunk, az sem utolsó szempont, hogy szinte végig ott készült a csapat. Ismerős lesz tehát a pálya, a gyűrű, a közeg, azaz ha túlzottan sok minden nem is, a hazai pálya előnye a magyarok mellett szól, amit már csak azért is jó lenne kihasználni, mert a siker nagy lökést adhatna a társaságnak az elkövetkezendő hetek erőltetett menetére.