Kosárlabda: Ez az öt mérkőzés mindenkit megijesztett – Hanga

– Öt vereség után megnyugvást jelenthetett a két győzelem…
– Egyértelműen – felelte lapunknak felszabadultan Hanga Ádám, aki 15 ponttal segítette a Barcelona Lassát győzelemhez spanyol bajnokin a Bilbao otthonában. – Ez az öt mérkőzés kissé megijesztett mindenkit, fontos volt, hogy visszatérjünk a megfelelő kerékvágásba. Remekül, öt győzelemmel kezdtük az évadot, tehát nem arról volt szó, hogy egyáltalán nem tudunk játszani. Kisebb hullámvölgyet éltünk át minden téren, de örülök, hogy jó teljesítménnyel lábaltunk ki belőle.

– A védekezéssel volt a legtöbb baj?
– Igen. A csapatunknak rengeteg fegyvere van támadásban, amikor kikaptunk, akkor sem azzal volt gond. Gyakran száz pont környékén termeltünk, de kaptunk is annyit – ha ennyire sokat kapsz, nagyon nehéz nyerni, és a szerencsén is múlik. Ezen kellett javítani, meg is tettük, amit egyértelműsít, hogy az addig veretlen Olympiakoszt ötvenegy ponton tartottuk az Euroligában.

– Mennyiben más a szerepköre a Barcelonában, mint volt a Baskoniánál?
– Nincs annyi lehetőségem támadásban, főként ha a legutóbbi szezonnal mérem össze. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor két éve a Baskoniánál a védekezésben volt főszerepem. Vasárnap a Bilbao ellen például többször támadhattam a gyűrűt, többet dobhattam. Ha győz a csapat, mindenkinek fényesebb a neve, ez jellemző a sportban. Ha nem dobok kosarat, viszont nyerünk, jól dolgoztam, ha kikapunk, jönnek a támadások, hogy többet kellene dobnom, rossz a formám… A legfontosabb a győzelem, utána a saját teljesítményem.

– Elégedett önmagával?
– Sosem vagyok megelégedve, mindig többet és többet akarok. Támadásban nem gondoltam, hogy ennyit hozzá tudok tenni. Védekezésben eddig úgy-ahogy megoldottam a dolgomat, ám ennél sokkal aktívabb is lehetnék, például labdát szerzek, blokkot adok, egyszerűen olyan hatást gyakorolok a társaimra is, hogy vezér legyek…

– Segítette a beilleszkedését, hogy Sito Alonso edzővel jól ismerik egymást?
– Erről sokat beszéltem vele is, hogy ismerem a filozófiáját, az nagy előny, de hátrány is, hiszen a társaim nem ugyanazok, mint eddig voltak. A játék az, de ha bemondunk egy figurát, a Baskoniánál pontosan tudtam, ki merre megy – az új csapatnál a társam máshová indul… Az persze jó, hogy ismerem Sito reakcióit, edzésmódszerét, és tudom, mire számíthatok tőle.

– Most már huzamosabb ideje csinálja, de hozzá lehet szokni a folyamatos heti két-három mérkőzéshez?
– Fizikailag nagyon nehéz. A mi gárdánk tizenöt játékost rotál, három teljesen kiesik a csapatból, meg kell harcolni a helyekért, de így lett felépítve a keret. Ha valaki rossz mérkőzéseket produkál, kieshet a csapatból. Nem néztem utána, ám szinte biztos, hogy az enyém az első három legtöbb játékperc egyike a Barcánál. Jól teszem a dolgomat, de mint mondtam, nem elégedek meg. Nyerni jöttem ide, akár a szezon végén, akár idény közben a Király-kupát.

– A város hogy tetszik? Jól érzi magát a család?
– Nagyon jól érezzük magunkat. Első két spanyolországi évem során Manresában laktunk, ami közel van Barcelonához, sokat jártunk át. Turistaszemmel tehát nem volt ismeretlen a város, többször is megmutattuk akkori vendégeinknek. Európa egyik legszebb városában élhetünk, minden adva van, a tengerpart, az éttermek… Lassan a családom is beilleszkedik, a nagyobbik gyerek új iskolába ment, új barátokat szerezhet. Egyébként meg ha nyer a csapat, a hangulat is kiváló.

– A nehéz napokon visszagondol még a válogatott Európa bajnoki-szereplésére?
– Nem szeretek a múltban élni, bár ha nagyon lent vagyok, visszanézek egy-egy meccset, amelyeken jobban játszottam. Hatalmas élmény volt az Eb, viszont most kicsit amiatt is vagyok fáradtabb, néha nagyon nehéz játszani, ám tudom, hogy február környékén kell csúcsformában lenni. Néha próbálom felidézni a szép emlékeket, de a jelenben élünk.