<b>Néha egy kis nyugi is kell</b>

- Jó év volt, akárcsak a tavalyi meg a tavalyelőtti - mondja elégedettnek tűnő hangon. - Öregszem ugyan, megint egy esztendővel öregebbek lettünk valamennyien, de nem baj, a lényeg, hogy elég jó szériában vagyok.
- A csapata is.
- Jók vagyunk, mentálisan erősek, és ez az egyik legfontosabb. A motivációnk is rendben, és ebből még akármi kisülhet. Mármint az Euroligában, mert kicsit már elegem van a bronzérmekből.
- A válogatottból is az lett?
- Tekintettel arra, hogy iszonyú keveset láttak otthon, úgy gondoltam, hogy a bajnoki zárás után kapjon belőlem a családom is. Akkor ugyanis eleve nem normális állapotba kerül az ember az idegi megterheléstől, és ezt nem kívántam újabb hetekre kitolni, ez az egyik ok, amiért nem vállaltam tovább a kapitányságot. A nyár nekem a tengert, a gyerekeimet, a jó rosét és a roston sült halakat jelentse, ne pedig az Európa-bajnoki selejtezőkre való felkészülést.
- Mennyi beleszólása volt az utódlásba?
- Három aspiráns volt, Tursics lemondta, Tapodit valamiért nem akarták, Sterbenz lett a befutó. Sokat beszélgettünk, végül jó döntés született. De Füzy Ákoson, a másodedzőn keresztül ezután is rajta tartom a szememet a csapaton. No meg még most is rendszeresen hívogatnak külföldről a tornák miatt, ezeket a hívásokat már kezdem átirányítgani annak, akit illet, így legalább napi öt-tíz telefonnal kevesebbem lesz. Egyébként állandó, nagyon szép munka a kapitánykodás, de hatalmas gond is tud lenni.

A nyáron Amerikába menne dolgozni

- Sikerből sem jut annyi, mint klubedzőként.
- A siker fontos, a győzelmekből sosem elég, ez az, amiért élek. És ha az ember jól csinálja, amit csinál, akkor a sporton kívüli életét is sokkal jobban tudja élvezni.
- Nyáron.
- Igen, most csak január ötödikéig maradhatunk a fenekünkön, akkor megint utazunk. Azt is lehet szeretni, de néha egy kis nyugi is kell. A nyárral persze még várjunk, hiszen ha az amerikai női kosárbajnokságban, a WNBA-ban összejönne valamilyen munka, azt a világért sem hagynám ki.
- Oda, feltételezem, nem egyedül utazna.
- Nem, persze kizárólag a családdal. Mindenesetre március-április táján kiderülhet, lesz-e belőle valami. De kell is az idő az ügyintézésre, a vízumokra. Már Iványi Dalmával is beszélgettünk erről, ő is menne, ha találna magának csapatot. Már játszott kint, én még nem dolgoztam arrafelé, de szívesen kipróbálnám.
- Iványi lenne a prototípusa a Rátgéber által megálmodott kosarasnak?
- Kezdjük azzal, hogy én ritkán szoktam dicsérni, mert a fejlődés a cél, ahhoz pedig meg kell keresni a hibákat. De… Szóval Dalma az az ember, akinek egyszerre van fantasztikusan kiérlelt egyénisége, ugyanakkor mindent képes alárendelni a közösségnek, képes mások fejével is gondolkozni. Nekem óriási segítség. Amikor 1994-ben eljött Kecskemétről, az első döntőmben dobott huszonkét pontot Bubuéknak, meg is jelent a Nemzeti Sportban, az akkori szponzorunk után szabadon, hogy Dalma Dáliája, avagy a Dália Dalmája. Az is volt. ---- V ---- -