Akár az aranyérmet is megszerezhette volna az alapszakaszt megnyerő, a rájátszásban első mérkőzését Pakson elvesztő Zalaegerszeg kedden, de a címvédő Atomerőmű vertnek tűnő helyzetből nyert a döntő második mérkőzésén, így ma még semmiképpen nem születhetett meg a végső döntés.

Ettől függetlenül a zalai közönségre ezúttal sem lehetett panasz, már az első perctől kezdve úgy szorítottak a kedvencekért, mintha máris aranyérmet ünnepelhettek volna.

Kellett is a biztatás, mert a paksiak nagyon összekapták magukat. Ahogy az első találkozón, úgy ezúttal sem adták olcsón a bőrüket. Bár játékban és csapatként nem tudták felvenni a versenyt vendéglátóikkal, akaratukra nem lehetett panasz. Más kérdés, kosárlabdában szimpla akarattal aligha lehet fontos mérkőzést nyerni egy kiváló ellenfél otthonában.

Paksi duplával indult a mérkőzés, de a ZTE gyorsan átvette a vezetést, és jobbára kézben tartotta a mérkőzést. A játékrész közepén a hosszú paksi gólcsendet Drill triplája szakította meg, kellett is a pont a vendégeknek, mert 7–6 után egy 6–0-s etappal elléptek a házigazdák. Erre aztán az ellenakcióból Wilson válaszolt egy triplával, ám a negyed végére belátható távolságon belül tudott maradni az Atomerőmű. (17–13)

A zalaiak játéka ezúttal is igen színes volt, bár sokkal inkább a mezőnydobásokat erőltették, akár a hármas vonalon kívülről is, mint a palánk alatti támadás befejezéseket. Hátul rendezett és fegyelmezett védekezésükkel kevés teret és lehetőséget hagytak a vendégeknek, akik jobb híján egyéni betörésekkel próbálkoztak, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A nagyszünetre kezdett elhúzni az ZTE. (34–26)

A mérkőzés végül a harmadik negyedben dőlt el. Hiába kezdett be Horváth egy triplával, a paksi folytatás ennél jóval szerényebbre sikeredett. A támadásban egyre tanácstalanabb paksiakon a fáradtság és a dekoncentráltság jelei mutatkoztak, nem úgy a zalaiakon. A házigazdák még bátrabban és nem is túl rossz százalékkal dobáltak kintről, tripláikkal pedig már-már behozhatatlan előnyre tettek szert. Persze, ehhez szükség volt arra is, hogy védekezésük továbbra is „csendbe tartsa" a vendégek támadójátékát. Ebbe belefért ugyan a sok személyi, de a mérkőzés eredményébe is. (54–40)

A záró részben Kámán Tamás remek kosaraival érett a kiütéses hazai siker – az egyiknél a saját palánk alól induló villámgyors zalai kontra második passza már ziccerben találta a zsákoló hazai klasszist –, de az örömkosárlabdához a vendégek cseresorának volt érdemi hozzátennivalója. A vége egész parázsra sikerült, de csak az eredmény változott és a különbség csökkent, a lényegi kérdés – ki nyer ma? – már korábban eldöntetett. (68–59)

Megérdemelten nyert a ZTE, amely a találkozó végén, egy már zsebben lévő meccsen kevésbé koncentrált, mint a fájó vereség elől sikeresen menekülő paksiak. A harmadik, de legfőképpen a negyedik negyed elején látottak alapján az aranycsata akár a következő, paksi ütközetben eldőlhet. Az Atomerőműnek csak abban az esetben van sansza újra visszajönni az ötödik, döntő mérkőzésre Zalaegerszegre, ha végig úgy játszik, mint a keddi találkozó elején, de még inkább az utolsó percekben.