ATOMERŐMŰ–ZTE

A Gáspár, Kámán duó vezérletével az első negyedben olyannyira tartotta a lépést ellenfelével a Zalaegerszeg, hogy döntetlenre mentette a nyitó játékrészt, ám a folytatásban már csak kapaszkodott a paksiak után. Azt viszont becsülettel megtette, így az Atomerőmű a nagyszünetre hatpontos előnybe került. Ami csak a papírforma ismeretében tűnhetett kevésnek, az első meccs paksi rémálmával ellentétben – amelyen elbukta a pályaelőnyét az Atomerőmű – maga volt a megtestesült nyugalom.

A harmadik felvonásban csak nem tudott döntő előnyre szert tenni az Atomerőmű, a 26. percben speciel időkéréssel próbálkozták meglendíteni beragadt szekerüket. A hajrá azonban egyértelműen a beleerősítő Paksé lett, amely elsősorban a ponterős játékot produkáló Hodges, Sales páros jóvoltából megnyerte a mérkőzést – a vége kiütés lett, végül a Johnson, Körtélyesi, Vojvoda trió is megszórta magát –, és miután hazai botlását legutóbb idegenbeli sikerrel már feledtette, összesítésben előnyhöz jutott.

KÖRMEND–KECSKEMÉT

Az első negyed, de nyugodtan mondhatjuk, az első félidő végtelenül kiegyenlített küzdelmet hozott. Egy remek egyéni teljesítménnyel és rengeteg hibával, ami a rohanásba becsúszott. Egyénileg Rashad Bell nőtt a mezőny fölé, méghozzá magasan, így döntően a házigazdák egyedül neki köszönhették, hogy a félidőben nemhogy tartották a lépést a csapatként funkcionáló kecskemétiekkel, hanem hárompontos előnyre tettek szert. Bell egymaga 17 pontot szerzett, csapata összpontjainak több mint felét. Említsük meg, a felek amilyen bátran dobtak kintről, azt legalább pontatlanul tették. A körmendiek az első két negyedben 1/12-ig jutottak, a vendégek kétszer pontosabbnak bizonyultak, más kérdés, a 2/12-re sem lehettek túl büszkék.

A nagyszünet után bárhogy iparkodott, csak nem tudott önmagát megnyugtató előnyhöz jutni a Körmend, így a Kecskemét végig üldözte a házigazdákat. Bell elfáradt, alaposan visszavett a tempóból, de az addig kizárólag egyemberes Körmend képes volt váltani és sok mozgással próbált meg helyzetbe kerülni. A képzeletbeli stafétát Dies vette át – már ami a pontszerzést illeti –, a többiek pedig jól dolgoztak alá, olykor gólpasszokkal, máskor pontot érő kosarakkal. A csatát hattal a körmendiek nyerték meg, így előnnyel várhatják a folytatást.

ALBACOMP–FALCO

Jól kezdett, és még jobban folytatta a találkozót a fehérvári együttes, amely az Antonio Crocker, Jonathan Jones, Simon Balázs trió lendületes és ponterős játékával a nagyszünetre tizenkét pontos előnyre tett szert. Nevesített trojka 36 pontot termelt csapata 47-jéből, ezzel speciel eredményesebbek voltak, mint a komplett vendégcsapat, amelyben a 12 pontos Charles Gosán kívül a többiek beragadtak a rajtnál. A harmadik negyed ellenben a szombathelyieké volt, akik a veszni látszó fejsze nyele után kaptak, méghozzá sikerrel. Remekül összeállt a Falco, utolsó rohamra indult, mielőtt végleg eldőlt volna a mérkőzés. A szombathelyiek a hét ponttal megnyert felvonással a záró negyednek ötpontos hátránnyal vághattak neki. Ezzel azonban mintha ellőtték volna a puskaporukat – méghozzá az összest – a vendégek. A fehérváriak a 10–5-re megnyert ötperces periódussal a hajrához érve ismételten megléptek. Utolsó reménysugárként időt kért a Falco, hátha az segít. Nem segített, a hajrában az Albacomp meggyőzővé tette a különbséget, és előnnyel várhatja a negyedik felvonást.

SZOLNOK–PÉCS

A Szolnok az első negyedtől folyamatosan építgette előnyét a Pécs ellen, így a szünetre már megnyugtató különbséggel pihenhettek meg az Olaj játékosai. A hazaiaknak különösen a kezdősora remekelt, hiszen mind az öten legalább tíz pontig jutottak, a legeredményesebb a 22 pontos Horváth Ákos, illetve a 20 pontos Báder Márton volt. A Szolnok ezzel másodszor vette át a vezetést a párharcban.

A negyedik mérkőzéseket hétfőn játsszák, méghozzá a mostani vendégcsapatok pályaválasztása mellett.