Busztragédia: a kapitány csak a hogyan továbbon gondolkodik

„Senki sem magával foglalkozik, hanem a többiek felől érdeklődik. Iszonyatosan megörülünk egymásnak, ha csak találkozunk, emellett pedig minden aprócska jó hírnek is tudunk örülni – mondta a balesetben kisebb, csupán felületi sérüléseket szenvedő játékos, aki szerint csak a hogyan továbbra szabad gondolniuk. – Ami engem illet, alig várom, és a többiek nevében is mondhatom, hogy az lenne a legjobb, ha minél hamarabb a pályán tudnánk lenni, ha kosárlabdázhatnánk, ha csinálhatnánk a dolgunkat.”

Laklóth szerint az a történtek után sem lehet kérdés, hogy Győrben képzeli el a jövőjét.

„Bár korábban is jó közösséget alkottunk, a történtek még jobban összekovácsoltak minket. Az igazság az, hogy a társaságot egy ilyen borzalmas eset szét is verhette volna, de nálunk éppen az ellenkezője történt. Ez az egység olyan érték, amelyet gondosan meg kell őriznünk, és ebből lehet tovább építkezni.”

A játékosok közül a fiatal szerb légiós, Natasa Kovacsevics sérült meg a legsúlyosabban, neki a bal lábát térd alatt amputálni kellett. A csapatkapitány azt mondta: társában olyan, sportemberhez méltó tartás rejlik, amelyet nem sok emberben látott még.

„Nem tudom, hányunknak lenne ekkora lelkiereje az ő helyzetében, főleg ilyen fiatalon, tizenkilenc évesen. Mindenki példát vehetne róla. Ő sem magával törődik, hanem a többiekről érdeklődik, hihetetlenül tudott örülni annak például, hogy Burdi Szabi, a gyúrónk már nem géppel, hanem segítség nélkül lélegzik.”

A vasárnap este megműtött gyúró számára a hétfői és a keddi nap még kritikusnak számított, az erős fizikumú sportember szervezete azonban biztatóan reagált. Tegnap már a mélyaltatásból is felébresztették, de a gyógyulása érdekében nem sokkal később visszaaltatták. A többi sérült győri játékos gyógyulása jól halad, a fizikai sebek gyógyulnak, már csak hármójuknak kell kórházban lenni. Őket a társak folyamatosan látogatják, mindenki napi kapcsolatban van a másikkal. Laklóth úgy véli: amíg nincs jól teljesen minden társuk, addig tartoznak annyival egymásnak, hogy együtt maradnak. Ezért nem járt még otthon ő sem, és maradt inkább Győrben.

A balesetben életét vesztő Tapodi Péter klubigazgató és Fűzy Ákos edző kapcsán a kapitány azt mondta: nem tudja, ezt a veszteséget mikorra tudják feldolgozni, még abban sem biztos, hogy száz százalékig eljutott mindez a tudatukig, mindannyiuk hangulata hullámzó.

„Próbálunk menni tovább, Ákossal és Péterrel kapcsolatban csak a szépre és a jóra emlékezni, azokra a remek eredményekre, amelyeket az ő munkájuknak köszönhetően elértünk.”

A baleset után elképesztő az összefogás, amellyel a magyar sportélet szereplői próbálnak segíteni a győri kosarasoknak. A győri labdarúgók, kézilabdázók, a soproni kosárlabdázók, a magyar szövetség is klub mellé állt, gyűjtést szerveztek, nem beszélve a szurkolókról, kívülállókról, akik szintén segítenek a maguk módján.

„Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek – mondta Laklóth. – Azoknak, akik hívnak minket, érdeklődnek, akik imáikba foglalják a sérülteket és az elhunytakat. Valóban példátlan ez az összefogás – ilyenkor jövünk rá, hogy mennyivel jobb lenne, ha a hétköznapokban is ugyanez volna jellemző.”