Michael Jordan elégedetten léphetett ki luxuspáholyából az amerikai egyetemi bajnokság (NCAA) St. Louis-i férfidöntőjének végeztével, hiszen egykori alma matere, a North Carolina nyerte meg a mérkőzést.
"Természetesen nagyon büszke vagyok rájuk, de meg kell jegyeznem, ha nem a North Carolina az ellenfél, az Illinois csapatának drukkoltam volna" - mondta a gárdával 1984-ben a csúcsra jutó kosárlegenda. Na igen, későbbi hat NBA-bajnoki címének Illinois legnagyobb városában, Chicagóban örültek a legjobban…
Sean May lett a finálé legjobbja
Sean May lett a finálé legjobbja
Sean May lett a finálé legjobbja
Sean May lett a finálé legjobbja
De hagyjuk Jordant, hiszen a nagy érdeklődéssel várt, 47 000 nézőt vonzó hétfői mérkőzésnek - amelynek tiszteletére a hagyományoknak megfelelően az NBA is szünnapot tartott - megvoltak a maga hősei. Például Rashad McCants, aki az első félidőbeli 14 pontjával jelentős előnyhöz segítette az észak-karolinaiakat. Aztán az idény legjobb irányítójának megválasztott Raymond Felton, aki - miután az Illinois fogcsikorgatva, egy 10-0-s rohamra építve felzárkózott (65-65) - az utolsó percben lefülelte az ellenfél ünnepelt csillaga, Luther Head passzát, majd három büntetővel megtartotta a trófeát a "Tar Heelsnek". Mindannyiukat felülmúlta azonban Sean May, aki a második félidő első 12 percében 16 pontot gyűjtött - és a Final Four két mérkőzésén elért 21.5 pontos, 11.6 lepattanós átlagával kiérdemelte a legjobb játékosnak (Most Outstandig Player) járó díjat.
"Bár apám nem erőszakoskodott az ügy érdekében, én mindenképpen a nyomába akartam lépni. Ennél magasztosabb célom nem is lehetett volna" - mondta a centert játszó May, akinek édesapja, az Indianát erősítő Scott May 1976-ban ugyancsak NCAA-bajnok lett (korábban Henry és Mike Bibby, illetve Marques és Kris Johnson volt képes hasonló apa-fiú bravúrra). Ha nem nyer a Tar Heels, Maynek akkor is lett volna alkalma az ünneplésre: a meccs napján töltötte be a 21. életévét…
A bajnoki címet tehét a North Carolina (33, 4) vitte haza - 1993 óta először -, de a négyes döntőről 1989 óta hiába álmodozó ellenfél, a "Fighting Illini" sem szégyenkezhet, hiszen a finálébeli mindössze a második veresége volt az idényben (37, 2). Tán ha nincs a 40 (!) triplakísérlet, pontosabban a 28 elhibázott hármas, másként alakul minden.
NCAA Final Four, St. Louis, döntő NORTH CAROLINA-ILLINOIS 75-70 (40-27) Edward Jones Dome, 47 262 néző NORTH CAROLINA: Felton 17/12, May 26, McCants 14/6, J. Williams 9/9, Manuel. Csere: M. Williams 8, Noel 1, Scott, Terry, Q. Thomas. Vezetőedző: Roy Williams ILLINOIS: D. Williams 17/9, D. Brown 12/6, Powell 9/3, Head 21/15, Augustine. Csere: Ingram 11/3, Carter, McBride, N. Smith. Vezetőedző: Bruce Weber Az elődöntők: North Carolina-Michigan State 87-71, Illinois-Louisville 72-57 A Final Four legkiemelkedőbb játékosa: Sean May (North Carolina) A női döntőt lapzártánk után rendezték. ---- N ---- &
