Honti Kata: Sohasem mondjuk, hogy soha, de úgy gondolom, vége

– Mi történt önnel azóta, hogy az Euroliga tavalyi négyes döntője után visszatért Olaszországba?
– Befejeztem az idényt perugiai csapatommal, amelynél edzősködtem – felelte érdeklődésünkre Honti Kata korábbi Euroliga-győztes játékos. – Ezt követően edzéseket vezettem, de ebben az évadban szünetet tartok. Utolsó éves vagyok az egyetemen, néhány vizsgám van még hátra, most a szakdolgozatomat írom, és szeptemberben talán diplomázok, tehát ez élvez prioritást. De mást is csinálok, családi vállalkozásban apartmanokat adunk ki, és a magyar szövetségnek is segítek egy projektben. Az edzősködés már túl sok lett volna, inkább felfüggesztettem, ha már végigszenvedtem három évet az egyetemen…– Mi történt önnel azóta, hogy az Euroliga tavalyi négyes döntője után visszatért Olaszországba?
– Befejeztem az idényt perugiai csapatommal, amelynél edzősködtem – felelte érdeklődésünkre Honti Kata korábbi Euroliga-győztes játékos. – Ezt követően edzéseket vezettem, de ebben az évadban szünetet tartok. Utolsó éves vagyok az egyetemen, néhány vizsgám van még hátra, most a szakdolgozatomat írom, és szeptemberben talán diplomázok, tehát ez élvez prioritást. De mást is csinálok, családi vállalkozásban apartmanokat adunk ki, és a magyar szövetségnek is segítek egy projektben. Az edzősködés már túl sok lett volna, inkább felfüggesztettem, ha már végigszenvedtem három évet az egyetemen…

– Milyen szakon tanul és miből írja a szakdolgozatát?
– Vezetés és menedzsment szakon tanulok, angol nyelvű szakdolgozatomban azt vizsgálom, a társaságiadó-támogatás hogyan kapcsolódik az utánpótlás fejlődéséhez, mennyiben járul hozzá a hazai kosárlabda-egyesületek gazdasági stabilitásához.

– Eszébe jut még az a két hónap, amikor ismét belekóstolt a profi világba, nem is alacsony szinten?
– Persze, nagyon sokszor, s egyáltalán nem bántam meg, hogy hazamentem. Előtte két évig nem játszottam, ám hamar visszajött a régi rutin, amit imádtam csinálni. Ennyi bőven elég is volt, nincs bennem hiányérzet, hogy szeptembertől újra más irányt vett az életem.

– Még csak harminckét éves, elképzelhető, hogy ismét visszacsábítja a parkettre valamelyik csapat?
– A tavalyi már a harmadik visszatérésem volt, a haknizást egyszer be kell fejezni. Az olasz klubok a mai napig többször megkeresnek, akármikor dönthetnék úgy, hogy folytatom, de itt az ideje pontot tenni a mondat végére. Soha nem mondjuk, hogy soha, de úgy gondolom, vége – noha korábban is ezt hittem… Az, mondjuk, speciális eset, ha a nevelőegyesületem, a szülővárosom csapata hív, vagyis a Sopron Basket.

– Egyetért-e korábbi klubja döntésével, hogy a csapat még Ljubljanába sem utazott el, mert Veneto tartományban élő emberekkel érintkezett volna, ha játszik a Schio ellen?
– Megértem a soproniak döntését. Magyarországon még nincs regisztrált megbetegedés, ha lejátszották volna a mérkőzést és utána megjelenik a vírus, akkor is kellemetlen helyzetbe kerülnek, még ha nem is ők viszik be. Próbálják megvédeni az országot, a lakosságot, Sopron városát, minden rizikót ki akarnak szűrni. Arról nem is beszélve, hogy az idény megy tovább, veszélybe kerülhetett volna a magyar bajnoki szereplés is, hiszen bármelyik együttes mondhatta volna, hogy olaszországi csapattal érintkezett a Sopron, emiatt nem áll ki ellene.

– Beszélt ezzel kapcsolatban valakivel a soproniaktól?
– Tartom a kapcsolatot a lányokkal, hiszen nem csak korábbi csapattársaim, a barátaim is. Kérdezték, mi újság, és mivel a schiói együttesben is játszottam korábban, onnan is érdeklődtek, hogy le akarja-e játszani a mérkőzést a Sopron, mert szóba került, hogy a Külügyminisztérium nem javasolja az Észak-Olaszországba utazást.

– Ön Umbriában él, az a régió nem a járvány európai gócpontjának közelében található. Ennek ellenére érezhető némi feszültség a koronavírus miatt?
– Semmiféle pánikhangulat sem tapasztalható, a közvetlen környezetünkben még nem jeleztek megbetegedést. Megy az élet tovább, ugyanakkor aggódunk és bennünk is van félelem az „újdonság” miatt, hiszen nem szoktak ilyen vírusok „szaladgálni” a világban. Fontos az elővigyázatosság, hiszen leginkább azokra veszélyes, akiknek az immunrendszere rossz állapotban van. Ha nem muszáj, nem megyünk tömegbe, például koncertre – sporteseményeket nem rendeznek, azokra nem is mehetnénk.

– A környéken is felvásárolták már a tartós élelmiszerek jelentős részét?
– Kétnaponta járok élelmiszerboltba, eddig nem láttam üres polcokat, mindig be tudtam vásárolni. Viszonylag nyugodt a helyzet.

– Említette a magyar szövetséghez kapcsolódó munkáját, ez pontosan micsoda?
– Olyan programnak vagyok az egyik koordinátora, amely a magyar edzők fejlesztését segíti. Tanulmányutakat szervezek egész Európában a fiatal, tehetséges magyar edzőknek, akik három-öt tagú csoportban jártak már Belgiumban, Olaszországban és Spanyolországban is. Konferenciákat is tartunk, kéthavonta repülök Magyarországra és bemegyek a szövetségbe, tényleg nagyon szívesen végzem ezt a feladatot. A párom miatt Olaszországban képzelem el a jövőmet, de nagyon örülök, ha bármilyen módon segíthetek a magyar kosárlabdának, nem is szeretnék elszakadni tőle.