Gyász: elhunyt a kosárlabda és vízilabda közös legendája

Kosárlabdázóként kezdte a pályafutását, de főiskolásként elkezdett vízilabdázni, és később sem szakadt el a sportágtól. 1948-ban – miután 1946-ban kosarasként, egy évvel később pólósként nyert Eb-ezüstöt – mindkét olimpiai válogatottba meghívták, s ő végül a vízilabda mellett döntött, így tagja lehetett a Golden Settebellónak nevezett olasz pólós aranygenerációnak.

Vízilabdázóként hat bajnoki címet szerzett és 84 mérkőzésen szerepelt a válogatottban, amelyek felén ő volt a csapatkapitány.

Kosárlabdázóként hatszor lett bajnok, majd később edzőnek állt, és így sem volt sikertelenebb: kilencszer vezette hazájában csúcsra az Olimpia Milano együttesét. Ebben az időszakban hihetetlen, 322–28-as mérleget könyvelhetett el csapatával, amellyel 1966-ban BEK-et, 1971-ben és 1972-ben KEK-et is nyert (ezek voltak az olasz klubok első nemzetközi sikerei az európai kupaporondon).

A válogatott menedzsereként 1980-ban az olimpiai ezüst, 1983-ban pedig a kontinensviadalon aratott győzelem mellett tevékenykedett.

A Herceg becenévre hallgató Rubinit hazájában a háború utáni korszak egyik legjelentősebb sportalakjának, igazi mítosznak tartják.