- Miért vette a kalapját? - kérdeztük a borsodiak évadbeli második leköszönő vezetőedzőjétől.
- A türelmetlenségem miatt, de távozásomhoz nagyban hozzájárult az is, hogy kikezdtek a szurkolók, akik tulajdonképpen azt sem tudták, ki vagyok. A csapat mögött álló kulturálatlan kemény mag tagjai még arra sem érdemesek, hogy szót fecséreljek rájuk. Talán a vezetők megtehették volna, hogy velük szemben védelmet nyújtanak nekem.
- Ki kezdeményezte a szerződésbontást?
- Én! Elhatározásomat a MiZo-Pécsi VSK elleni idegenbeli mérkőzést követően jelentettem be. A klub irányítói először azt mondták, hogy gondoljam meg, aludjak rá egyet-kettőt. Mivel ezután sem másítottam meg döntésemet, tiszteletben tartották azt, és korrekt módon váltunk el. Utódomat, Tapodi Pétert is magam ajánlottam.
- Voltak illúziói amikor a DKSK-hoz szerződött?
- Az a tájékoztatás, amit kaptam, nem volt valós… Munkámmal hozzájárultam ahhoz, hogy a csapat egyenesbe kerüljön, és az új lányok leigazolását is én javasoltam.
- Akkor bizonyára nem bánta meg, hogy a diósgyőrieknél töltött egy kis időt…
- Ha nem próbálom meg, hiányérzetem lett volna. Nagy szakmai becsvággyal, de hobbistaként érkeztem Miskolcra. A feladatot, amelyen nekem nem múlt az egzisztenciám, kihívásnak tekintettem. Azt természetesen nem sejthettem előre, hogy mi vár majd rám.
- Hogyan tovább, mit fog csinálni?
- Csaknem tizenöt éve van egy vállalkozásom, azt egyetlen pillanatig sem adtam fel. De a kosárlabdától sem távolodom el, a monoriak női csapatánál ügyködöm majd.
