Zalakerámia-ZTE KK (1.)–Szolnoki Olaj (4.)

A kezdés előtti bemutatásnál Zalaegerszegen papírfecnik és szalagok borították be a pályát, zengett a csarnok, szólt a duda, hamisítatlan döntő hangulat uralkodott. Már az elődöntő első meccsén. Nehezen találni olyan játékost, aki ilyen körítés mellett nem képes kiadni magából a maximumot. A szerdai meccsen sem volt másként.

Szolnoki pontokkal indult a találkozó, a láthatóan kissé ideges házigazdáknak majd másfél percre volt szükségük, hogy betaláljanak. A folytatásban az elöl-hátul nagy tempót diktáló vendégek megléptek (2–8), a ZTE újabb másfél perces gólcsend után válaszolt, igaz, triplával. Ilyen visszafogott támadójáték viszont kevés a győzelemhez. Nyolc perc pergett le a negyedből, amikor a ZTE utolérte végre a vendégeket, de a Szolnok ura maradt a helyzetnek, nem engedte át a vezetést a házigazdáknak. Az első negyed végén így is döntetlen volt a részeredmény. (21–21)

A második felvonásban maradt a szolnoki előny, majd 23–26-os mérkőzésállást követően jött egy holtpont, amelyről a ZTE mozdult el előbb. De még mindig csak szaladhatott az Olaj után. A fordulat a 17. percben következett: egy tripla a hazaiak vezetését jelentette, először a mérkőzés folyamán. Ez viszont meghozta a zalaiak étvágyát, akik 36–31-nél meglépni látszottak a támadásban kissé megrekedt szolnokiak ellen, így aktuális volt az időkérés a vendégek részéről. A nagyszünetre hárompontos hazai előnnyel vonulhattak a felek. (38–35)

A harmadik negyed továbbra is jó iramot, nagy küzdelmet és sok izgalmat tartogatott, mindössze annyi változás történt, hogy a Szolnoknak kellett az eredmény és a ZTE után futnia. Időközben azonban lelkes közönsége támogatásával a zalai védelem összeállt, a kicsit fáradni is látszó Szolnok ritkán jutott igazi lövőhelyzetig, ziccerig pedig még annyi sem adatott meg.

A védekezéstől felbátorodó ZTE pedig érezte ellenfelén, hogy megrendült, és triplákkal próbálta meg padlóra küldeni. A harmadik negyed közepén nagyon közel jártak ehhez a házigazdák. (56–39)

A becsületérért küzdött a folytatásban a jól kezdő, de akkori önmagára már csak felvillanásaiban emlékeztető Szolnok. A játékosok mindkét oldalon a kinti dobásokat erőltették. A vendégek azért, mert így volt esélyük felzárkózni. Az idő is haladt, ráadásul a palánk alá csak nagy nehézségek árán lehetett bevinni a labdákat. A ZTE viszont elkapta a fonalat, ők bátran dobálhattak, próbálkozhattak kintről, sokszor ziccerig adogattak körbe a triplakísérletek előtt. (70–54)

A negyedik negyedben a ZTE biztos vezetése tudatában iskolajátékot mutatott be, a szolnokiak számára felsejlett a száz kapott pont rémképe, ami nem túl biztató előjel a folytatást illetően. Mert ez a meccs ugyan elúszott, de van lehetőség a javításra, ehhez azonban a szerdán látottakhoz képest jelentős formajavulásra lesz szüksége a Szolnoknak. A zalaegerszegi közönség hathatós segítséget jelentette a ZTE számára a kiütéses sikerben, a hasonlóan lelkes szolnoki publikum számára is adva van a feladat, hogy erőt adjon kedvenceinek.

Atomerőmű SE (2.)–MJUS-Körmend (3.)

Sabáli Balázs, a Körmend szakvezetője nagyon fogadkozott a paksi találkozó előtt, hogy meglepik a házigazdákat. Ez egybecsengett Dávid Kornél véleményével is, aki párosból inkább a Körmendet várja a döntőbe, mintsem a címvédő paksiakat. Egykori kiválóságunk úgy vélte: a körmendiek jók lehetnek egy idegenbeli bravúrra. Nos, ez rögtön az első randevún összejött.

A nyitány kiegyenlített volt, de aztán az Atomerőmű érzett rá a mérkőzés ízére, mert vezetést szerzett magának. Már nyolc pont is volt a paksiak előnye (18–10), ám meglepetésre ez béklyót rakott az Atomerőműre. Rohamra indultak a vendégek, és kisvártatva már náluk volt a vezetés (19–20).

Viharos első negyed után a másodikban előnyhöz jutott a Körmend. A második felvonás közepén kritikus pillanatokat élhettek át a pályán lévők. Sok volt a hiba, nagy volt a tét, de az eredmény nem változott. Csaknem három perc telt el pont nélkül, míg a Körmend betalált. Ezután a vendégek kézben tartották a mérkőzést, a paksiak meg hiába űzték-hajtották őket, a vendégek mindig eredményesen menekültek el a felzárkózó hazaiak elől.

A harmad negyed végén még nyílt volt a csata (55–60), nem úgy percekkel később: a Körmend szabályosan állva hagyta a hazaiakat, és az 1–10-es etappal eldöntötte a mérkőzést.