Stocktonnak szólt a taps

Pedig a kivételes tehetségű Stockton majdnem csodát tett, még így nyakkendős-elegánsan is. Amikor a nagyszünetben köszöntötték őt mezének hivatalos visszavonultatása alkalmából, még 15 ponttal égett a Jazz (volt a hátrány 19 is). A hangulat azonban annyira felforrósodott, a Stockton tiszteletére megtelő Salt Lake City-beli aréna 19 911 nézője - még a korszakos játszótárs, Karl Malone is eljött! - olyan kulisszát varázsolt a játéktér köré, hogy a fiatal gárda szárnyalni kezdett: Carlos Arroyo triplájával egyenlített (69-69), sőt Mehmet Okur duplájával - először a meccs folyamán - a vezetést is átvette (73-72). Aztán hagyta kicsúszni a kezéből… Lee Nailon pontjaival az első győzelem ügyében igen eltökélt Hornets fordított, és bár a Jazznek maradt még ideje, Andrej Kirilenko két elrontott büntetője 4.4 másodperccel a vége előtt, majd Gordan Giricek célt tévesztő duplája azt jelentette: nem sikerült győzelemmel kedveskedni a legendás irányítónak.

Ami Stocktont illeti, a szokott szerénységgel búcsúzott - mintha nem ő lenne a liga utolérhetetlen rekordere a gólpasszok (15 806) és a labdaszerzések (3265) kategóriájában. "Mindannyian legyenek büszkék erre a mezre, az általa szimbolizált sikerekre, hiszen részük van benne. Önöknek köszönhetem, hogy mindig otthon éreztem magam a pályán" - mondta a játékot másfél éve abbahagyó kosaras kedvenc közönségéhez fordulva. "Hozzáállása példamutató volt, még az edzéseken is mindig a legjobbat igyekezett kihozni magából" - emlékezett a két döntőbeli szerepléssel (1997, 1998) fémjelzett közös másfél évtizedre Jerry Sloan edző.
A példamutató hozzáállás… Ezekben a pofonoktól hangos és súlyos büntetésekkel terhes napokban a ligának jólesett egy ilyen kiváló sportemberre irányítani a reflektorfényt. Az élet persze nem áll meg, Indianában is fel kell emelni a fejeket - ezt egy sajtótájékoztató keretében képletesen meg is tették. Donnie Walsh tulajdonos elnézést kért a pénteki detroiti balhéért (pontosítsunk: "a ránk eső részért"), Rick Carlisle edző pedig arról beszélt, hogy a hosszú időre eltiltott Ron Artest (egész idény), Jermaine O’Neal (25 meccs) és Stephen Jackson (30 meccs) nélkül sem változtak a célok, azaz irány a rájátszás. "Sok játékosunk évek óta a kispadot koptatja, most íme, itt a játéklehetőség. Mondhatni, a felmentő sereg úton van" - így Larry Bird elnök. A nézőkkel verekedő Artest és O’Neal - bár a büntetést a klubbal együtt túl szigorúnak tartja - bocsánatot kért a viselkedéséért, és előbbi erősen bízik abban, hogy a bajnokesélyesből hirtelen ki tudja, mivé visszacsúszó Pacers így is bejut a playoffba. Ott már ő is játszani akar. Addig meg jobb híján reklámozza a most megjelenő rapalbumot, amelyen ő is szerepel. Ha minden igaz, tegnap megkezdte az autogramosztást. Újabb ereklyék születnek…

FORDÍTANI TUDNI KELL. "Ôk azt találgatják, hogyan veszíthettek, mi meg azt, hogyan nyerhettünk" - viccelődött Flip Saunders edző, miután a Minnesota úgy győzött Dallasban, hogy az egész meccsen összesen 26.5 másodpercig vezetett, a befejezés előtt 4:27 perccel például 12 pontos hátrányban volt; a Mavs 1996 karácsonya óta először játszott a ,,nagy hármas" nélkül (Finley és Nowitzki sérült, Nash a nyáron Phoenixbe igazolt).

MÉLYPONTON A CHICAGO. Phoenixi vereségével a Bulls - a mezőny immár egyetlen nyeretlen csapata - megismételte eddigi legrosszabb idényrajtját (0, 9; 1967-68); a Suns zsinórban ötödször győzött.

GASOL NÉLKÜL IS megy a Memphisnek: a San Antonio elleni már a második győzelem volt a sérült legjobb dobó és lepattanószedő nélkül.

A HÉT LEGJOBBJAI. A Keleti főcsoportban az orlandói Grant Hillt (heti átlag: 30 pont, 5.5 assziszt; két győzelem), a Nyugatiban a phoenixi Amare Stoudemire-t (34.5 pont, 9.3 lepattanó; négy győzelem) választották meg az elmúlt játékhét legjobbjának.

WILLIAMS KIDÔLT. Térdműtéte után valószínűleg a teljes idény kihagyására kényszerül a torontói Alvin Williams.

---- N ---- &