Klasszis lett a vízhordóból

A sors különös fintora, hogy éppen Bencze Zoli sérülése miatt beszélgethetünk most. Az ő kiválása miatt kaptam több játéklehetőséget, igaz, a közönség is sokkal többet várt tőlem. Kezdetben ezzel képtelen voltam megbirkózni, gyengén játszottam, aztán egyszer csak minden megváltozott. Az év végi ünnepek után úgy éreztem, jobban bíznak bennem, egyre jobban ment a játék, tudtam, ha esetleg egyszer-egyszer hibázom, akkor sem fogják a fejemet venni - vélekedik Góbi.

- Néhány napja azt mondta, jobban játszik, mint amennyire kosarazni tud.
- Néha tényleg így érzem, valahogy eltalálom a ritmust, és utána minden bejön, a társak is bíznak bennem, nélkülük nem is menne ilyen jól. Az idei csapatunk nagyon egységes, jó a hangulat, tudunk egymásért keményen küzdeni.

- A moszkvaiak elleni fehérvári mérkőzésen már a nevét skandálta a publikum.
- Jó volt hallani. A meccsek közben nem mindig tudok figyelni a nézők reakcióira, de azért ez jól hallható volt. Egyébként a kritika valahogy mindig könnyebben utat talál az emberhez. Szerencsére ebből most kevesebb ér…

- Pedig mostanában az ellenfél szurkolói is könnyebben a szájukra veszik.
- Általában akkor találják meg az embert, ha mutat valamit a pályán. Bár az elmúlt tíz év során megszoktam már, hogy kikezdenek, így volt ez már Szolnokon is a vásárhelyi illetőségem miatt, s így van azóta is. Nem tudom, miért éppen velem foglalkoznak, talán azért, mert keményebb vagyok az átlagnál, igaz, szerintem ennek a megítélése a bíróktól is függ. A Dinamo Moszkva elleni első meccsen például csupán egy személyit kaptam, pedig majdnem végig a pályán voltam.

- Mennyiben változik a helyzete most, hogy Bencze visszatért a csapatba?
- Nagyon örülök neki, hogy egyre többet játszhat, a csapat vele még magasabb célokat tűzhet maga elé. Ebben a hónapban például kilenc kemény meccsünk van, akármilyen jó erőállapotban van egy játékos, az ilyen sorozat nagyon megterheli. Zoli egyre több terhet vehet le a vállainkról.

- Ennyi meccs mellett marad ideje a hobbijára?
- A horgászatra gondol?
- Az Albacomp naptárában is a pecabotok mögött ül.
- Sajnos mostanában nagyon ritkán jutok el horgászni, ha van egy kis szabadidőm, azt inkább a családdal töltöm, a feleségemmel, a kislányommal és a kisfiammal, tavaly talán háromszor jártam a Tiszán. Talán majd az idén.
- Milyen halra megy?
- Télen általában élő kishallal vagy gumihallal süllőzünk, nyáron pedig kecsegézünk.

- Azt beszélik, a kecsegét nehéz kifogni.
- Nem könnyű, de a szolnoki barátom igazán profi ebben. Régebben tiszavirággal lehetett kecsegét fogni, most már csak speciális csalikkal lehet.

- Hogy tervezi, mikor lesz több ideje a halakra?
- Ha arra céloz, meddig folytatom a pályafutásomat, nem tudok konkrét időpontot mondani. Volt olyan időszak, amikor úgy gondoltam, harmincnégy-harmincöt éves koromig játszom, de ez már megadatott. Most úgy vagyok vele, játszom, amíg nincs súlyosabb sérülésem, amíg nem túrnak ki a csapatból a fiatalok, s ami a legfontosabb: amíg érzem a játék örömét.

Tüske maradt a válogatott

Részese lehetett a magyar férfiválogatott legutóbbi nagy sikerének (amikor a mieink kiharcolták az Eb-részvételt), s nagy visszhangja volt, hogy tavaly hosszú idő után újra bekerült a keretbe - Góbi mégis némi keserűséggel gondol vissza az utóbbi időszakra.

"Válogatott voltam a franciaországi Európa-bajnokság előtt, s tavaly ötéves szünet után kaptam ismét meghívót. Hihetetlenül örültem neki, teljes hittel és alázattal küzdöttem végig a felkészülést, az edzőmeccseken végig jó teljesítményt nyújtottam, aztán a tétmeccseken csak epizódszereplő lehettem, két-három perceket tölthettem a parketten. Máig maradt bennem hiányérzet, hogy nem élhettem meg azt, amiért tíz héten át küzdöttem."