Vége! 38 évesen visszavonult a magyar sport legyőzhetetlenje

Vágólapra másolva!
2014.05.03. 12:07
null
Iványi Dalma 38 évesen is a csúcson! (Fotó: Grnák László)
A korábbi válogatott kosárlabdázó, Iványi Dalma tegnap, 38 évesen játszotta utolsó mérkőzését, a PINKK Pécs játékosaként bajnoki címmel búcsúzott a közönségtől a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Szubjektív írásunkban páratlan pályafutását elevenítjük fel.

 

Vannak dolgok, amelyekhez a hosszú évek alatt hozzászokik az ember, olyan természetessé válnak, mint, hogy reggel felkel a nap.

Aztán, amikor ezek egyszer csak mégis megváltoznak, akkor furcsa ürességérzetünk támad. Ezt érezhették az MKB Veszprém szurkolói Pérez Carlos, az Alba Volán drukkerei Palkovics Krisztián, a Falco-fanatikusok Kálmán László, vagy a ferencvárosi hívek Lipcsei Péter, illetve Kökény Beatrix visszavonulásakor. Ezt fogják átélni egyszer a győri kézilabdásokért rajongók is Görbicz Anita „nyugdíjba vonulásakor” (szerencsére ez még nem ma és nem is holnap lesz, az irányítóra ugyanis éppen fontos feladat vár a Bajnokok Ligája négyes döntőjében), és hamarosan így érezhetnek a pécsi kosárlabdabarátok is, miután Iványi Dalma tegnap lejátszotta utolsó mérkőzését.

A fent említett klubikonok és még jó néhány társuk (néhány éve a Sportlegek sorozatunkban külön cikket is szenteltünk nekik: A leghűségesebbek: Görbicztől Lipcseiig) az évtizedek alatt nemcsak a teljesítményükkel, hanem szeretett sportáguk iránti alázatukkal is példát állítottak-állítanak. És egy kicsit azt is példázzák, hogy még a profitorientált sportvilágban is van helye olyan értékeknek, mint a hűség, és a pénz szaga, időnként bűze talán nem nyomja el teljesen az érzelmeket, mert a sport és a sportolók az érzelmek, a valahova tartozás kifejezése, az életre is jellemző, megalkuvás nélküli küzdelem miatt is lesznek szerethetőek.

NÉVJEGY
IVÁNYI DALMA
Született: 1976. március 18.
Magasság: 175 cm
Posztja: irányító
Csapatai: PVSK (1994–2011), Florida University (1995–1999), Phoenix Mercury (2003), San Antonio Silver Stars (2005, 2006), Botasspor Adana (2012), PINKK Pécsi 424 (2012–2014)
134-szeres válogatott
Legjobb eredményei: 10x magyar bajnok, 2x Euroliga-3., Eb-4.
Elismerések: 5x az év magyar kosárlabdázója (2001, 2003, 2004, 2006, 2007), a magyar kosárlabda halhatatlanja (2005).

Olyanok, mint Iványi Dalma. A Békéscsabán született kosárlabdázónő, aki első pécsi idényében, még 1995 tavaszán éppen csak betöltötte a 19. életévét, amikor a BSE elleni döntő harmadik meccsén a fővárosban, a Városmajorban 22 pontjával csapata második legeredményesebb dobója volt, és a kispadról beszállva döntő érdemeket szerzett a PVSK Dália győzelmében, története második bajnoki címében, Dalmának az volt az első aranya. Ugyanúgy örült, könnyezett, mint tegnap, immár 38 évesen a 10. bajnoki címe után.

Miközben az évek röpültek a Dalmát még gyerekkorukban megkedvelő drukkerek felnőttek, a középkorúak mára nyugdíjba mentek, és sokan már meg sem élhették hosszú pécsi pályafutásának végét. E sorok írója is általános iskolás kölyökként látta először az azóta a magyar kosárlabdázás halhatatlanjai közé is beválasztott játékost, míg tegnapi utolsó meccsét már édesapaként, a kisfiával együtt nézte. Iványi mindeközben nem csinált mást hétről hétre, meccsről meccsre, csak mutogatta a figuraszámokat, dobta számolatlanul a pontokat, gyűjtötte a lepattanókat, osztogatta a gólpasszokat fáradhatatlanul. (A legrangosabb kupasorozatban, az Euroligában a gólpasszok terén négyszer, labdaszerzésben háromszor, büntetőzésben pedig egyszer bizonyult a legjobbnak.)

Pedig anno a legendás irányító, Horváth Judit „cseréjének” vitték Pécsre, a cseréből pedig örökös helyettes lett, miután a pécsiek „Jucija” 1997 szeptemberében halálos közúti balesetet szenvedett. A fej fölötti kétkezes dobásairól is emlékezetes Horváth nem csak a pályán, hanem azon kívül is a csapat vezére volt, Dalma azonban mindkét fronton az örökébe lépett. Csapatával együtt legyőzhetetlenné vált a pályán kívül is. A pályán néha ugyan meg lehetett őt, őket verni, de végképp megtörni, ellehetetleníteni nem, pedig voltak rá kísérletek. Emlékezetes eset például, amikor 1998 tavaszán, amerikai ösztöndíját megszakítva hazatért a Sopron elleni bajnoki döntőre (Horváth halála miatt is volt rá szükség), a GYSEV-Ringa vezetői minden követ megmozgattak, hogy ne játszhasson, de ő jött, látott és három év távollét után is nyert – bajnoki címet másodszor.

AZ UTOLSÓ MECCS

NŐI KOSÁRLABDA NB I, 5. MÉRKŐZÉS
PEAC PÉCS–PINKK PÉCSI 424 42–54
(18–11, 5–14, 9–9, 10–20)
Pécs, 3200 néző. V: Vígh P., Földházi, Papp P.
PEAC: Raksányi 4, REID 19, Jovanovics 1, Nagy-Bujdosó 9/3,
Bishop 4. Csere: Kublina 4, Fűrész, Orozovics 1, Pap, Nagy D. Edző: Djokics Zseljko
PINKK: IVÁNYI 8/6, KENNEDY 15/3, HOLT 13/3, Őri, Tomlinson 7. Csere: Pascua 7, Sarok 2, Kováts N., Ruják 2, Katona Sz. Edző: Roberto Hernández
Az eredmény alakulása. 3. perc: 4–4. 6. p.: 8–8. 13. p.: 18–15. 17. p.: 20–20. 23. p.: 28–29. 26. p.: 30–32. 33. p.: 34–41. 37. p.: 38–46
Kipontozódott: Bishop (39. p.), Fűrész (40. p.)
A három nyert mérkőzésig tartó párharc végeredménye: 3–2 a PINKK Pécsi 424 javára.

Mindegyik címe, eredménye felsorolásához persze nem lenne elegendő egy cikk, nem is ez a cél. Viszont az ifjabb olvasók kedvéért azért nem árt egy kis felsorolás. Az utolsó (tegnapig) aktív magyar profi játékos, aki női világbajnokságon szerepelt (1998) és tagja volt az 1997-ben Eb-4. magyar csapatnak, az első magyar (Nagy Andrea mellett, ugyanazon szezonban mutatkoztak be), aki játszott az amerikai profiligában. Tízszeres magyar bajnok (itthon több aranya van, mint a kilencszeres bajnok edző Rátgéber Lászlónak, a pécsi női kosárlabda egyébként összesen 12 bajnokcsapatot adott), kétszeres Euroliga-bronzérmes, háromszoros Euroliga All-Star válogatott, a 2000-es években a kontinens legjobbjai között tartották számon. 2010-ben, 34 évesen, a női mezőnyben meglehetősen ritka tripla duplát (három statisztikai mutatóban két számjegyű határ) ért el a lengyel Wisla Plock ellen. Ez utóbbi annak a példája, hogy túl a 30-on is ugyanazzal lelkesedéssel játszott, mint a kezdet kezdetén.

Képtelenség volt megtörni a lendületét. Még akkor sem tudott elszakadni a pécsi csapattól, amikor 2011-ben szülési szabadságra ment, az új szezonban ugyanis már vezetőként dolgozott. A Pécs 2010 csapatát már ő sem tudta megmenteni a csődtől, de új klubot szervezett, amelyet két év alatt, immár PINKK Pécs néven ismét a csúcsra vezetett. Úgy, hogy az együttest nem engedték be a városba, a hazai meccseit Komlón volt kénytelen megrendezni.

Iványi tegnap mégis bajnoki döntőt játszhatott a kosárlabdában ketté szakadt város másik csapata, a PEAC ellen, „idegenben” a Lauber Dezső Sportcsarnokban, és ahogy az a hollywoodi sztorikban is lenni szokott, a legyőzhetetlen ismét győzött (ahogy a szezon során győzelemmel búcsúzott a többi nagy rivális, a Sopron, a DVTK és a Győr csarnokától is). A sikerből pedig tevékenyen, nyolc ponttal, közte két triplával, vette ki a részét.

AZ UTOLSÓ NYILATKOZAT

„Csodálatos befejezése volt ez a mérkőzés a pályafutásomnak, ennél kerekebben nem is sikerülhetett volna. Mindig is azt vallottam, hogy a jó embereket éri a szerencse, ezek szerint én nagyon sok jót tettem, hogy ennyit kaptam vissza érte"

A meccs után is elmondta, ez volt az utolsó... Hogy aztán mi lesz csapatával (visszafogadja-e a város, egyesül-e még valaha a két együttes), mi lesz az egyre alacsonyabb színvonalú magyar női kosárlabdával (évről évre csökken az érdeklődés is, nagyon messze kerültünk az európai elittől), azt nem tudni. Egy biztos, a jövőben is szükség lenne a hozzá hasonló egyéniségekre, nem is elsősorban az eredményeik miatt, hanem mert példát mutatnak a fiataloknak. Manapság sokszor hallani még utánpótlás edzőktől is (sportágtól függetlenül), hogy hiányzik a gyerekekből a küzdőszellem, a kellő akarat, a kitartás, a sportág feltétel nélküli szeretete. Iványit azért szerették sok ezren, és tapsoltak neki felállva utolsó meccsén is, mert számára ezek a dolgok voltak ugyanannyira természetesek, mint a reggeli napfelkelte...

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik