Keller Ákos: A fejembe vettem, hogy megyek, és így is lesz

– Mit érez most?
– Boldog vagyok, remekül érzem magam, de korábban eléggé izgultam – mondta a Nemzeti Sportnak a magyar válogatott 29 éves csapatkapitánya, Keller Ákos, aki a francia Pau-Orthezben folytatja pályafutását.

– Mi volt az izgalom oka?
– Sosem volt még ilyen nyaram, eddig mindig korábban megegyeztem a klubjaimmal, s aláírtam a szerződésemet, ha lejárt. Persze nem sokat ingáztam, hiszen csak az Albában és Szolnokon játszottam Magyarországon.

– Mi vitte rá, hogy huszonkilenc évesen kóstoljon bele a légióséletbe?
– A szezon végén elhatároztam, hogy nem akarok az NB I-ben játszani, s elég makacs vagyok, hogy tartsam magam ehhez.

– Van a döntésének különleges oka?
– Egyszerűen külföldön szerettem volna folytatni a karrierem.

– Erre korábban is lett volna lehetősége.
– Valóban, de korábban sosem volt türelmem kivárni a megfelelő ajánlatot, biztosabbnak éreztem, ha a nyár elején elkötelezem magam.

– Mit tud új kenyéradójáról?
– Jártam a városban két éve, amikor az Albával ott játszottunk a FIBA-kupában. Rengeteg történelmi épület van, kellemes hely, a csarnok is hangulatos. Ami a klubot illeti, teljesen megfelel annak, amit kitűztem célnak magam elé: erős bajnokság, nagy hagyományokkal büszkélkedő együttes, szóval: tökéletes. Sajnos nem tengerparti város, de talán majd jövőre sikerül olyan helyre szerződnöm, ahol az is van.

– Milyen szerepet szánnak önnek a franciák?
– Négyes és ötös poszton is lehetőséget kapok majd, csereként, minimum tizenöt perceket ígértek. Már beszéltem telefonon az edzővel, Laurent Vilával és a sportigazgatóval is.

– Ez nem kevés egy válogatott csapatkapitányának?
– Szerintem nem, és valljuk be, valahol el kell kezdeni.

– Mivel eddig csak Magyarországon kosarazott, most nyilván kilép a komfortzónájából, hiszen idegen országban, ismeretlen csapattársakkal dolgozik: erre hogyan lehet felkészülni?
– Tisztában vagyok vele, hogy ez kihívás, de készen állok az ismeretlenre is. Másrészt igényem és szükségem is van most arra, hogy új közegben éljek, kosarazzak, hogy új ingereket kapjak.

– Alighanem sokakban felvetődik a kérdés, hogy nem túl későn ugrik-e bele ebbe a kalandba.
– Jobb későn, mint soha! Bennem is van olyan érzés, hogy ezt jóval korábban meg kellett volna lépnem, de, mint mondtam, eddig nem voltam elég türelmes. Most viszont a fejembe vettem, hogy megyek, és így is lesz, amiért nagyon hálás vagyok az ügynökségnek, amelynek segítségével nyélbe ütöttük a külföldi szerződést egy nívós egyesülettel. Vasárnap vagy hétfőn már utazom is.